Milyen célokat tűzhet ki és milyen fejlesztéseket valósíthat meg reálisan 2030-ig egy szűk pénzügyi lehetőségekkel rendelkező város? A Budapesti Közlekedési Központ jövőképe a lehetőségek tükrében.

Sok városban leépült vagy csak vegetál a helyi közösségi közlekedés, pedig a jelenlegi körülmények között is jóval többet ki lehetne hozni a közlekedési szolgáltatások színvonalából.

Okos árazással és -adóztatással a fenntarthatóság felé terelhető a közlekedési kereslet. Populista megoldásokkal viszont elveszíthetjük a mobilitás szabályozásának lehetőségét.

Az autómegosztás és az elektrifikáció esélyt kínál az évtizedes trendek megfordítására.

Ha van olyan közlekedési rendszer, amely az állam számára költség- és energiahatékony munkahelyet teremt, akkor miért nem ezt támogatják?

Az autóhasználat visszaszorítása mellett ehhez elsősorban a közösségi közlekedés ügyfélélményének javítására van szükség.

A népesség növekedése, az online vásárlás térnyerése és a környezeti fenntarthatóság iránti igény komoly kihívás a városi teherszállításban is.

A sofőr nélküli autók korában a város nyújtotta szolgáltatássá alakulhat a közlekedés, amelyért használatarányos klubtagsági díjat kell fizetni. Bár mindez távolinak tűnhet, ideje lenne rá felkészülni.

Klímasemlegesség, e-mobilitás, kapacitásszegény infastruktúra – ezek a városi közlekedés problémái.

A létünket veszélyeztető klíma- és környezeti válsághoz való alkalmazkodáshoz a városi közlekedést is alapvetően át kell alakítani.

A magyar külpolitika, öndefiníciójával ellentétben, nem realista, érdekelvű és rugalmas, hanem éppen hogy ideologikus, dogmatikus és rugalmatlan.

Ami a magyar Európa-politika látszólag érthetetlen, különutas epizódjai mögött áll, az egy harag-szégyen körforgás. Orbán-diplomácia – a politikai pszichológia értelmezésében.

Az Egyesült Államok nem nézi jó szemmel, ha egy szövetségese túl közel kerül Oroszországhoz és Kínához.

Megváltozott a német külpolitikai gondolkodás, és ezt Magyarországnak sem szabadna figyelmen kívül hagynia.

A török kormány az egyre rosszabbá váló gazdasági helyzet és külpolitikai izoláció miatt konstruktívabb hangnemet üt meg Nyugattal, miközben Kelet felé keresi a partnereket.

A rezsimérdek abszolút primátussal bír a külpolitikában a nemzeti érdek felett.  

Honfitársainkat meg kell győznünk, hogy érdekünk Ukrajna támogatása, és ezért akár komoly áldozatokat is érdemes felvállalni.

Ellenzékben az „értékalapú”, kormányon pedig az „érdekalapú” Kína-politika jellemző Magyarországon, akárcsak a legtöbb európai országban.

Régiónkban a katonai és geopolitikai súlypont északra tolódott, s mivel e területen Lengyelország a legnagyobb kiterjedésű ország, amely ráadásul közvetlenül érintkezik Ukrajnával, jelentősége megkérdőjelezhetetlen.

Orosz külpolitikai dokumentumokból jól kivehető módon Oroszország ukrajnai háborúja csak eszköz a saját elvárásainak megfelelő, új nemzetközi rend kivívására.

A világrend változik, csak a kormány álláspontja nem, így hazánk elszigetelte magát saját szövetségesi rendszerén belül. Itt a G7 Holnap aktuális fejezetének vége.

A rohamosan fejlődő magánegészségügy sem tud jól funkcionáló közfinanszírozott ellátás nélkül működni. Sok beteg számára pedig nem is alternatíva a magánellátás.

Meg kell akadályozni, hogy orvosok úgy teremtsenek automatikusan piacot a saját magánrendelőjüknek, hogy korlátozzák vagy elhagyják a korábban általuk nyújtott állami ellátást.

Mindenki jobban járna, ha az emberek legalább annyit költenének kiegészítő magán-egészségbiztosításra, mint az autóik cascójára.

Többféle megoldás van a biztosítókon keresztül finanszírozott öngondoskodás kiépítésére, és el kellene indulni valamelyik irányba.

Az egészségügy nemcsak nálunk van tele hibákkal, hanem a miénknél fejlettebb rendszerekben is. A különbség, hogy szembe merünk-e velük nézni, és tudunk-e tanulni belőlük.

