(A szerző politológus-közgazdász, egyetemi tanár. Az Ekonomi a G7 véleményrovata.)

A koronavírussal egy újabb gazdasági ciklus ért véget, ami indokolja a számvetést. Bár a járvány időszakához képest a korábbi évek gazdasági aranykornak tűnnek, érdemes régiós összehasonlításban áttekinteni, milyen volt a felzárkózási teljesítmény a globális pénzügyi válság után és a koronavírus-járvány előtt.

A rendszerváltás idején már-már szállóigévé vált az „utolérjük Ausztriát” célkitűzés. Az Európai Unióhoz való csatlakozás szintén ezeket a várakozásokat táplálta, hiszen az áruk, tőke, munkaerő és szolgáltatások szabad áramlása elméletben szintén előmozdítja a konvergenciát – más tényezők változatlansága mellett a tőke az alacsonyabb, a munkaerő pedig a magasabb bérű régiókba áramlik. Mindezek ellenére azonban jól tudjuk, hogy 30 évvel később egyik rendszerváltó országnak sem sikerült elérni még az Európai Unió átlagos fejlettségi szintjét sem, Ausztriáét pedig még kevésbé. Ezt mutatja be az alábbi ábra, melyen jól látszik, hogy bár a régióban 1995 és 2019 között jelentős növekedés következett be, Ausztria szintén gyorsan fejlődött, és így a távolság nem csökkent.

Ha Ausztriát nem is sikerült utolérni, az EU átlagához történő felzárkózás kevésbé tűnik illuzórikusnak. Ezt jelzi a következő ábra, mely azt mutatja, hogy 2010 és 2019 között hogyan alakult az EU-11 országok pályája az Európai Unió átlagához képest. Az ábrán látható, hogy Szlovákia kivételével mindegyik ország közelebb került az EU átlagához, azaz a konvergencia az elmúlt évtizedben is működött. Felzárkózni azonban egyik országnak sem sikerült, bár Csehország már egyre közelebb van hozzá.

A neoklasszikus elmélet szerint az alacsonyabb kiindulópont gyorsabb felzárkózást tesz lehetővé – a fejlett technológia átvételével az elmaradott gazdaságok úgynevezett tranzíciós pályára léphetnek, amikor átmenetileg jóval nagyobb ütemben nőnek, mint a technológia élvonalában levő országok. Ennek alapján azt várhatnánk, hogy minél nagyobb a kezdeti különbség az EU átlagától, annál meredekebb egy ország növekedési görbéje. Ebben a szűk mintában és időszakban azonban az előbbi ábra alapján ez nincs így. Litvánia és Horvátország azonos szintről indult, majd az évtized végére közel 20 százalékpont a fejlettségbeli különbség. Észtország és Magyarország is azonos szintről indult az évtized elején, azonban mára a fejlettségbeli különbségük több mint 10 százalékpont.

Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy hamis lenne az a felvetés, hogy alacsonyabb szintről könnyebb növekedni, csupán annyit, hogy a kezdeti fejlettségi szint mellett még egyéb tényezők is szerepet játszanak a teljesítményben (iskolázottság, földrajzi helyzet, intézményi minőség). A felzárkózási teljesítmény értékeléséhez ezért figyelembe kell venni a kiinduló helyzetet, és annak alapján értékelni a teljesítményt.

Az alábbi táblázat összegezi a felzárkózási teljesítmény értékelését, rangsorolva az országokat a 2019-es szintjük alapján. Az EU27 átlagához mért 2019-es és 2010-es GDP különbségét a „Felzárkózás (százalék)” mutató értékeli, ami azt mutatja meg, hogy a 2010-ben az EU27-átlagtól mért százalékpontos különbségnek 2019-re hány százalékát sikerült behozni. Litvánia 2010-ben az EU27 átlagának 61 százalékán állt, azaz a felzárkózásig 39 százalékot kellett behoznia. 2019-re az EU27 átlagának 82 százalékára jutott – a 21 százalékpont különbség a felzárkózáshoz szükséges út 53,8 százaléka.

A táblázat alapján jól láthatjuk a felzárkózási teljesítmény különbségeit a régióban. A legjobban két balti állam (Litvánia és Észtország), illetve Csehország teljesített, amelyek az EU27 átlagától fennálló lemaradásuk felét az elmúlt évtizedben behozták. Szintén jól teljesített Románia és Lettország, melyek lemaradásuk harmadát dolgozták le. A középmezőnyben szerepel Lengyelország, Magyarország és Szlovénia 20 és 30 százalék közötti teljesítménnyel, míg gyengén teljesítőnek számít Bulgária, Horvátország és Szlovákia 16, 12,5 és -8,3 százalékos értékkel. Az egy főre jutó teljesítmény értékelésénél azonban érdemes figyelembe venni a népesség változását is. Mint a táblázatból kiolvasható, Szlovákia egyike a mindössze három országnak (Csehország és Szlovénia mellett), amely képes volt növelni a népességét az elmúlt évtizedben, míg a többi ország (különösen Litvánia és Lettország) csökkenő népesség mellett értek el felzárkózást egy főre jutó GDP alapon.

