Ha Észak- és Nyugat-Európa hagyományosan legfejlettebb régióit vesszük alapul, akkor hozzájuk képest Kelet-Európa és a régió legtöbb országa nagyjából hasonló fejlettségi szintet mutat a 19. század végén, a két világháború között, vagy napjainkban – mondta Vonyó Tamás az e heti G7 Podcastban.
A beszélgetést a fenti lejátszás gombra kattintva is meg lehet hallgatni, de jobb feliratkozni ránk valamelyik okostelefonos podcast appban, és a Spotify-on is be lehet követni minket.
Olyan sikeres konvergenciára, mint amilyen például Dél-Európában volt megfigyelhető a II. világháború utáni négy évtizedben, vagy amit Japán és a kelet-ázsiai kistigrisek hajtottak végre, Kelet-Európában nem volt példa. A mai napig nincsen olyan kelet-európai ország, amely azt mondhatja, hogy Németországhoz, Ausztriához, a Benelux-államokhoz, vagy Nagy-Britanniához fel tudott volna zárkózni bármilyen lényeges gazdasági fejlettségi mutatóban.
Nemrég jelent meg a “The Economic History of Central, East and South-East Europe” című tanulmánykötet, amely az összes kelet-európai régiót egyben vizsgálva, 22 ország gazdaságtörténetét mutatja be 1800-tól a közelmúltig. A kötet különlegessége, hogy a térség gazdaságtörténetét a régió kutatói és nyugati-európai kutatók közösen mutatják be, egymással összehasonlítható empirikus adatok alapján. A kötetről Vonyó Tamással, a Bocconi Egyetem docensével, a kötet két tanulmányának szerzőjével beszélgettünk.
Vonyó szerint a globális konvergencia hiánya mellett az is nagyon fontos tény, hogy a kelet-európai országokon belül sem volt túl nagy átrendeződés.
Sokszor gondoljuk azt, hogy például Lengyelország mindig Magyarország mögött kullogott, és az elmúlt harminc évben ez a lengyel gazdasági csoda miatt megfordult. Tudjuk az összehasonlító adatokból, hogy a két ország hasonló fejlettségi szinten volt mondjuk a 30-as években, vagy a 70-es években. És gyakorlatilag az történt, hogy a 80-as években volt Lengyelországban egy nagyon súlyos válság, aminek következtében kinyílt a két ország között kicsit ez az olló, majd ez becsukódott az azt követő 20-25 évben
– mondta erről.
Ha egy másik példát veszünk, nagyon sokan gondolják azt, hogy a balti államok az orosz és szovjet birodalom perifériájáról indulva a 90-es évektől kezdve egy neoliberális csoda eredményeképpen magasabb szintre kerültek, mint számos közép- vagy délkelet-európai ország.
De az összehasonlító adatokból tudjuk, hogy egyrészt ez a három ország mindig is a Szovjetunió három legfejlettebb tagállama volt, ráadásul abban a sorrendben, amit az utóbbi években is megszoktunk (Észtország, Lettország, Litvánia). És azt is tudjuk, hogy a 20-as és 30-as években is előrébb tartottak mint Magyarország, amikor függetlenek voltak.
Nem sokkal, de magasabb volt az egy főre eső GDP, a nem agráriumban foglalkoztatottak aránya, magasabb volt az iskolázottság a felnőttek körében
– mondta Vonyó.
A konvergencia hiánya mellett viszont Vonyó szerint az is fontos, hogy jelentős divergencia sem volt Kelet- és Nyugat-Európa között hosszú távon.
A legtöbb globális periféria, különösen azok, amelyek földrajzilag messze vannak a világgazdaság centrumaitól, legyen szó Dél-Amerikáról, Afrikáról, Dél-Ázsiáról, a 19. században és a 20. század nagy részében elég komolyan visszaestek a legtöbb fejlettségi mutatóban, és a különböző régiók csak a hetvenes, nyolcvanas évektől kezdtek felzárkózni. Egy globális keretben nézve Vonyó szerint ezt lehet pozitívan is értelmezni.
Ez a régió a nagy sokkok, a világháborúk, az államszocializmus, a rengeteg forradalom ellenére sem esett vissza mérhetően Nyugat-Európához képest
– mondta erről.
Vonyó szerint ugyanakkor nem csak az adatok alapján látható, hogy a felzárkózás hosszú időtávon nem jellemző a világgazdaságban, hanem az elmúlt 30 évben megjelenő új gazdasági elméletek alapján sincs okunk olyan optimizmusra, amit a 90-es évek elejének elméletei megalapoztak. A legnagyobb veszély arra, hogy a közelmúltban rövid távon tapasztalt felzárkózási dinamika fennmarad-e, Vonyó szerint az, ami a humán erőforrásokkal történik Kelet-Európában.
