Scharle Ágota, a Budapest Intézet alapítója és ügyvezetője, a munkaerőpiac kutatója kapta a Budapesti Corvinus Egyetem gazdaságpolitikai tanszéke által kiosztott Káldor-díjat. Ennek ürügyén elhívtuk podcastunkba, hogy a magyar foglalkoztatáspolitikáról és az alkalmazott közgazdaságtani kutatásokról beszéljünk. (A tavalyi Káldor-díjas Romhányi Balázs szintén volt már vendégünk.)
Scharle Ágota
A közmunka akkor sem lenne hatékony, ha kisebb mértékű lenne, de akkor legalább kevésbé lenne káros. A kormány viszont hatalmasra duzzasztotta, és olyan sok pénzt költ rá, hogy ennyiből a világ legjobb színvonalú munkaügyi szolgáltatását is létrehozhatta volna, mondta Scharle. Ugyanakkor megvannak annak a politikai gazdaságtani okai, hogy ez nem így alakult – ráadásul a politikai döntéshozók most már tisztában vannak a közmunka hasznával, ha a szavazatszerzésről van szó.
És hogyan nézne ki egy olyan program, ami valóban visszatereli az embereket a munkaerőpiacra? Ez többféle aktív intézkedés összehangolt csomagja lenne, többek között segítene a munkakeresőknek hozzá passzoló állást találni, az ehhez szükséges képzettséget megszerezni, de a munkaadóknak is segítene megtalálni a rátermett munkavállalókat. Ha lennének jól működő munkaügyi kirendeltségek, akkor a célzást is meg lehetne oldani – és akkor idővel nem 200-300 ezer, hanem 30-40 ezer embernek kellene a költséges munkaügyi ellátást adni. Scharle szerint valószínű, hogy a munkavállalók mobilitását segítő támogatásokkal a közmunkások számát akár felezni is lehetne. Most viszont központosítás van, amivel ha külföldi szakemberek szembesülnek, akkor tátva marad a szájuk.
Egy jól működő országban az is egyértelmű, hogy szükség lenne arra, hogy rendes hatásvizsgálatok készüljenek egy-egy fontos gazdaságpolitikai döntés előtt. A magyarországi helyzet azonban most nem kezdvez ezeknek.
Kövesd a G7 Beszélgetéseket Itunes-on, Overcaston, Sticheren vagy bármelyik podcast-appon! A korábbi adásaink itt vannak.
