A beruházási fukarság, a romló versenyképesség és Kína ipari versenytárssá válása megviselte a német gazdaságot, és nincs esély gyors fellendülésre.
Nem a nagyobb segítségre szorulók felhozása, sokkal inkább az lehet a most indult Demján Sándor 1+1 alprogram célja, hogy a jók még jobbak legyenek.
Csak akkor érhető el a jövőre tervezett gyors gazdasági növekedés, ha a költségvetés és a jegybank is elkezdi szórni a pénzt.
Kínából importálnak az uniós országok a legnagyobb értékben fejlett technológiájú termékeket.
Ha nem kapja össze magát az időjárás, akkor a szezon indultával legalábbis eléggé félő, hogy ez fog történni.
A régión belül különösen Magyarország és Szlovákia vált külföldi multik alacsony hozzáadott értékű termelőegységeinek lerakatává az uniós tagság 20 éve alatt.
Szenvedett az ipar és az export is januárban, a kiskereskedelmi forgalom pedig még mindig csak stagnált.
Másfél év alatt 34 százalékot emelkedett a bruttó magyar átlagkereset euróban számolva, meddig mehet ez így?
Látszólag nem lehet egy lapon említeni a jármű- és az élelmiszeripar jelentőségét, ám más lesz a kép, ha csak az idehaza keletkező értéket nézzük meg.
Magyarország elégítheti ki az európai akkumulátorigény 20-30 százalékát, de gazdasági értelemben ez még inkább „összeszerelőüzem”, mint az autógyártás.