Egyik oldalról van egy nagyon komoly elvándorlás. Mindig a fiatalabb, magasabban iskolázott, vállalkozóbb szellemű csoportok hagyják el ezeket az országokat, és bár van valamilyen szintű visszavándorlás, ez egy komoly veszteség permanensen. És ami még nagyon fontos, hogy jobb oktatást csinálni nagyon nehéz folyamat, a humán tőke ugyanis saját magát termeli újra. Az iskolarendszerben a korábbi generációban, ugyanabban az iskolarendszerben felnőtt emberek oktatnak, ezért egy-két évtizeden belül nagyon nehéz olyan felzárkózást elérni a tágabb értelemben vett humán tőke termelésében, hogy az elősegítse a konvergenciát 2030-ra vagy 2040-re
– mondta Vonyó.
Kövesd a G7 podcastot bármelyik podcast-appon, és iratkozz fel a hírlevelünkre!
Korábbi vendégeink:
- Jelinek Csaba, Virág Tünde (2020. február 20. )
- Köllő János, Reizer Balázs (2020. február 13. )
- Szakmány Csaba, Szalay Luca, Holtzer Péter (2020. február 6.)
- Naffa Helena (2020. január 30.)
- Juhász Réka (2020. január 23.)
- K. Horváth Zsolt (2020. január 16.)
- Lindner Attila (2020. január 9.)
- Havas András (2020. január 2.)
- G7 – Fabók Bálint és Jandó Zoltán (2020. december 19.)
- Darvas Zsolt (2020. december 10.)
- Boldogkői Zsolt (2020. december 5.)
- Bali Dávid (2020. november 28.)
- Pósfai Zsuzsanna (2020. november 21.)
- Sebők Miklós (2020. november 14.)
- Janky Béla (2020. november 7.)
- G7 – Kasnyik Márton (2020. október 31.)
- Tóth István György (2020. október 17.)
- G7 – Jandó Zoltán (2020. szeptember 26.)
- Tóth Anikó Nóra (2020. augusztus.29.)
- ifj. Chikán Attila és Luczay Péter (2020. augusztus 15.)
- Pintér Szabolcs (2020. július 25.)
- Darvas Zsolt (2020. május 23.)
- Scheiring Gábor (2020. május 10.)
- Sipos Sándor (2020. május 2.)
- Cser Tamás (2020. március 31.)
- Chikán Attila, Gyurcsik Attila, László Csaba, Palócz Éva, Szabó László (2020. március 23.)
- Szászi István, Keszte Róbert, Zsótér Márton, Bucsky Péter (G7 Podcast Live, 2020. március 14.)
- Marton Péter (2020. február 29.)
- Palócz Éva (2020. február 22.)
- Zsiday Viktor (G7 Podcast Live, 2020. február 8.)
- Feller Antal (2020. február 1.)
- G7 – Hajdu Miklós, Stubnya Bence, Váczi István (2020. január 25.)
- Marton Péter (2020. január 11.)
- Chikán Attila, Pete Péter (G7 Podcast Live, 2019. december 14.)
- G7 – Torontáli Zoltán és Stubnya Bence (2019. december 1.)
- Rényi Pál Dániel, Bódis András, Jandó Zoltán (2019. november 23.)
- Mátyás Eszter, Konkoly-Thege Júlia, Mikecz Dániel (2019. november 16.)
- Orbán Krisztián (G7 Podcast Live, 2019. november 7.)
- G7 – Jandó Zoltán és Bucsky Péter (2019. november 2.)
- Éber Márk (2019. október 26.)
- Dezső András (2019. május 11.)
- Szendrői Gábor (2019. május 4.)
- László Csaba (2019. április 27.)
- Tóth István János (2019. április 13.)
- Móricz Dániel (2019. március 23.)
- Csaba László (2019. március 16.)
- Muraközy Balázs (2019. február 23.)
- Pogátsa Zoltán (2019. február 9.)
- Pletser Tamás (2019. január 26.)
- Pethő András (2019. január 19.)
- Kovách Imre (2019. január 12.)
- Zsiday Viktor (2019. január 5.)
- Horn Dániel és Kiss Hubert János (2018. december 8.)
- G7 – Jandó Zoltán (2018. december 1.)
- Pléh Csaba (2018. november 24.)
- G7 – Bucsky Péter (2018. november 13.)
- Tóth István György (2018. november 6.)
- G7 – Fabók Bálint és Jandó Zoltán (2018. október 30.)
- Filippov Gábor (2018. október 27.)
- Scharle Ágota (2018. október 20.)
- Kovács Krisztián (2018. október 6.)
- Illyés Márton (2018. július 14.)
- Móró Tamás (2018. június 30.)
- Romhányi Balázs (2018. június 23.)
- Gregor Anikó (2018. június 17.)
- Juhász László (2018. június 9.)
- Lantos Gabriella (2018. május 19.
- Lakatos Péter (2018. május 12.)
- Krekó Péter (2018. május 5.)
- Mikecz Dániel (2018. április 21.)
- Oszkó Péter (2018. április 14.)
- Urbán László (2018. április 7.)
- Surányi György (2018. március 31.)
- Bod Péter Ákos (2018. március 24.)
