Hírlevél feliratkozás
Török Zoltán
2024. február 23. 04:34 Pénz

Érdemes lenne egy adóreformmal korrigálni a jelenlegi rendszert

(A szerző a Raiffeisen vezető elemzője. A Zéróosztó a G7 elemzői szeglete.)

2024. május elsején lesz a huszadik évfordulója annak, hogy Magyarország, másik 9 országgal együtt belépett az Európai Unióba. A kerek évfordulók jó alkalmat adnak a visszatekintésre, az önvizsgálatra: milyen terveink voltak, ezekből mit sikerült teljesíteni, mit nem és amit nem, azt miért nem? Az elmúlt két évtizedet rengeteg szempont alapján lehet elemezni, ez a cikk a gazdasági felzárkózásunknak az életszínvonal változásának a perspektívájából történő vizsgálatával kezdődik és adópolitikai felvetésekkel végződik. 

A reméltnél lassabb gazdasági felzárkózás 

Valószínűleg közös élménye a magyar társadalomnak, hogy a hazai életszínvonalban bekövetkezett felzárkózás nem váltotta be az EU csatlakozás idején megfogalmazott reményeinket. Persze azt megmondani, hogy mire számítottunk húsz évvel ezelőtt, hogy hol fogunk tartani majd 2024-ben, szinte lehetetlen rekonstruálni. 2004-ben még csak 14 évvel voltunk az első szabad választások után. A kilencvenes évekbe belesűrűsödött a KGST összeomlása, a privatizáció és a liberalizáció, a vállalati csődhullám, a munkanélküliség hirtelen megjelenése, az infláció felszökése, teljes ágazatok totális leépülése és újak megjelenése, a Bokros-csomag és még lehetne sorolni hosszasan. Ez a zavaros érvtized gazdasági stabilizációval fejeződött be, ami áthúzódott a 2000-es évek elejére.

Az EU csatlakozást megelőző években ütemesen emelkedett a lakosság életszínvonala, ez volt az a viszonyítási alapunk, ami a várakozásainkat orientálta. Amihez pedig hasonlítjuk magunkat, a mérce, az ugye nem az EU átlag (ez legfeljebb a gazdasági szakemberek egy szűkebb köre számára releváns) hanem a legközvetlenebb nyugati szomszédunk, Ausztria. Maga az életszínvonal meghatározása sem egyszerű, itt alighanem kénytelen vagyunk azzal főzni, amit a statisztikai hivatalok előállítanak, így – még ha több sebből is vérzik a mutató – az egyszerűség kedvéért először vegyük az egy főre jutó vásárlóerő-paritáson mért GDP számsorokat iránymutatónak. Nos, ezek alapján 2004-re az osztrák szint 48%-ra sikerült eljutnunk a 2000 évi 40%-ról. Ez a felzárkózási ütem jelentette az EU csatlakozás előtti friss élményeinket.

Nem valószínű, hogy a csatlakozást követően ennek az ütemnek a lassulását vártuk volna, inkább annak az ellenkezőjét, de most induljunk ki abból, hogy minimális reményeink arról szólhattak, hogy évente nagyjából 2 százalékponttal közelítjük az osztrák mutatót a csatlakozást követően. Ha ez bekövetkezett volna, akkor ma (vagyis 2024-ben) az egy főre jutó vásárlóerő-paritáson mért GDP az aktuális osztrák szint 88%-án lenne. Egyelőre nem, hogy 2024-ről, de 2023-ról sincsenek meg a vonatkozó adatok, csak 2022-ről amikorra az osztrák életszínvonal 84%-át kellett volna elérnünk.  Mondani sem kell persze, hogy ilyenkor mozgó célpontra lövünk, hiszen közben Ausztria is változik, fejlődik.

