Az Európa-bajnok infláció és a reálbércsökkenés hatása elkezdett megmutatkozni a társadalom anyagi lehetőségeit és relatív helyzetét leíró adatokban.
Eddig is igaz volt, hogy minél rosszabbul keresett valaki, annál messzebb volt attól a jövedelmi szinttől, amit átlagos életszínvonalat adónak gondolt. De erre az infláció rátesz még egy lapáttal.
Tavaly is javult a háztartások jövedelmi helyzete, de a közelmúlt gazdasági problémái meglátszanak az életszínvonalat jellemző statisztikákon is.
A magyar háztartásoknak már évek óta olyan jól megy, hogy nem terveznek többet költeni magukra, vagy inkább olyan rosszul, hogy nem gondolhatnak erre? Vagy csak szimplán pesszimisták?
A fogyasztáson belül nincsenek nagy átrendeződések, továbbra is rezsire és élelmiszerre költjük a legtöbbet, és ez nem hagy teret a dőzsölésnek.
Magyarország 2010 előtti és utáni korszakának összehasonlítása alapján lehet leginkább megítélni a kétpártrendszer felé haladó politikai osztály teljesítményét, erre vállalkozunk a következő hetekben.
Szórakozásra a lakosság egyharmada nem költ egy eurócentet sem.
Tavaly a 2002-es osztrák életszínvonalon éltünk, de ha a következő évtizedekben sikerülne fenntartani az utóbbi húsz év felzárkózási ütemét, 2048-ra utolérnénk Ausztriát.
Megnéztük, hány hamburgert tudott venni egy nyugati polgár, amikor az ő országában akkora volt a GDP, mint most nálunk. Az eredmény elég elkeserítő.