Az adórendszerünk 10-15 éve bevezetett átalakításainak olyan következményei vannak, amelyeket érdemes egy újabb adóreformmal korrigálni.
Azt az óvatos következtetést lehet levonni, hogy van esély viszonylagos forintstabilitásra 2024-ben – külső sokk elmaradása esetén.
Egyre borúsabbak a kilátások a német gazdaságban, mely a recesszióból még kilábalhat, de hosszú távon komoly kihívásokkal néz szembe.
A világgazdaság ma már nem a globalizációról szól, ez nekünk még jól is jöhet, de tartogat magában veszélyeket is.
A politikusok szeretik a látványos, papíron is jól csengő beruházásokat, pedig az igazi hozzáadott értéket nem ezek adják, hanem a kiegészítő szolgáltatások.
Míg a háztartások az egyértelmű vesztesei az európai szinten is kiugró mértékű inflációnak, vannak szereplők, akik ebben a környezetben is nyerni tudnak.
A magyar gazdaságpolitika új iránya kedvező lehet az infláció megfékezésének szempontjából, azt viszont nem tudni, hogy meddig tart ki e mellett.
Sokkal rosszabbul teljesít idén a forint, mint a cseh korona és a lengyel złoty, az ezt okozó tényezőkben pedig egyelőre nem várható pozitív fordulat.
Az önellátás gondolata ugyanis tökéletesen szembe megy a klasszikus közgazdaságtan alaptételeivel, melyek a kereskedelem előnyeiről szólnak.
Egyre több helyen jelennek meg a hatóságilag korlátozott árak, noha a közgazdászok ezt nem nézik jó szemmel. Lehet-e mégis hatásos fegyver az infláció ellen?