Nos, 2022-re eljutottunk oda, ahol Ausztria tartott 2004-ben,

de az aktuális osztrák életszínvonalnak ez csak 61%-át jelenti a reménybeli 84%-kal szemben. Ez érthetően magyaráz némi csalódottságot, még akkor is, ha a várakozásokban biztosan volt jó adag naivitás és erős optimizmus. Csekély vigasz, hogy ebben a mutatóban a V3 országok (Csehország, Lengyelország, Szlovákia) felzárkózási pályája sem fest sokkal szebb képet.

Forrás: Eurostat

A szomszéd fűje…

Azonban, van egy olyan ország, amelyik ugyan 2004-ben még nem csatlakozott az EU-hoz, de sikerült teljesítenie a reménybeli magyar felzárkózási ütemet (vagyis évente 2%-os közeledés Ausztriához). Romániáról van szó. 2000-ben az osztrák mutató 20%-n álltak, 2022-ben pedig pont oda jutottak, mint Magyarország, 61%-ra. Valójában pedig mostanra már meg is előzhettek, mert miközben tavaly nálunk csökkent az GDP, Romániában emelkedett. 

A helyzet azonban még ennél is szomorúbb számunkra, ha az egy főre jutó vásárlóerő-paritáson mért GDP helyett a tényleges fogyasztási szintet mérő (Actual Individual Consumption, rövidítve AIC) mutatót nézzük. Itt Magyarország az EU-ban az utolsó előtti helyen szerepelt (Bulgária előtt) 2022-ben, miközben 2004-ben még a jelenlegi EU tagországok közül nyolc olyan is volt, amelyiknél magasabb volt a mutatónk. Akkor 51%-on álltunk az osztrákokhoz képest, 2022-ben pedig 60%-on. 

Forrás: Eurostat

Dinamikusan fejlődik Románia, tényleg érdemes lenne megvizsgálni mi lehet a titka a „román csodának” és vajon meddig tarthat (de erre nem kerül itt most sor).  A fenti folyamatoknak nyilván sok magyarázótényezője van, de ha a mindennapi élettapasztalatokból indulunk ki, akkor az egyik magyarázó tényezőként alighanem sokan gondolnak a magas itthoni árakra. Akik a keleti határhoz közel laknak, azt mondják, hogy érdemes átjárni bevásárolni a szomszédba – élelmiszer mindenféleképpen, de nem kizárólag azt. Máskülönben az északi határnál is sok mindenért érdemes Szlovákiába menni, sőt Ausztria is vonzó lehet, főleg, ha az ár mellett a minőség is fontos.

A mindennapi élettapasztalatokat a statisztikai is alátámasztja: a 2022-es Eurostat adatok azt mutatják, hogy az élelmiszerek árszintje Magyarországon az EU átlag 90%-a volt, a magyar árszínvonal tehát már elég jól felzárkózott az uniós átlaghoz, miközben Romániában a vonatkozó mutató csak 72%. A különbségnek számos oka lehet, de annak egy jelentős részét pedig megmagyarázza az Áfa-különbség. A többi árucsoport esetében nincsen ekkora mértékű árszintkülönbség Romániával szemben, amúgy, mindazonáltal a teljes román árszint a hazainál 12 százalékkal alacsonyabb.

Egyébként, Románia csak egy példa, de ugye tudjuk jól, hogy nincs olyan ország a világon, ahol olyan magas adót vetne ki az állam a fogyasztásra, mint Magyarországon – így a környező országokban is mindenhol alacsonyabb Áfa-kulcsokat alkalmaznak. Ha például az EU-ban egységesítenék az Áfa-kulcsokat a jelenlegi EU átlagnak megfelelően, akkor a magyarországi fogyasztók járnának a legjobban. Tehát a magas hazai Áfa, az emiatt magas árak és az alacsony hazai fogyasztási szint között minden bizonnyal van kapcsolat. 

Adórendszer – érdemes újragondolni?

És itt érkeztünk el ahhoz a felvetéshez, hogy talán érdemes lenne újra rátekinteni a magyar adórendszerre és elgondolkodni azon, mennyire váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és amennyiben nem teljesen, akkor milyen változásokban lehet gondolkodni. A magyar adórendszer forradalmi átalakuláson ment keresztül a 2010-es években. A forgalmi típusú adók súlya megemelkedett, miközben a jövedelmi típusú és a társadalombiztosítási adóké csökkent. 

