Így nem lehet. Ennek a fajta ellenzéki politizálásnak se helye, se jövője. Nem igaz, hogy nyolc év alatt nem lehet felfogni az ellenzéki oldalon, hogy nem tud tíz kis párt versenyezni egy naggyal, mert nem olyan a választási rendszer.
Pillanatnyilag egy feladat van. Összehúzni, egybe szervezni az erőket, és egy erőként tudni megjelenni. És az egy erőn belül is lehet három-, négy-, öt-, hatféle érdeket megjeleníteni, mint ahogy ez a hasonló demokráciákban van – ahol a választási rendszer az egyéni körzetes szavazatokra épül.
Amíg egyéni karrierpolitizálás folyik az ellenzéki oldalon, addig nem leváltható a kormány. Nem csak, hogy nem leváltható, meg sem szorongatható. Ez tragédia, nem igaz, hogy ezt a feladatot nem lehet megérteni.
A Figyelő hetilap listázása rémisztő, de kormányzati tudatosság van benne, ahogy a választási csalásokról szóló diskurzusban is: az ellenzéki értelmiség az igazságtalanságról és a kormányzati agresszióról beszél, miközben nincs szó arról, hogy az ellenzéki pártoknak miben kellene változtatnia. Az ilyesmik célja, hogy mindenki behergelje magát, és olyan reakciókat adjon, ami ellehetetleníti a következetes újraépülés megkezdését.
Oszkó Péter volt pénzügyminiszter volt a vendégünk a G7 Beszélgetésekben.