A kérdés, hogy a területileg egységes, mindenki számára elérhető szolgáltatási szintet az állam milyen eszközökkel tudja, illetve akarja biztosítani.

A magánellátásban dolgozó orvosok kötelező közellátási feladata nem látszik túlzónak, illeszkedik a korábbi döntésekhez, ehhez hasonló megoldások más országokban is vannak.

Hívhatjuk páciensnek vagy betegnek az alanyt, a feladat ugyanaz: értse a diagnózist, a terápiát és azt, hogy mit tehet saját maga a gyógyulása érdekében.

Csak a kiszámíthatatlanság biztos: lehet, hogy jár egy ellátás, de nem biztos, hogy jut is. Ez pedig számos ember életébe kerül nap mint nap.

A közoktatás romjaiból érdemes nem a már elavult régit újraépíteni, hanem valami olyat, ami képes Magyarországot átvinni a 21. századba.

Sok idő szabadulhat így fel, amit képességfejlesztésre lehet fordítani. Ha valaki nem képes szöveget értelmezni, akkor nemcsak egy új tudományt, hanem szakmát sem tud elsajátítani.

A 21. század a gyorsan reagáló gerilláké, a kreatívoké. Más kérdés, hogy az oktatás ezt nem nagyon akarja meghallani.

A 21. századi legfontosabb készségek együttműködés-alapúak, ezért olyan körülmények kellenek, melyek biztosítják a társas tanulás örömét.

A tankönyvszöveg megjelenítése digitális táblán nem azt mutatja, hogy sikeres volt a digitális átállás.

Az életkori sajátosságokhoz igazodó médiaoktatásnak segítenie kellene, hogy a gyerekek megtanuljanak viszonyulni a fogyasztott médiatartalmakhoz.

Az iskolának a gyerekek, a tanárok és a szülők jóllétével is foglalkoznia kellene.

Az oktatáspolitika fenntartja és növeli az iskolahálózat szétaprózottságát, felerősíti a szociális szelekciót és az etnikai szegregációt, és szűkíti a tanulási lehetőségek körét.

Tanároknak, szülőknek, politikusoknak – az egész társadalomnak szemléletváltásra van szüksége, ha 21. századi iskolában gondolkodnak.

A gyerekeknek olyan szemléletet érdemes átadni, hogy merjenek hibázni, és a sikertelenségre ne végérvényes kudarcként, hanem kihívásként tekintsenek – írja a Prezi társalapítója.

Nem a pénzügyi korlátozások vagy a szénhidrogénexportot érintő szankciók fájhatnak leginkább Oroszországnak, hanem hogy technológiai területen várhatóan minden korábbinál jobban lemarad.

Tartós drágulás, blokkokra szakadó világgazdaság, háttérbe szoruló klímacélok – Putyin átrajzolja a világgazdaság fejlődési pályáját.

Véget ér a szabad energiakereskedelem korszaka, de az Oroszországgal való szakítást nehezíti, hogy akad a földgáznál nehezebben beszerezhető energiahordozó is.

Az orosz mezőgazdaság „ütésálló”. Ha embargó sújtja, hamar reagál és a korábbinál is gyorsabban növekszik.

A kölcsönös közvetlen beruházások aránya alacsony, a gazdasági szankciók azonban egyes cégeknek igencsak fájhatnak.

Ha az orosz piac hosszabb időre elveszik, a bevétel mellett nagyon sok szakértelem és képzett munkaerő is eltűnhet idehaza az ágazatból.

A Nyugatnak az orosz tudósok személyes hozzájárulása és néhány nyersanyag hiányozhat, Oroszországnak viszont a legmodernebb kutatási eszközök.

Nem biztos, hogy az a lényeg, ha Oroszország győz ebben a háborúban, hanem hogy mit veszít el közben – írja Vigóczki Máté György, az MCC Geopolitikai Kutatóműhelyének Oroszország-kutatója.

Oroszország válságát elmélyíti, nem pedig megoldja a háború, amely Európa gyengeségeire is rávilágított.

A következő évtizedek a fosszilis energiahordozók kivezetéséról szól majd: olyan energiaellátásra van szükség, ami megvalósítható gazdasági programhoz vezet. Ez a G7 Holnap új, energetikáról szóló cikksorozatának első része.

Az európai zöld átállásnak nem kellene nagy áringadozásokat okozni a nyersanyagpiacokon, de Oroszországnak tudnia kéne, hogy hosszú távon mivel számolhat.