Akkoriban az átalakulás irányát illetően már-már közmegegyezés volt a közgazdászok között Magyarországon (bár a részletekre vonatkozóan ez már egyáltalán nem mondható el), miközben ez az irány volt a meghatározó nemzetközi trend is (pl. az OECD is ilyen típusú adóváltoztatásokat javasolt akkoriban). Itthon a kiindulópont az volt, hogy a magas jövedelemadók teljesítmény-visszafogásra, adóelkerülésre késztetnek, ráadásul az adók beszedése alacsony hatékonyságú. Így célszerűbb kevesebb terhet róni a jövedelmekre, és a fogyasztást adóztatni inkább, ahol az adóelkerülés lehetősége és mértéke csekélyebb, az adóbeszedés hatékonyabb.

A későbbiekben a minimálbéremelések kompenzálását szolgálta a társadalombiztosítási adó csökkentése, mondván, hogy a növekvő foglalkoztatás és az emelkedő bérekből pótlólagosan keletkező fogyasztás adóvonzata majd befoltozza a keletkező hiányt. 

Az adórendszer átalakításának a költségvetési konszolidációban játszott szerepe külön tanulmányt érdemelne, mint ahogyan az adófilozófiai, és az ennek kapcsán felmerülő morális kérdések is (pl. hogy mennyire tekinthető méltányosnak a változtatások után kialakuló közteherviselési rendszer).  Itt nem ez van a fókuszban: a következőkben adóbevételek szerkezetén keresztül vizsgálva kerül sor helyzetértékelésre, illetve annak az átgondolására, vajon elérhetőek-e kedvező irányú változások, az adórendszer átalakításán keresztül. 

Nézzük hát a jelenlegi helyzetet: azt ugye látjuk, hogy alacsony a fogyasztási szint, az Eurostat adatai alapján az aktuális személyes fogyasztási szint Magyarországon a második legalacsonyabb az EU-ban.  Persze maga az életszínvonal ennél sokkal összetettebb valami, amibe beleérthető többek között az épített környezet minősége, a természeti értékekhez való hozzáférhetőség, a közbiztonság, a közszolgáltatások minősége, mennyisége és elérhetősége, valamint számtalan egyéb tényező. Ezek közül keveset lehet jól mérni. De a közszolgáltatásokra vonatkozóan éppenséggel vannak statisztikai mutatók.

Így jól mérhető a rájuk költött állami források összege és GDP-hez viszonyított aránya. Ha megnézzük, hogy például a közoktatásra és közegészségügyre mennyit költött a magyar költségvetés GDP-arányosan az EU-csatlakozáskor és most, akkor az a kép, hogy ezekre a célokra GDP-arányosan kevesebb jut ma, mint húsz évvel ezelőtt (3.-4. táblázat).

Mindeközben a közszolgáltatások minőségromlása általános tapasztalatnak tekinthető itthon. A kettő között egészen biztosan van oksági kapcsolat. Ráadásul ez nincs mindenhol így. Miközben például a többi visegrádi ország átlagánál korábban többet költöttünk ezekre a célokra, ma kevesebbet – ráadásul miközben Magyarországon csökkent ezeknek a területeknek a finanszírozása, a többi országban, jellemzően, emelkedett. Amit a magyar életszínvonalról és annak változásáról megtapasztalunk és amit a statisztikai adatokból kiolvashatunk az egybecseng.

Mi köze van a fentieknek az adórendszerhez? Elsősorban az, hogy a fenti jelenségek összefüggésbe hozhatók az adórendszerünk jelenlegi természetével.  

