A munkavállalói jogok a béka fenek alatt vannak, a női jogok különösen. A cigányság, a menekültek, a határon túli magyarság vagy a nagycsaládosok támogatása sokakban irigységet kelt, ami beindítja a társadalmi csoportok közötti egészségtelen versenyt a jóléti állam szűkülő erőforrásaiért. Ez a verseny az állami szolgáltatások látható leépülésével párhuzamosan csak erősödik, a társadalmi szolidaritás mára alapvetően hiányzik. Ezt megfordítani az intézményrendszer újraépítésével lehetne.
A család a legfontosabb érték a magyaroknak, de ez nem egy mélyebben megélt, tudatos és értékalapú hozzáállás, hanem az állami szolidaritási háló lebomlásával függ össze. Az emberek már nem számíthatnak az államra, így a kisközösségek szerepe is felerősödik. Ránézésre ez is nagyon jó dolog, de valójában sajnos ez is inkább a kényszernek köszönhető.
A családról szóló politikai diskurzus a női felelősséget erősíti, miközben a gondozói munkakörök alulfizetettek, az ellátóintézmény gyenge. Viszont a gyerekek, az idősek gondozása minták hiányában szinte kizárólagosan a nőkre marad, ami így egyenes út a munkahelyi, magánéleti kiszolgáltatottsághoz.
A G7 Beszélgetések vendége Gregor Anikó szociológus, az ELTE egyetemi adjunktusa.
