Nagyon nehéz ma közép- és hosszútávra megjósolni az átlagos kamatszintet, az elemző azonban mégsem mondhatja, hogy „a fene sem tudja”.
A 2008-as válság után a magyar monetáris politika korábban nem használt eszközökkel is a növekedés felpörgetésére fókuszált. A járvány hagyományosabb pénzpolitikai válaszokat hozott.
Ha a választást követően nem körvonalazódik gazdaságpolitikai fordulat, a külső nyomás enyhülése nem lesz elegendő ahhoz, hogy a hazai infláció visszatérjen az egyensúlyi szintjére.
Az energiarendszerek karbonsemlegesítése, az energiahatékonyság javítása sokba kerül – a jegybankok tudnak abban segíteni, hogy a finanszírozási költség alacsonyabb legyen, és megérje ezeket a beruházásokat elindítani.
Az Európai Központi Bank kész átlépni a Rubiconon, és az inflációval szembeni harc jegyében feladni az utóbbi években folytatott ultra laza monetáris politikáját.
Hat aranyrúdból, amellyel az első háromnegyed évben nőttek a jegybanki tartalékok a világban, majdnem pontosan egy az MNB páncéltermében kötött ki.
Minden jel arra mutat, hogy a magyar kamatemelési ciklus hosszabb, a tetőzés pedig magasabb lesz, mint amire a nyári hónapokban számítottunk.
Olyan sokféle módon érinti mindennapjainkat a jegybank kamatemelési ciklusa, hogy a következő hónapok izgalmasak lesznek a lakosság és a cégek számára is.
Tartósan 5 százalék felett ragadta az infláció Magyarországon, a júniusi 5,3 százalék ráadásul még nagyobb is, mint az április-májusban mért 5,1 százalék.
Munkatársanként 1,2 milliárd forintos árbevétel, állami milliárdok, uniós támogatások, majd egy büntetőfeljelentés az MNB-től.