Addig nincs lehetőség a kormányváltásra, amíg az ellenzék pártjai nem ismerik fel, hogy ez a választási rendszer azt követeli tőlük, hogy összeálljanak – mondta Urbán László közgazdász a G7 beszélgetésekben.
Urbán 1959-ben született, közgazdász, a kezdeteknél a Fidesz gazdasági szakértői csoportjának a vezetője volt, később országgyűlési képviselő lett, 1998-ban Orbán Viktor pénzügyminiszter-jelöltjeként merült fel a neve. Dolgozott Washingtonban a Világbank munkatársaként, a Postabank üzleti vezérhelyetteseként, a Citigroup New York globális termékfejlesztésekért felelős vezetőjeként, a Magyar Nemzeti Bank igazgatójaként, az OTP vezérhelyetteseként, és az EBRD igazgatósági tagjaként is. Az Eötvös Csoport egyik alapítója.
A jelenlegi ellenzéki politikusoknál a tapasztalataik, életútjuk, anyagi megfontolásaik miatt ennek a felismerése nem elég domináns. Amíg ez így marad, addig hiába van matematikai esély a kormányváltásra, a valós esély nagyon csekély – mondja Urbán.
Arra ne számítsunk, hogy bármilyen politikai rendszerben a politikusok fogják megoldani a problémáink túlnyomó részét. Ez a legalapvetőbb és legtévesebb várakozás. Abban bízzunk inkább, hogy egyszer egy olyan politikai rendszerben élhetünk, amiben a politikusok korlátozva vannak abban, hogy bármit megtegyenek.
A Fidesz káosszal riogat, ha az ellenzékiek nyernének, de olyan káosztól nem kell tartani, ami kártékonyabb annál az erőskezű, autokratizmusba hajló, az állami pénzeket szisztematikusan magánzsebekbe csatornázó kormányzástól, mint ami most zajlik. Kisebb veszély ma már az, ha a pártok kicsit szétforgácsoltabbak, önmagukban nem annyira kormányzóképesek, viszont egymást is ellenőrizve segítik azt, hogy senki ne tudjon kontrollálatlan módon hosszabb ideig hatalmon maradni.
Az ellenzéki miniszterelnökjelöltek között nincs most olyan, aki igazán alkalmas lenne erre a feladatra, de nem azért, mert nincs egyetlen karizmatikus, eléggé “orbánviktoros” jelölt, hanem mert nincs egy olyan se, aki a széles spektrumot lefedő ellenzéki pártcsoport élén nagy valószínűséggel jól tudna szerepelni, ami egy igen nehéz feladat lesz.
Az EU-hoz való felzárkózásunk beláthatatlan távolságban van, a kérdés, hogy maradunk-e egy közeli, integrált állapotban, ahol legalább az egyéni lehetőségek a személyes kitörésre és felzárkózásra adottak maradnak. Ha marad a kormány, a perifériára szorulva az integrálódásunk is lazulni fog, ami a felzárkózás esélyét tovább csökkenti.
Európa azt a mennyiségű menekültet, amennyi néhány éve ránk zúdult nem tudja integrálni, sem gazdaságilag, sem kulturálisan. Viszont van több európai ország, amely működésképtelen lenne az eddig oda érkezett bevándorlók nélkül. Aki meg akarja tanulni a helyi nyelvet, be akar illeszkedni és dolgozni akar, azokat be kell fogadni. A menekültek tömeges beözönléséről beszélni viszont tisztán hangulatkeltés, ami kizárólag választási célokat szolgál. Az pedig a végső és elfogadhatatlan uszítás, amikor a menekülteket a bűnözőkkel és a terroristákkal mossák össze.