A felzárkózás értékelésében szintén nem lényegtelen a pénzügyi feltételek vizsgálata. Rövid távon a monetáris feltételek lazulása hozzájárulhat a gazdasági ciklus élénküléséhez, ezért megkerülhetetlen a növekedési teljesítmény vizsgálatában. A beáramló extra források, az alacsony kamatok mellett könnyen elérhető hitelek beruházásokhoz és növekvő kereslethez vezetnek, amelyek rövidtávon hozzájárulhatnak a növekedéshez. A növekedést rövidtávon szintén segítheti a gyenge valutaárfolyam, hiszen ez azt jelenti, hogy a hazai termékek külföldön olcsóbbak, és ez költségelőnyt jelent a versenyben.

Hosszabb távon azonban a pénzügyi feltételek és a növekedés közötti kapcsolat már jóval árnyaltabb. A könnyen elérhető források olyan beruházásokat is finanszírozhatnak, amelyek csupán a gazdasági ciklus felívelő szakaszában nyereségesek. Szintén veszélyes lehet a különféle eszközárbuborékok kialakulása például a tőzsdén vagy az ingatlanpiacon, amelyek szigorodó monetáris feltételek esetén kipukkadnak. Ez a folyamat komoly pénzügyi és gazdasági válságot eredményezhet. Az alulértékelt árfolyam sem feltétlen jelent tartós megoldást a versenyképességre, hiszen a folyamatos leértékelésnek inflatorikus hatása lehet, míg az alulértékelt árfolyam révén fenntartott versenyképesség csökkenti az ösztönzést a termelékenység növelésére és az innovációra.

A növekedés pénzügyi feltételeiről nyújt egy részleges képet a következő ábra, amely két mutatót vizsgál egyszerre: a nettó EU-transzferek mértékét a nemzeti össztermék (GNI) százalékában, és a nemzeti valuta értékváltozását, amelyet az AMECO vásárlóerő-egységén (PPS) keresztül mér. Az ábra azt mutatja be, hogy a régióban jelentős eltérések voltak a növekedés pénzügyi feltételeiben. Az élenjárók közül Szlovénia és Csehország értékálló pénzzel és 2 százalék alatti EU-transzfer révén fejlődtek. A balti országok komolyabb, 3 és 4 százalék közötti EU-transzfert kaptak, illetve Észtországban és Lettországban is csökkent a pénz vásárlóereje, azaz euró mellett is tapasztalható volt infláció. Bulgária hozzájuk hasonló értékeket mutat. Horvátországban a nemzeti valuta a vizsgált országok közül egyedüliként erősödött az elmúlt évtizedben. Lengyelország és Szlovákia a középmezőnyben helyezkedik el mind az EU-transzfereket, mind az árfolyamváltozásokat tekintve. A leglazább monetáris feltételek Romániában és Magyarországon érzékelhetők: mindkettőben 25 százalékkal csökkent a valuta vásárlóereje, és az EU-tól is jelentős transzfereket kaptak – míg Románia évi 2 százalékot, Magyarország 3,99 százalékot a GNI arányában, utóbbi a régióban a legmagasabb.

Mint látható, a növekedés pénzügyi feltételei nem mutatnak szoros összefüggést a növekedési teljesítmény mértékével. Az éllovasok között Csehország stabil pénzével tűnik ki, míg Észtországban és Litvániában az infláció rontotta ugyan a vásárlóerőt, de euró mellett a leértékelés lehetősége számukra sem volt elérhető. A leglazább pénzügyi feltételek mellett Magyarország és Románia mindössze a régiós középmezőnyben helyezkednek el növekedés szempontjából.

Önmagában tehát a pénzbőség egyáltalán nem garancia a stabil növekedésre – ami a következő évekre várható hatalmas EU-források szempontjából is fontos tanulság.

A cikk később megjelenő második részében azt mutatom be, hogy milyen tényezők magyarázzák a felzárkózást a régióban. A cikk teljes változata a Közgazdasági Szemlében jelent meg, szabadon letölthető innen.

Frissítés: megjelent a cikk második része a Qubiton, itt olvasható.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkLassan zárkózunk fel bérekben, maradnak a periférián a visegrádi országokTermelékenységben nincs közeledés a V4-ek és legfontosabb európai gazdasági partnereik között, így pedig hosszú távon nincs bérfelzárkózás sem.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Adat ausztria Európai Unió felzárkózás magyar gdp Olvasson tovább a kategóriában