Egyrészt úgy, hogy magas Áfa értelemszerűen ludas az emelkedett hazai árszínvonalban, csökkentésével tehát lehetséges volna alacsonyabb árakat produkálni (természetesen csak akkor, a szolgáltatók és kereskedők ezt nem „nyelnék be” – azonban ez megfelelő kontroll mellett többnyire elkerülhető). Alacsonyabb árak és változatlan jövedelmek mellett pedig automatikusan emelkedhet a fogyasztás, javul a fogyasztási szint. 

Másrészt úgy, hogy az alacsony társadalombiztosítási adókulcs eredményeképpen az egészségügyre fordítható címzett források is alacsonyak, ami az ágazat krónikus alulfinanszírozását eredményezi. A társadalombiztosítási adó emelésével az egészségügy többletforráshoz juthatna amivel javítani lehetne a közegészségügyi szolgáltatások minőségén. 

Harmadrészt pedig úgy, hogy a rendkívül alacsony vállalati jövedelemadó emelésével, a személyi jövedelemadó átalakításával (pl. egykulcsos helyett progresszív, sávos rendszer) és a vagyonadó rendszerének újragondolásával (a jobb külföldi példák beemelése a hazai gyakorlatba) lehetségessé válhat nem csak az alacsonyabb Áfa miatti bevételkiesést kompenzálni, de az is, hogy a közoktatás számára többletforrásokat tudjon biztosítani a költségvetés.   

A fentiekben persze egy roppant elnagyolt adórendszer-átalakítás gondolata fogalmazódott meg. Természetesen az adópolitika csak az egyik lehetséges beavatkozási terület, a gazdaságpolitika arzenálja jóval szélesebb körű, sőt, az adórendszer átalakítása hiányában is lehet belső átrendezéssel változtatni a forráselosztáson.

Mindazonáltal, a cikk amellett igyekezett érvelni, hogy az adórendszerünk 10-15 éve bevezetett átalakításainak a jelenben olyan következményei vannak, amelyeket lehetséges, és talán érdemes is egy újabb adóreformmal korrigálni.  

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Pénz adó adórendszer életszínvonal Olvasson tovább a kategóriában

Pénz

Gergely Péter
2024. április 20. 04:31 Pénz

Az új otthonfelújítási program átrendezheti a lakáshitelek piacát

A támogatás révén több tízmilliárd forint felújítási hitel jut majd a piacra, amelyhez várhatóan jelentős mennyiségű piaci feltételű kölcsön is társul majd.

Kiss Péter
2024. április 11. 04:34 Pénz

A kínai ingatlanpiaci válság Amerikával ellentétben nem fog rendszerszintű krízissé fajulni

Az ország új növekedési modellje már nem az ingatlanpiacra fog támaszkodni, így annak gazdasági súlya tovább csökken, és ez a részvénypiacra is hatással lesz.

Debreczeni Anna
2024. április 2. 14:11 Pénz

Egyre több pénzt keresnek a külföldön dolgozó magyarok

Tíz év alatt több mint két és félszeresére, 197-ről 522 millió euróra nőtt a magyarok által külföldön megkeresett munkajövedelem.

Fontos

Hajdu Miklós
2024. április 21. 04:36 Élet

Kivételes szerencsével léphettek be a 90-es évek közepe után született fiatalok a munkaerőpiacra

A gazdasági fellendülés időszakában pályára lépő fiatalok viszonylag könnyen találtak munkát jó fizetés mellett, kérdés, hogy ez miként hat a motivációjukra.

Váczi István
2024. április 19. 04:34 Világ

Romba dőlnek az orosz remények Ukrajnában?

Jelenleg szinte minden harctéri körülmény az oroszoknak kedvez, az eddig elért eredményeik mégis szerények, miközben az ukránok lőszerhiánya hamarosan enyhül.

Bucsky Péter
2024. április 18. 04:32 Adat, Vállalat

Most lehet hibáztatni Brüsszelt: kamionok áradatát szabadítja az utakra

A zöldnek mondott intézkedések a közúti áruszállítást hozzák helyzetbe, ezek hatására várhatóan jelentős mennyiségű vasúti forgalom terelődik kamionokra.