A kisebb gazdasági visszaesések idején a kormányok előszeretettel nyúlnak az infrastruktúrafejlesztéshez, és ez nem véletlen.
Még nem pusztít, de már megérkezett az infláció Kelet-Ázsiába is. Az eddigi alacsonyabb ütemnek ráadásul hosszú távon megvan a maga ára.
Az elmúlt évek elemzései arról szóltak, hogy a jövő konfliktusainak a hibrid- és elektronikus hadviselés lesz a fő jellemzője, mégsem ezt látjuk.
Bár sokan az új világrend születéseként értékelik az ukrajnai háborút, a szembenállás Oroszországra és a nyugati világra korlátozódik, míg a világpolitika legtöbb szereplője számára mérsékelt fontossággal bír a konfliktus.
Drámaian csökkent a szomszédos államok elfoglalását célzó háborúk száma 1945 után, amikor tabuvá vált a területi hódítás. Ha ez az ukrajnai orosz invázióval megdől, az a jövőben másokat is felbátoríthat.
Oroszország a világ második legnagyobb fegyverexportőre, de piaci részesedése erősen csökken, az ukrajnai háború pedig tovább gyengítheti az orosz hadiipar kapacitásait és renoméját.
Visszatérő elképzelés, hogy a demokráciák nem tudnak megbirkózni a klímakatasztrófával, a helyzet gyors és autokratikus megoldásokat kíván, de a kutatások cáfolják ezt.
Az európai szemmel nézve furcsa zéro-Covid politika egyhetes lezárásokhoz vezet, ami tovább szaggatja a globális ellátási láncokat.
A háború miatt egyre magasabb élelmiszerárak nemcsak a nyugati inflációra, hanem a fejlődő országok társadalmi és politikai viszonyaira is súlyos hatással lehetnek.
Az olajexportőrök nagyobb eséllyel válnak autokráciákká, és agresszívabb külpolitikát folytatnak. Azaz Vlagyimir Putyin ukrajnai inváziója részben az olaj politikai hatásával is magyarázható, és megfékezésében is szerepet játszhat az olajexport korlátozása.