(Az LMBT- és genderellenes diskurzus) valóságelemeket emel ki valóban zajló nyugati trendekből, és azt mondja, hogy mi itt ezt nem akarjuk: Orbán Viktor ott áll a határon és megvédi Magyarországot a genderideológia fenyegetésétől. Szerintem érdemes megnézni, hogy milyen módon kapcsolódik valós problémákhoz, valós sérelmekhez, valós folyamatokhoz az a diskurzus, amit semmiképpen nem szeretnék legitimálni. Az ember ilyenkor nagyon vékony jégen jár, mert nem arról van szó, hogy értsük meg, hogy mennyiben van igazuk, hanem arról van szó, hogy értsük meg, hogy az emberek miért gondolhatják úgy, hogy “ó de jó, hogy ettől minket Orbán Viktor megvéd”
– mondta Kováts Eszter a heti G7 Podcastban.
Kováts Eszter politológus, az ELTE ÁJK Politikatudományi Doktori Iskolájának doktorjelöltje, az elmúlt évben a berlini Humboldt Egyetem vendégkutatója volt, és az egyik kutatási témája a gender- és LMBT-ellenes mozgalmak, illetve az EU-n belüli egyenlőtlenségek kapcsolata. A mai adásban erről beszélgettünk vele többek között az idén megjelent, visegrádi országok mozgalmait elemző tanulmánya alapján.
A beszélgetést a fenti lejátszás gombra kattintva is meg lehet hallgatni, de jobb feliratkozni ránk valamelyik okostelefonos podcast appban, és a Spotify-on is be lehet követni minket.
Kováts szerint az EU keleti tagállamaiban az LMBT- és genderellenes mozgalmak motivációi több mindenben is eltérnek a 2010-es években Nyugat-Európában is megjelenő hasonló jelenségektől.
A társadalmi nemek egyenlőségének célja ezekben az országokban az EU-csatlakozással együtt került a politika látóterébe. Az EU-csatlakozás része volt a diszkriminációmentesség törvénybe ültetése, vagy különböző civilszervezetek és az állam közötti párbeszéd-mechanizmusok megalkotása. A csatlakozás asszimetrikus folyamat volt, a kelet-európai államoknak kellett megfelelniük egy klub elvárásainak, amely döntött arról, hogy felveszi-e őket.
Mindez adott a nemek egyenlősége ügynek egy technokrata élt, tehát hogy a nemek egyenlőségének megvalósítása egy szakpolitikai kérdés, amire vannak szakértők, és emiatt a társadalmat ebből kihagyták
– mondta Kováts Eszter.
A nagyon nagy legitimációval bíró EU-csatlakozás így összekapcsolódott a nemek egyenlőségének ügyével. Ez Kováts szerint kétélű fegyvernek bizonyult: amíg az EU még reményeket jelentett az emberek száma, például hogy fel fogunk zárkózni gazdasági értelemben is, vagy hogy az európai értékeknek van valami pozitív tartalma, addig nem volt baj, hogy a nemek egyenlősége is európai értéknek számított.
Viszont amikor megcsalatkoznak a remények, vagy az európai értékek nevű kifejezés lózungnak bizonyul, és valójában hierarchiák érvényesítéséről szól, vagy képmutatóak maguk az EU-s szereplők, akkor az értékek is delegitimálódnak
– mondta erről Kováts.
Szerinte a genderkutatás tudományterületén belül is felfedezhető, hogy a tudomány maga is ilyen globális hatalmi viszonyokba ágyazódott, tehát a több tőkével rendelkező országok határozzák meg, hogy egy tudományterületen belül mire van pénz, milyen módszerekkel milyen kérdéseket lehet kutatni. Ennek egyik fő következménye, hogy az elméletek nyugatról, az empirikus kutatások, adatok pedig inkább keletről érkeznek.
Az akadémiai szférában nagy a publikációs és tanítási nyomás. Arra, hogy a társadalom felé kommunikáld, hogy mire jutottál, és hogy az miért releváns, és az mit mond el az adott társadalom viszonyairól, nagyon keveseknek marad energiája. Az, hogy a magyar propagandasajtóból értesülnek az emberek arról, hogy mi az, hogy társadalmi nem, vagy mivel foglalkozik a gender studies, az nyilván azért történhetett meg, mert nem volt ez a tudomány korábban (úgy) kommunikálva, mint a társadalom számára releváns dolog
– mondta.
A harmadik eltérés pedig a feminista és LMBT-aktivizmus szintje. Kováts szerint a szereplők itt a jobboldal állításával szemben nem nyugatról importálták az ügyüket, hiszen Magyarországon van egy nagyjából két évszázados feminista, és több évtizedes meleg hagyomány. Viszont az, hogy például függővé váltak a donoroktól, őket is kitetté tette, és így a donoroknak tartoztak elszámolással, és nem a társadalomnak.
A magyar gazdaságra is jellemző tőkehiány a civil szférában úgy jelent meg, hogy csak az államhoz lehetett pályázni vagy külföldi donorokhoz. A projektszemlélet és az ezzel együtt járó kiszámíthatatlan munkaerőpiaci helyzet, illetve a donorok témaelvásárásai mellett Kováts szerint sokkal könnyebb például érzékenyítő kampányt szervezni arra, hogy a férfiak is vegyék ki a részüket a gondoskodás munkájából.
Arra mondjuk sokkal kevésbé, hogy a munkakörülmények vagy a munkaterhelés lehetővé teszi-e ezt, vagy hogy a két embernek hány állást kell elvállalnia ahhoz, hogy el tudják tartani a családot. Ezt nem lehet egyszerűen arra redukálni, hogy a férfiak is végezzék otthon a dolgokat és erről sokkal nehezebb ilyen projekt alapú, donoroknak megfelelő kampányt csinálni. Ez nyilván nem érzékenyítés, hanem társadalmi nyomás és mozgalmak kérdése
– mondta.
Ezek mind olyan dolgok, amelyek egyrészt sebezhetővé tették ezeket az ügyeket, másrészt pedig az is számított, hogy milyen kérdéseket tematizáltak az aktivisták vagy a tudomány, és mik maradtak ki, illetve, hogy mennyire voltak ebbe bevonva az érintettek.
Ezek olyan dolgok, amiket aztán könnyen tudott felhasználni a jobboldal, illetve a saját értelmezését átnyomni, hogy mi a tudomány, hogy mi a kelet-európai szuverenitás, vagy hogy mi a civil társadalom”
– mondta Kováts.
Kövesd a G7 podcastot bármelyik podcast-appon, és iratkozz fel a hírlevelünkre!
Korábbi vendégeink:
Podcast
Fontos