Hírlevél feliratkozás
Avatar
2021. június 5. 16:01 Közélet, Világ

Az egyes kormányoknak kell megoldania, hogy a klímavédelem árát ne a szegények fizessék meg

(Fazekas Dóra a Cambridge Econometrics budapesti vezetője. Az Ekonomi a G7 véleményrovata.)

Az idei nyár egyik legfontosabb – és az utóbbi hetekben legtöbbet vitatott – európai uniós döntése lesz, hogy bevonják-e a közúti közlekedést és a lakóépületek energiafelhasználását is az EU-s kibocsátáskereskedelmi rendszer (ETS) hatálya alá. Épp a napokban tárgyalja az Európai Parlament, hogy kiterjesztés miként történjen meg úgy, hogy a legjobb eredményt hozza az Unió 2050-re tervezett kibocsátáscsökkentési céljai eléréséhez, és miként védjék ki a szabályozás kedvezőtlen hatásait a szegényebb társadalmi rétegek számára.

A témában máris több hazai és régiós politikus is megszólalt, kiemelve, hogy a kibocsátási kvóták kereskedelmére alapozott piaci elvű megoldás bevezetése előnytelen lesz a szegényebb régiók és ezeken belül is a szegényebb rétegek számára.

Vajon a kvótakereskedelem kiterjesztése valóban a legjobb eszköz ahhoz, hogy elérjük a kitűzött kibocsátás-csökkentési célokat a gazdaság és a társadalom számára hátrányos mellékhatások nélkül?

A kérdés megválaszolására és a döntéselőkészítési időszakhoz időzítve a Cambridge Econometrics friss elemzést készített a kvótakereskedelem tervezett kiterjesztésének hatásairól a European Climate Foundation és a Transport & Environment nemzetközi mobilitási akciócsoport felkérésére.

A múlt héten publikált elemzés megvizsgálta, milyen gazdasági és társadalmi hatásai lehetnek annak, ha a kvótakereskedelmi rendszer jelenlegi mechanizmusát egy az egyben átültetik a közlekedés és a lakóépületek károsanyag-kibocsátásának csökkentésére, illetve mi történik akkor, ha a bevezetést kiegészítik olyan szakpolitikai lépésekkel, amelyek a kvóták értékesítéséből származó bevételeket visszaforgatják a gazdaság élénkítésére és a különböző társadalmi csoportokat eltérően érintő hatások enyhítésére.

A konkrét forgatókönyvekre alapozott gazdasági számítások eredményeit három fő állításban foglalhatjuk össze:

  • Európa számára gazdasági előnyökkel járhat a két szektor károsanyag-kibocsátásának szisztematikus csökkentése, azonban az előnyök mértéke a bevezetett szabályozások formájától függően nagyban eltérhet.
  • A közúti közlekedés és a lakóépületek károsanyag-kibocsátásának csökkentését célzó lépéseket érdemes a nemzeti kibocsátáscsökkentési célok keretében tartani, mert ezzel érhető el a legnagyobb gazdaságélénkítő hatás és az alacsony kibocsátású technológiák minél gyorsabb elterjedése.
  • Ezzel szemben a kvótakereskedelmi rendszer egyszerű kiterjesztése negatív hatásokkal is járhat bizonyos régiók, szektorok és csoportok számára, és ezt egyértelmű szakpolitikai lépésekkel kell ellensúlyozni.

Elmondhatjuk tehát, hogy

komoly és átgondolt kiegészítőszabályozásra van szükség a kvótakereskedelmi rendszer kiterjesztésével együtt járó aránytalan hatások megfékezésére,

és az európai károsanyag-kibocsátás 2020-ban meghatározott 55 százalékos csökkentésének elérése érdekében.

Ahhoz, hogy lássuk, a fenti állítások alapján pontosan milyen lépésekre van szükség, hogyan működik a kibocsátáskereskedelem és milyen finomhangolás szükséges a kiterjesztéséhez, nem árt tisztában lennünk a rendszer céljaival, működésével és az elmúlt 15 éves működéséből származó tapasztalatokkal.

Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere (emissions trading system – ETS) 2005 óta működik. Célja az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése. Működési mechanizmusa abban áll, hogy lehetővé teszi, hogy elsősorban azok a szennyező ágazatok és szervezetek csökkentsék a kibocsátásukat, amelyek ezt a legolcsóbban, legkevesebb ráfordítással valósíthatják meg. A rendszer bevezetésekor EU-szinten meghatároztak úgynevezett kibocsátási plafont, amely évről évre csökken. Tehát maximálták a kibocsátást, majd azt bontották le ágazatokra, államokra és egészen egyes létesítményekre. A rendszer célja, 2030-ra a 2005-ös szinthez képest 43 százalékkal csökkentse a kibocsátást az ETS által érintett ágazatokban, 2050-re pedig nullára csökkentse ezek károsanyag-kibocsátását. Ezek az ágazatok jellemzően a legnagyobb kibocsátók – energiatermelés, vegyipar, cement-, vas- és acélgyártás – a teljes EU-s kibocsátás legalább 40 százalékát teszik ki.

A rendszer hatálya alá tartozó létesítmények kibocsátási engedélyeket kapnak, amelyek darabonként 1 tonna szén-dioxid kibocsátására jogosítják fel őket. Az egységeket vagy arra használják, hogy a hatóságok felé felmutatva így számolnak el a működésükből származó károsanyag-kibocsátással, vagy értékesítik a piacon és az így befolyó bevételből növelik a működési hatékonyságukat és csökkentik a szennyezésüket. A közgazdaságtani elmélet alapján ez a leghatékonyabb módja a kibocsátás csökkentésének, mert minden szereplő mérlegeli, hogy számára melyik lehetőség olcsóbb: vásárolni a piacon egy egységet, hogy fedezze a károsanyag-kibocsátását, vagy – innovatív megoldásokkal, beruházásokkal, hatékonyságnöveléssel – csökkenteni a saját kibocsátását.

Az elmélet működése a gyakorlatban

A 2005-2007-es időszak egyfajta próbaidőszak volt, a kereskedési rendszer 2008-2012-ben kezdett el igazán működni, a harmadik, 2009-2020 közötti időszak pedig tavaly ért véget. A piacot alacsony ár és túl sok kibocsátási egység jellemezte. E mögött több tényező áll: rosszul határozták meg a kibocsátási alapszinteket, ahonnan a szereplőknek csökkentést kellett elérni, ezért túl sok egység állt rendelkezésre a piacon. A létesítmények ingyen kapták az egységeket, így – noha a közgazdaságtan elmélete szerint mindegy, hogy fizetünk-e valamiért, vagy ingyen kapjuk – a piacon nem volt értéke az egységeknek. A valóságban így az egységek csak egy adminisztrációs feladatot jelentettek a legtöbb cég számára, kevesen látták meg a kereskedési lehetőséget és hiányzott az innovációra való ösztönzés.

Az Európai Bizottság különböző eszközökkel igyekezett a hibákat orvosolni. Létrehozták a „piaci stabilizációs tartalékot” (Market Stability Reserve – MSR), amelybe az adott évi kiosztott kibocsátási egységek bizonyos részét (először 12, majd 24 százalékát) kellett tartalékba helyezni, ezzel csökkentve a piacon elérhető egységek számát. Másrészt a kiosztás során megjelentek az aukciók, így már nem minden szereplő kapta ingyen az egységeket.

Ez persze további nehézségekhez vezetett, mert az energiaintenzív ágazatok jelezték, hogy a rendszer nem igazságos és csökkenti a versenyképességüket a nemzetközi piacon. Míg például egy cementgyár nem tudja a termelését az EU-n kívülre tenni, hogy ezzel csökkentse a termelési költségeit, egy textilgyár a termékeit ott termeli meg, ahol nincs pluszköltsége a kvóta-szabályozás miatt, majd behozza a terméket az EU-ba. (Ezt nevezték karbon-elszivárgásnak.) Erre jött a megoldás: készítsünk listát azokról az ágazatokról, amelyeket valóban érint az ETS-rendszer által kiváltott termelés-áthelyezés. (Erre vonatkozóan korábban a Cambridge Econometrics is készített részletes számításokat, kimutatva a 2020 után jellemzően érintett szektorokat.)

A legutóbbi finomhangolások

Végül az idén indult negyedik szakaszban is lesz még ingyenes kvótakiosztás, de csak azok az ágazatok kapják, amelyeknél nagy a kibocsátás-áthelyezés kockázata. A kevésbé kitett ágazatok ingyenes kiosztása előreláthatóan 2026-tól a maximális 30 százalékról fokozatosan csökkenni fog, majd 2030-ra teljesen megszűnik.