A rezsicsökkentés után az energiahatékonysági beruházásokat is az energiaszolgáltatókkal fizettetnék meg. De akkor miért érné meg a lakosságnak zöldíteni?

A rezsicsökkentés többek között a földgáz olcsóságára épített. De a jelen árkörnyezetben és a dekarbonizációs törekvések miatt kérdés, milyen szerepet szán neki az energiapolitika.

Szinte a semmiből nőttek ki pár év alatt naperőművek Magyarországon. Ma már egy napsütéses napon a déli órákban több áramot termelnek, mint a paksi atomerőmű. De a gyors növekedés nehézségeket is okoz.

A 100 százalék elérése sok esetben kapja a „zöld vágyálom” bélyeget, pedig a támogatói nem ignorálják a gazdasági fejlődést, az ellátásbiztonságot vagy az energiafüggőségünk mérséklését.

Az atomenergia nemcsak karbonsemleges, hanem szavatolja a villamosenergia-ellátás folyamatosságát is, amire a megújulók nem képesek – érvel a BME Nukleáris Technikai Intézetének professzora.

Károsanyagkibocsátás-csökkenést elő lehet idézni célzott intézkedésekkel és szabályozással, valamint a kvótakereskedelem újraszabásával is, de a társadalmi hatásokra mindenképp figyelni kell.

A magyar lakóépületek kétharmada elavult, és miközben évente százezer ingatlan átfogó felújítására lenne szükség, legtöbbször nem használják ki az energiamegtakarítási potenciált.

Az energiarendszerek karbonsemlegesítése, az energiahatékonyság javítása sokba kerül – a jegybankok tudnak abban segíteni, hogy a finanszírozási költség alacsonyabb legyen, és megérje ezeket a beruházásokat elindítani.

Magyarországnak éppúgy gazdasági, mint társadalmi érdeke, hogy az elsők között és egyetlen honfitársunkat sem hátrahagyva érkezzünk meg a „zöld jövőbe”.

A G7 Holnap Energia-sorozatát lehet úgy olvasni, hogy lássuk, milyen fontos nekünk az orosz kötődésű energia- és technológiaimport, de közben el is merenghetünk, milyen lehetőségünk van ebből kilépni. Sorozat-összefoglaló.

Ha a teljes élettartamot vesszük figyelembe, egységnyi megtermelt energiára vetítve Paks II kevesebb mint feleannyiba kerül, mint az egyik új magyar naperőműpark – írja szakértő szerzőnk.

A GDP-növekedéséből a többség semmit nem érzékel. A felzárkózást a társadalom nagy része számára kifizetődővé kell tenni – írja Orbán Krisztián közgazdász.

Nem zárkóztunk fel gazdaságilag, de legalább történelmi perspektívából nézve nem is maradtunk le -véli a milánói Bocconi Egyetem docense. Ez a G7 Holnap Felzárkózás című vitasorozatának második része.

A nyereség nagy részét kiviszik, miközben a térségben a legnagyobb támogatást kapják – nem oldották meg problémáinkat a külföldi működőtőke-befektetők.

A főváros gazdasága nem képes az ország kétharmadát „magával húzni”, de ha a vidéki térségek nem fejlődnek, akkor a felzárkózás is kudarcra van ítélve. Folytatódik a G7 Holnap cikksorozat.

Azok az országok álltak át a minőségen alapuló növekedésre, ahol a humán tőkét, az exportképes vállalkozásokat és az innovációt támogatják. Folytatódik a G7 Holnap cikksorozat.

A jelenlegi adó- és támogatási környezet a túlélést segíti, de azt nem, hogy a kisvállalkozások nagyobbak, versenyképesebbek legyenek. Folytatódik a G7 Holnap cikksorozat.

A rendszerváltás óta a magyar gazdaság gyorsabban fejlődött a világ átlagánál. A koronavírussal lezárult korszak után a prosperitás megalapozása új megközelítést igényel. Ez a G7 Holnap vitasorozatának újabb része.

A piacra mindent rábízó gazdaságfilozófia megkérdőjelezhetetlenül tört magának utat, és ez meg is látszik a magyar társadalmon. A G7 Holnap sorozatának újabb része.

Legyen szó képzésről, gazdaságfejlesztésről, bérnövekedésről, értékközösségről, a társadalom nagy részét nem lehet belőle kihagyni. Ez a G7 Holnap Felzárkózás sorozatának összefoglalója.