Valószínű, hogy a második félévben a költségvetésben jelentős kiadáscsökkentő és főleg adóemelő lépésekre kényszerül a kormány, miközben a most tervezett deficitcél is elszállhat.
Nem érdemes előre inni a medve bőrére, ugyanis nem mindegy, mitől csökken az infláció - egy korai lazítás csak elhúzódó problémákat generál.
Nem lenne meglepő, ha az ez év végi 8-9 százalékos áremelkedést jövőre éves átlagban 7 százalék körüli áremelkedési ütem követné.
Az önsorsrontó kormányzati álmok válság idején sem akarnak szertefoszlani.
Hiába vannak jobbító szándékú javaslatok, ezektől nem fog minőségileg megváltozni az egycentrumú, elsődlegesen lojalitás-, nem pedig piacalapú rendszer.
A magyar gazdaság válságálló és alkalmazkodóképes, a nehézségeket pedig külső körülmények okozzák a múlt héten benyújtott új konvergenciaprogram szerint.
Miközben a kormányzat egyszerre nyomja a fék- és gázpedált, az EU-megállapodáshoz vezető helyes irányhoz egy határozott kormánymozdulatra is szükség lenne.
A kormányt még válság idején sem az egyensúly megteremtése érdekli, hanem a hozzá lojális tulajdonosi csoportok terjeszkedési-növekedési lehetőségének megteremtése.
A nyílt beszédhez annak kormányzati kimondására lenne szükség, hogy a cserearányok drámai mértékű romlása, a folyó fizetési mérleg deficitje az idei fedezetlen, adósság terhére történő növekedés kényszerű kiigazítása miatt nem teszi lehetővé a gazdasági visszaesés elkerülését.
Ha a kormányzat nem akar eladósodási spirálba kerülni, túl kell lépnie a saját árnyékán.