Ezzel együtt további ösztönzők bevezetése várható, amelyek az ipari termelők körében és a villamosenergia-szektorban elősegíthetik az alacsonyabb kibocsátású működésre való átállást: megjelenik az Innovációs Alap és Modernizációs Alap.

További újításként jelenik meg, hogy az eddig az ETS hatálya alá nem tartozó ágazatokra is meghatároztak a tagállamok által 2021-től 2030-ig kötelezően teljesítendő kibocsátáscsökkentési célokat. Ezt nevezzük erőfeszítés-megosztási rendeletnek (effort sharing regulation – ESR) és kiterjed a közlekedésre, az épületenergetikára, bizonyos ipari folyamatokra, a mezőgazdaságra és a hulladékfeldolgozó ágazatokra. Jelenleg a célkitűzés az üvegházhatású gázok 30 százalékos kibocsátás-csökkentését írja elő 2030-ig a 2005-ös szintekhez képest.

A legújabb fejlemények alapján ez a 30 százalékos célkitűzés akár 40 százalék körülire emelkedhetne, és szabályozás alá bekerülne a közlekedés és az épületek fűtése is. A közlekedés alatt mind a közúti, mind a légi, mind a vízi közlekedés értendő. A légi közlekedés szabályozása EU-n belüli járatok esetén már évek óta tart, és idéntől egy nemzetközi ellentételezési rendszer kialakítása lenne a cél. A vízi közlekedés esetében az adatgyűjtés és megfigyelés fázisában vagyunk, utána lehet célokat kitűzni.

Mi is a baj a rendszer kiterjesztésével?

A Cambridge Econometrics mostani, friss elemzésében azt vizsgálta meg, hogyan lehetne a közúti közlekedést és az épületek fűtését bevonni a szabályozás alá és a különböző megvalósítási lehetőségeknek mi lenne a hatása. Az elemzés rámutat, hogy amennyiben a jelenlegi ETS hatálya alá vonnák be az új szektorokat, akkor a már eddig az ETS hatálya alatt lévő ágazatoknak kellene nagyobb mértékben csökkenteni a kibocsátásukat a közös cél elérése érdekében. Ennek oka az, hogy a közlekedésnek és a fűtésnek viszonylag alacsony az „árrugalmassága”: nem tudunk sokkal kevesebbet közlekedni, ha drágul az üzemanyag és nem fogunk sokkal kevesebbet fűteni, ha drágul a földgáz, hiszen a lakást akkor is melegen kell tartani. Itt merül fel a politikusok által kiemelt társadalmi igazságosság kérdése. Egy kisebb jövedelemmel bíró háztartás számára mindenképpen nagyobb anyagi terhet jelent a fűtési költségek, vagy a benzin árának emelkedése.

Hogy lehet az aránytalan hatásokat kompenzálni?

Az ETS-rendszer kiterjesztése során az egyik legfontosabb tényező a kibocsátási egységek árveréséből származó központi bevétel felhasználása. Ez a döntés nem EU-s szintű, hanem a nemzeti kormányok kezében van, tehát a kiterjesztés tényét kritizáló politikusok maguk tehetnek a rendszer megfelelő, helyi igények szerinti finomhangolása érdekében. Ha a kvótaeladásokból származó pluszbevételeket egyszerűen más költségvetési célokra fordítja egy-egy nemzeti kormányzat, akkor teljes mértékben a szegényebb rétegek viselik az új szabályozás anyagi terheit.

Amennyiben viszont visszaforgatják ezeket a bevételeket, akár adócsökkentés, akár támogatások, akár beruházás-ösztönzők formájában, máris más a helyzet. Lehet az áfát vagy más általános adónemeket csökkenteni. Ezzel mindenki jobban jár. (Bár a gazdagok kicsit jobban, hiszen ők a nagyobb fogyasztásuk révén több áfát fizetnek.) Lehet támogatást adni (pl. rezsicsökkentés), ezzel a szegényebbek járnak jobban, hiszen esetükben a fűtésszámla a családi költségvetés nagyobb részét viszi el. Továbbá a kvóták értékesítésének bevételeiből lehet alacsony-kibocsátású technológiákba fektetni, zöld közbeszerzést folytatni, kutatás-fejlesztést finanszírozni. A Cambridge Econometrics számításai szerint ez az utolsó alternatíva a legkedvezőbb a gazdaság, a foglalkoztatottság és a társadalmi igazságosság szempontjából egyaránt.

