Exponenciálisan nő a zöldenergia termelése és felhasználása, de a fosszilis források kiváltásához az is kell, hogy legyen erre szándék.
A háborús gondolkodás, a kockázatok kiszámítása nagyobbat lendíthet a klímaváltozás elleni erőfeszítéseken, mint az összes eddigi próbálkozás együttvéve.
Egyre inkább illúzió a másfél fokos felmelegedés, a vállalások és beruházási tervek inkább 2,5-3 fokot adnak ki, ami drámai következményekkel járhat.
Egyre fontosabb a hidrogén szerepe a klímaváltozás elleni küzdelemben, de mit várhatunk az alkalmazásától, és mit kell tenni ahhoz, hogy bővülhessen a felhasználása?
A legújabb hőmérsékleti anomáliák arra utalnak, hogy az éghajlat globális átalakulása hamarabb változtatja meg a klímarendszert, mint azt korábban várták.
Előremutató kezdeményezések mellett legalább ugyanannyit léptünk hátra, miközben a károsanyag-kibocsátás változatlanul növekszik.
A fosszilis energiahordozók nagyobb hangsúlyt kaphatnak, mint bármelyik korábbi klímakonferencián.
A klímasemlegesség elérését számos félreértés, félremagyarázás és mítosz befolyásolja.
A fosszilis-átálláshoz elengedhetetlen technológiaváltáshoz szükséges fémeknek több tulajdonsága is igen nagy hasonlóságot mutat a fosszilis energiahordozókéhoz.
Ha a klíma- és környezetvédelmi politikák nincsenek összehangolva a pénzügyi, adó-, lakhatási, közlekedési szabályozókkal, akkor szinte lehetetlen a hatékony megvalósításuk.