A választások utáni tüntetések kiváltója legtöbbször az a meggyőződés, hogy valamilyen csalás történt. A tüntetések szervezői ilyen helyzetben nem tehetik meg, hogy a kormánnyal szemben ne legyenek követelések.
A tüntetéseken a követelések realitásánál fontosabb lehet a megfogalmazott üzenetek közösségalkotó hatása, a kiváltott érzelmek.
Ha csak az ellenzéki pártokat nyomasztják, megint úgy tűnne, hogy az ellenzék csak önmagával foglalkozik. Tehát a szervezők alkalmazkodnak a műfaj a szabályaihoz, amikor a hatalomban lévő döntéshozók felé fogalmaznak meg erős üzeneteket.
Ha nehezen elérhető, távoli a célkitűzés, erősebb lehet az emocionális töltet. Ez azért működhet, mert könnyebb lehet felépíteni egy erősebb kollektív identitást.
A tüntetéssorozatok általában akkor fenntarthatók, ha van olyan bejelentés, ami miatt érdemes kimenni, ha rendszeresen van meglepetés és némi változatosság. Most csak kis eséllyel jöhet létre egy a létezőket kiszorító új civil ernyőpárt. A szélsőségesen eltérő világnézetűek közös fellépése viszont elősegítheti az ellenzéki pártok összefogását.
Egyébként pedig az, hogy hogyan viselkedik az utca, nagyon gyakran képet adhat arról, hogy mi történhet egy későbbi választáson. A G7 Beszélgetések vendége Mikecz Dániel tüntetéskutató.
