Magyarországon (a kelet-ázsiai fejlesztő államoktól) átvettük azt, hogy nemzeti bajnok magyar vállalatokat kell kitermelni, meg kell erősíteni a hazai tőkésosztályt, de az intézményi körítés nincs meg hozzá, sem az elit bürokrácia. Sem az állam fegyelmező ereje, sem az eltökéltség, hogy exportteljesítményt növelünk és feljebb lépünk az értékláncokon, és aki ezt nem teljesíti, az kiesik a rostán – mondta Ricz Judit az e heti G7 Podcastban.
Matolcsy György és Orbán Viktor is előszeretettel hivatkozik példaként olyan kelet-ázsiai országokra, amelyek világgazdasági centrumhoz való felzárkózásában jelentős szerepet játszott az állami szerepvállalás, és ahol ez minden esetben együtt járt a nemzeti tőkésosztály kiépítésével.
Nemrég jelent meg egy olyan angol nyelvű tanulmánykötet (The Post-Crisis Developmental State Perspectives from the Global Periphery), ami kifejezetten az alacsony- és közepes jövedelmű országok körében vizsgálta az államok gazdasági fejlődés előmozdítására tett „fejlesztő állami” kísérleteit a 2008-as gazdasági válság utáni időszakban*A kötet az NKFIH által finanszírozott OTKA projekt (címe: A fejlesztő államoktól az új protekcionizmusig, témaszáma FK_124573) keretében valósult meg, és közvetve a KRTK Világgazdasági Intézetének éves nemzetközi konferencia sorozatából nőtt ki (The Role of the State in Varieties of Capitalism https://svoc-conference.webnode.hu/).
A kötet egy trilógia második része, az első kötetet is Gerőcs Tamás szerkesztette (Szanyi Miklóssal), Market Liberalism and Economic Patriotism in the Capitalist World-System címen jelent meg 2019-ben (https://www.palgrave.com/gp/book/9783030051853), a második kötetről beszéltünk a podcastban, és már folyamatban van a harmadik kötet előkészítése is (Emerging Market Economies – Alternative Development Paths címen).. Az e heti adásban a kötet szerkesztőivel, Gerőcs Tamással, a KRTK Világgazdasági Intézetének kutatójával és Ricz Judittal, a KRTK Világgazdasági Intézetének kutatójával és a Budapesti Corvinus Egyetem docensével beszélgettünk.
Ricz Judit szerint a klasszikus fejlesztő államok esetében viszonylagos egyensúly volt a felzárkózás hátterében álló külső és belső tényezők között. A külső tényezők megléte mellett adottak voltak olyan belső tényezők, mint az oktatási rendszer, az ázsiai értékrend vagy a meritokratikus állami adminisztráció, ami tévedés-kísérlet alapon alakította ki a megfelelő gazdaságpolitikai intézkedéseket.
Ha megnézzük a térségünket, akkor itt is külön kell választani a belső és külső tényezőket és adottságokat, hogy melyek segítenek és melyek nem. Itt az az érdekesség, hogy van számos tényező, amit első ránézésre pozitív külső külső tényezőnek tekinthetnénk. Például, hogy jön a külföldi tőke Magyarországra, vagy hogy EU-tagok lettünk, és ezáltal könnyebben piacra juthatunk az unióban, sőt támogatásokat is kapunk a kohéziós alapból, ezek pedig elősegíthetik azt, hogy felzárkózzunk, vagy hogy a politikai retorikában hangoztatott fejlesztő államot kiépítsünk.
A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy ezek az ellenkező irányba hatnak.
Ha azt nézzük, hogy hogyan sikerült felzárkózniuk a klasszikus fejlesztőállamoknak, sokan kiemelik, hogy ott egy „rendszerszintű sérülékenységben” voltak az elit tagjai. Ez alatt azt kell érteni, hogy a külső és a belső nyomás rákényszerítette az elit tagjait arra, hogy olyan fejlesztésorientált intézményeket alakítsanak ki, amelyek elősegítik az exportteljesítményt, és az erősebb gazdasági teljesítmény aztán lecsorog a társadalom szélesebb rétegeihez.
A térségünk országaiban nincs meg ez a külső kényszer, mert az EU-s forrásokért nem kell semmit tenniük az elit tagjainak. A másik oldalról pedig a hazai közegből sincs erős nyomás akár a civil társadalom, akár az üzleti szféra oldaláról. A társadalmi és az üzleti szférában is olyan törésvonalak vannak, amik miatt egyszerűen nincs az a nyomás a politikai elit tagján, hogy ő csak akkor tud politikailag túlélni, ha sikeres gazdaságfejlesztési stratégiát valósít meg az adott országban. Ezért az, amiről azt gondolnánk, hogy kedvező külső környezetet jelent, akár vissza is üthet ebből a szempontból
– mondta Ricz Judit.
A kötet tanulsága alapján Gerőcs Tamás szerint is problémás lenne a visegrádi országok bármelyikét is fejlesztő államnak minősíteni, szerinte ennek viszont inkább külső okai vannak.
Az egyik fontos ok szerinte az, hogy a régióban megtermelt export nagyját multinacionális cégek termelik meg, és a hazai ipar technológiai, piaci hozzáférése minimális, értékláncokon belül pedig inkább lecsúszás van, mint előrelépés. Mindez jelentősen korlátozza, hogy miben gondolkodhat az állam. A másik kérdés pedig az, hogy az eredeti fejlesztő államok céljaira, az iparosításra vagy a helyi tőkésosztály kiépítésére ma mennyire lehet egyáltalán hivatkozni.
A nemzetközi munkamegosztásban az ipar szerepe teljesen más volt a hatvanas években, mint ma. Ma majdhogynem egy posztipari világban élünk. A szolgáltatószektorok, a technológiai hozzáférés, innováció, oktatás mind fontos kérdés, nem pedig a futószalagon gyártott tömegipar, ami egy teljesen válság sújtotta rendszer. A járműipar is bizonyos értelemben válság sújtotta, átalakuláson átmenő rendszer, és arra szakosodni ma teljesen mást jelent, mint 50 évvel ezelőtt. És ebből a szempontból is feltehető a kérdés, hogy az iparosítással azonosíthatjuk-e a fejlesztő államot úgy, mint anno a toyotizmust a japán autóipar felfutása idején lehetett. Én azt gondolom, hogy nem
– mondta Gerőcs.
Kövesd a G7 podcastot bármelyik podcast-appon, és iratkozz fel a hírlevelünkre!
Korábbi vendégeink:
Podcast
Fontos