„Nem a 24., hanem már nagyjából a 28. órában vagyunk a természettudományos tanárhiány problémájával”

Nagyon sokat beszélünk arról, hogy mik a problémái a magyar természettudományos oktatásnak, hogyan lehetne javítani rajta, milyen tartalmakon, formákon kellene változtatni, de arról a kérdésről, ami szerintem a legfontosabb probléma, viszonylag kevés szó esik: egyszerűen nincsenek kémiatanáraink, nincsenek természettudományos tanáraink – mondta Szakmány Csaba, az ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium fizika-kémia szakos tanára, a Szabó Szabolcs Alapítvány szakmai vezetője az e heti G7 Podcastban.

Szakmány Csaba szerint a krízishelyzetekre szokták mondani, hogy már a 24. órában vagyunk, és valamit már nagyon kellene csinálni. „Én erre azt szoktam mondani, hogy nem a 24., hanem nagyjából a 28. órában vagyunk, hiszen ha hirtelen sikerülne elérni, hogy a fiatalok tömegei jelentkezzenek a tanárszakokra, annak a hatása is csak öt év után lehetne érezhető” – mondta.

A beszélgetést a fenti lejátszás gombra kattintva is meg lehet hallgatni, de jobb feliratkozni ránk valamelyik okostelefonos podcast appban, és a Spotify-on is be lehet követni minket.

Nem lehet arra várni, hogy az állam oldja meg a problémákat, meg hogy az állam adjon sok pénzt, hanem most van egy helyzet. Mi azt gondoljuk, hogy ebben a mostani helyzetben meg kell próbálni okos programokkal beavatkozni

– mondta Holtzer Péter, a Szabó Szabolcs Alapítvány elnöke.

A Szabó Szabolcs Alapítvány célja, hogy a jelenleg komoly problémákkal küzdő természettudományos és a pedagógusi pálya egyaránt megbecsültté és vonzóvá váljon Magyarországon. Ehhez több projekttel is igyekeznek hozzájárulni, például

a Mobillabor projekttel, aminek keretében önkénteseik járják az országot egy-egy kísérletezős ládával, és tartanak bemutatókat olyan általános iskolásoknak, akiknek másképp nemigen lenne lehetősége arra, hogy kémiai kísérleteket lássanak.
A Szabó Szabolcs Természettudományos Vándorkupával, ami egy komplex természettudományos országos csapatverseny elsősorban vidéki általános iskolák tanulói számára.
Valamint a Tansegéd.hu oldal létrehozásával és fenntartásával, ami a mindennapi tanári munka segítésére tantárgyi honlapokat tartalmaz, melyeken a tanárok közvetlenül hasznosítható anyagokat találnak a tanórák színesítéséhez, magyarázatok elmélyítéséhez.

Szakmány Csaba a hivatalos adatok közül kiemelte a kémiatanár-hiányra vonatkozó adatot: eszerint az összes pozícióból országosan 59 százalék nincs betöltve, tehát több helyen nincs kémiatanár, mint ahol van. „Ez persze nem azt jelenti, hogy ennyi helyen nem tanítanak kémiát, hanem azt, hogy ennyi iskolában nincs főállású kémiatanár, így más iskolából átjáró kémiatanár tartja az órákat. Ez sajnos azt is jelenti, hogy sok iskolában nincs megfelelő színvonalú kémiatanítás” – mondta. A tanárhiány kezelése azért is égető kérdés, mert ez a rendszer a tanárok túlterheltségéhez, kiégéséhez, és a pályaelhagyók számának további növekedéséhez járul hozzá.

A tanárhiány önmagában is komoly probléma, de ezen kívül önmagán túlmutató gazdasági és társadalmi következményei is vannak. „Jelenleg sincs elég szakember, de ha ez a trend így folytatódik, akkor ez hosszú távon nagyon rosszat tesz az egész magyar gazdaságnak is, hiszen szakemberek hiányában egyre nagyobb mértékben futószalag mellett dolgozó alacsony munkabérű munkákat fogunk vállalni a világgazdaságban, és nem azokat, amivel a csúcstechnológiát fejlesztik, és amivel utol lehetne érni a fejlett országokat” – mondta Szalay Luca, az ELTE TTK Kémia Intézet egyetemi adjunktusa, aki az alapítvány együttműködő partnereként számos programot koordinál.

Magyarországnak nincsenek nagy nyersanyag- és energiakészletei, és a 20. században ezért is indult a vegyipar nagy fejlődésnek. „Viccesen azt szoktuk mondani, hogy a vegyipar az egyetlen iparág, ami levegőből tud eladható terméket produkálni” – mondta Szalay Luca, és azt is megemlítette, hogy a gyógyszeripart a KGST-ben éppen ezért „osztották” Magyarországnak. Ehhez kevés nyersanyag és sok tudás kell, amivel óriási hozzáadott értéket hoz létre, és ez most is kitörési pont.

A gyógyszergyáraink most is kérnék, követelnék a jó szakembereket, és természetesen a vegyipar többi ágának is szüksége lenne rájuk, úgyhogy visszajutottunk oda, ahonnan indultunk: kellenének a jó szakemberek, de jó szakemberek jó tanárok nélkül nem lesznek

– mondta. Emellett még azt is kiemelte, hogy a tehetséges gyerekek száma véges, ezért elszalasztott lehetőség, és egyben igazságtalanság is, hogy az iskolarendszer egyenlőtlenségei miatt tehetséges gyerekek nem kapják meg a lehetőséget, hogy kibontakoztassák a bennük rejlő potenciált.

„Azt gondolom, hogy az nem reális veszély, hogy holnaptól háromszor akkora fizetést kapjanak a tanárok, és az sem reális veszély, hogy emiatt nyolcszor annyian jelentkezzenek tanárszakra. Van egy akut probléma, mi abban próbálunk szisztematikusan előre menni, hogy az ehhez hasonló programokat, amikről meséltem, építsük, bővítsük. De ezen kívül is nagyon sok jó kezdeményezés van, amire akár akkor is lehetett látni példákat, amikor hirtelen a járvány miatt beindult a távoktatás. Én azt gondolom, hogy meg kell próbálni megtalálni és erősíteni a kapcsolódásokat” – mondta Holtzer Péter.

Kövesd a G7 podcastot bármelyik podcast-appon, és iratkozz fel a hírlevelünkre!

Korábbi vendégeink: