Ezért nem tud ma beszállni az árversenybe a sarki élelmiszerbolt

Az élelmiszer-kiskereskedelmet, sőt a teljes magyar élelmiszeripart és termelői szektort is alaposan megbolygató újabb mesterséges állami beavatkozásnak, az árrésstopnak két olyan fontos következménye is lett, amelyet érdemes felhasználni egy fontos piaci jelenség bemutatására.

Az egyik következmény az, hogy a kormány – nyilván a pénztárgépes adatokra alapozva – közismertté tette, hogy melyik az a 30 termékkör, amely a magyar vásárlások gerincét adja. Ezeket vonták be az árrésstopba, a zöldségek és a gyümölcsök talán azért maradtak ki, mert azokat elég lehet a nyugdíjasok számára áfamentessé tenni, várhatóan ősztől.

A másik következmény, hogy most már közvetve látunk egy olyan információt is, amely eddig szigorúan üzleti titok volt. Ha bemegyünk egy nagy boltláncba, akkor a 30 árrésstopos termékkörben csupa olyan terméket látunk, amelynek árrése legfeljebb 10 százalék lehet. Mivel az árrésstoppon az üzletek összességében elég nagyot buknak (ez az intézkedés lényege), az is valószínű, hogy ezeknek a termékeknek az árrése alapesetben maximumon van, azaz 10 százalék.

Csekély, de persze nem nulla tévedési aránnyal így elég könnyen ki tudjuk számolni, hogy a diszkont, a szuper- vagy hipermarket mennyiért szerezte be az adott terméket.

Ebből kiindulva megnéztük, hogy a hat nagy boltláncban a 30 árrésstoppos terméket mennyiért lehet legolcsóbban megvenni, és az adatokat összehasonlítottuk az egyik legfontosabb nagykereskedő, a Metro áraival.

Miért tettük ezt, mi ennek az értelme? Azt szerettük volna felmérni,

hogy az árrésstop bevezetése után egy sarki kisboltosnak milyen esélyei vannak arra, hogy versenyezzen a vevőkért.

Nézzünk egy egyszerű, konkrét példát, a napraforgó-étolaj esetét. A legolcsóbb egyliteres kiszerelésű étolajat a kisboltos az adatfelvételünk napján, azaz március 24-én nettó 613,39 forintért vásárolhatta meg a Metro nagykerben. Ha erre rátesz 10 százalék árrést, ami egyébként nagyon kevés a boldoguláshoz, akkor nettó 674,73 forintnál jár, vagyis ezek után az áfával együtt, kerekítve bruttó 857 forintért tudja kirakni a polcra az olajat.

Csakhogy ugyanezen a napon az Árfigyelő adatai szerint a nagy boltláncokban bruttó 599 forintért is lehetett étolajat venni. A különbség óriási, a kisboltosnak legalább 43 százalékkal kell drágábbnak lennie, de vélhetően még többel, mert csak 10 százalékos árréssel számoltunk (hiszen azt feltételeztük, hogy a boltláncban is ekkora volt annak mértéke).

Jól látszik, hogy már a kisboltos számára elérhető nettó nagyker ár (613 forint) is magasabb, mint a nagybolti bruttó kisker ár (599). Ez már önmagában is sok kérdést vet fel a piac működéséről, de mi most csak arra koncentrálunk, hogy ha a kisboltos nem a nagykerbe, hanem a nagyboltba megy beszerző körútra, akkor jobban jár, hiszen akkor nettó 472 forintért jut hozzá az olajhoz, és ha erre rárakja a 10 százalékos árrését plusz az áfát, akkor 660 forintért tudja kirakni a polcra.

A fenti számolással azonban nem csak az a probléma, hogy még így sem igazán versenyképes a kisbolti ár, és 10 százalékos árrésből megélni aligha lehet, hanem újabban már az is, hogy a Lidl egyenesen megszüntette, a Tesco és a Spar pedig erősen korlátozta a közületi vevők kiszolgálását (az Aldiban eleve nem lehetett háztartási mennyiségnél többet vásárolni). A fentiek figyelembe vételével azonban ez az árrésstopra adott logikus válasz volt (bár az Auchan és a Penny azt jelezte, hogy egyelőre nem változtatott a szabályain az árrésstop miatt).

Az étolaj példája egyáltalán nem kivételes, a 30 árrésstoppos termékből az adatfelvételünk időpontjában csak kettő volt (a 2,8-as UHT tej és a sertésoldalas), amelynél a kisboltos árban alá tudott kínálni a nagy láncoknak. A többinél nem tud versenyezni, méghozzá többnyire nagyon nem. Az alábbi grafikon azt mutatja meg, hogy a fenti módszerrel számolva, 10 százalékos kisbolti árrést feltételezve mekkora lenne a (hipotetikus, nem valóságos) különbség a bruttó fogyasztói árakban a nagy láncokhoz képest (a számoláshoz néhány fontos módszertani részlet a csillagra kattintva olvasható^*Minden terméknél összehasonlítható, fajlagos mennyiségekkel számoltunk (kg., liter vagy darab), kiszereléstől függetlenül.
Mivel kisboltos alaphelyzetet feltételeztünk, és nem a palacsinta- vagy lángossütőt, csak a háztartási méretekben továbbértékesíthető kiszereléseket vettük figyelembe, az 500 grammos margarint vagy joghurtot például igen, de az 1000 grammosat már nem.
A tojásnál, sajtnál és húsoknál a legnagyobb kiszerelést is figyelembe vettük, mert azt a boltos megbonthatja, csemegepultban kisebb mennyiségenként eladhatja.
Nagyobb mennyiségi kedvezményeket nem vettünk figyelembe, mert nem tudhatjuk, hogy ezeket megéri-e megvenni az adott boltosnak.).

A nagy láncok átlagos árelőnye a 30 terméknél 36 százalék. Ennél közelebb egy kisboltos a jelenlegi beszerzési viszonyok között aligha közelíthet a nagyokhoz, sőt az életszerű helyzet inkább az ennél jóval rosszabb arány lehet.

Ha feltételezzük, hogy a nagy boltláncokban jelenleg mind a 30 terméken 10 százalékos árrés van (ez nem biztos, de vélhetően nagyon közel van a valósághoz), akkor az azt is jelenti,

hogy a nettó beszerzési áraknál is ugyanez a 36 százalékos átlagos árelőnye van meg a nagy láncoknak.

Maga az árelőny megléte persze nem meglepetés, hiszen a láncokba a legfontosabb feldolgozóipari cégek közvetlenül szállítanak be, vagyis az ellátási láncból a nagykereskedő hiányzik, de a mértéke elég nagynak tűnik.

Még abban a teljesen életszerűtlen esetben is, ha a kisboltos úgy döntene, hogy a 30 termék egyikére sem tesz egyetlen forint árrést sem, akkor is átlagosan 23,7 százalékkal lenne drágább a legolcsóbb nagybolti árakhoz képest.

Ezek a számok – részben az árrésstopnak köszönhetően – jó adalékok lehetnek ahhoz, hogy a nagy boltláncoknak milyen erős pozícióik vannak manapság az ártárgyalásokon.