Hatékony-e, hatásos-e és igazságos-e a kibocsátáskereskedelem?

Sokan és sok helyütt vitatják a rendszert. Működésének első éveiben az alacsony kibocsátási egységek árai miatt nem volt hatásos. Nem csökkentette kívánt mértékben a károsanyag-kibocsátást, ezáltal nem ösztönözte kellőképpen a vállalatokat sem, hogy azok kibocsátás-csökkentő fejlesztésekbe, beruházásokba fogjanak.

Az igazságosságot értelmezhetjük az egyes társadalmi rétegek között, de akár az EU-tagállamok között is. Ha például a közúti közlekedés kibocsátás-csökkentési célkitűzéseit az egyes tagállamok nem a saját hatáskörükben oldanák meg, hanem a központi ETS-rendszerben, akkor ugyanaz az EU-szintű kvótaár nagyobb mértékben terhelné a keleti tagállamokat, ahol jelenleg alacsonyabb a benzinár, tehát arányaiban nagyobb árnövekedéshez vezetne. Az országokon belül pedig a szegényebb rétegeket érintené jobban az árnövekedés.

Mindezek ellenére az ETS az EU kibocsátás-csökkentési politikájának hosszú távú, stratégiai alappillére. A folytonos strukturális átalakításokkal és javításokkal egyre hatékonyabb és egyre hatásosabb a működése. A rendszer egészen biztosan fennmarad, de nem mindegy, hogy kiegészül-e további szakpolitikai intézkedésekkel – mint például adócsökkentés, támogatások, beruházásösztönzők – és figyelembe tudja-e majd venni a társadalmi különbözőségeket. A Cambridge Econometrics által kiszámított forgatókönyvek szerint egy összetett szakpolitikai intézkedési csomag lenne az ideális megoldás a kibocsátás-csökkentési törekvések kibővítéséhez, amelynek az ETS csak egy eleme, és tartalmaz olyan kompenzáló mechanizmusokat, amelyek kiveszik a negatív társadalmi és gazdasági hatásait és felerősítik a klímaváltozás elleni hatásosságát.

Közélet Világ károsanyag-kibocsátás klímavédelem kvóta kvótakereskedelem szegények üvegház Olvasson tovább a kategóriában

Közélet

Bucsky Péter Váczi István
2021. június 22. 06:51 Közélet

Az úthálózat legjobb részét passzolja le a kormány 35 évre, a tönkrement utak maradnak az állam nyakán

A gyorsforgalmi tender generációnyi időre bebetonozott nyertese annyi bevételre számíthat 2057-ig, mint az államosított nyugdíjpénztári vagyon.

Avatar
2021. június 21. 15:07 Közélet

Egy nagy port kavart nyugdíjjavaslat védelmében

A humántőke-alapú nyugdíjrendszer nem diszkriminál, és megszerzett jogokat sem vesz el - írja a rendszer bevezetése mellett érvelő nyugdíjszakértő szerzőnk.

Fabók Bálint
2021. június 18. 16:50 Közélet

„Fizetés alig van, megbecsülés nulla” – miért merült fel, hogy tüntessenek az ápolók?

A járvány csillapodásával ismét felmondhatnak az ápolók, és szakmai szervezetek szerint több ezren hagyhatják el az évek óta emberhiányos ágazatot.

Fontos

Jandó Zoltán
2021. június 22. 14:56 Adat

Az elmúlt 50 év leghalálosabb hetével tetőzött a harmadik hullám Magyarországon

Az elmúlt fél évszázadban népességarányosan egyetlen héten sem veszítették annyian életüket Magyarországon, mint az idén március 22 és 28. között.

Hajdu Miklós Jandó Zoltán
2021. június 21. 06:03 Adat, Vállalat

Sok helyen újra munkaerőhiány van, pedig külföldre még vissza sem indultak a magyarok

Bár az ország egészében még többen keresnek állást, mint a járvány előtt, egyes régiókban már nem ez a helyzet, néhány ágazat pedig már munkaerőhiánnyal küzd.

Stubnya Bence
2021. június 20. 07:01 Világ

A járvány sokkal láthatóbbá tette az ingatlanpiacon a társadalom szétszakadását

Egyre kevesebb embernek elérhető a saját tulajdonú ingatlan a fejlett világban, az alternatívák pedig csak az egyenlőtlenségeket növelik. Ideje újragondolni a pénzügyi rendszer és a lakáspiac kapcsolatát?