Hírlevél feliratkozás
Gyura Gábor
Az MNB Fenntartható pénzügyek főosztályának vezetője, adjunktus a BME Pénzügyek Tanszékén. Több, zöld pénzügyekkel foglalkozó nemzetközi testületben, így a Network for Greening the Financial System-ben és az Európai Értékpapírpiaci Hatóság Fenntartható pénzügyi bizottságában is tag. Kutatási területei: zöld kötvények, zöld hitelezés, klímafinanszírozás, ESG befektetések és kockázatkezelés.

A klímasemlegesség megfizethető, nem csak kifizetődő

2022. február 23. 04:34

A világgazdaság klímabaráttá válása életünk legjobb befektetési lehetőségét hozza el” – írta néhány hete publikus levelében Larry Fink, a világ egyik legnagyobb vagyonkezelőjének vezérigazgatója. Drága mulatság a klímasemlegesség – fogalmazott szintén nemrégiben egy konferencián egy hazai nagyvállalat vezetője, és hasonló, nem túl lelkes megfogalmazás gyakran megjelenik a közbeszédünkben, félreértésekre okot adva. Még ha a „mulatság” szó retorikai fordulat is, az ilyen költői képek nem segítik érzékeltetni a lakossággal vagy akár az üzleti élet szereplőivel,

mennyire nem mulatságos jövőképpel jár a klímavédelmi törekvések meghiúsulása.

A karbonsemlegesség ugyanis nem egy olyan beruházási dilemma, mint amikor a család a beruházás költsége és a finanszírozási lehetőségek fényében eldönti, megéri-e a házat felújítani. Példánkban ez a bizonyos ház lakhatatlanná válik, mire gyermekeink felnőnek (lásd a melegház-Föld forgatókönyvet), vagy legalábbis veszélyessé, egészségtelenné (lásd a „közepesen sikeres” klímaszcenáriókat), miközben a családnak nincs alternatívája az elköltözésre (azaz a „B bolygóra”).

A klímasemlegesség esetében a „nem” tehát olyan döntés, ami a természettudomány legtöbb képviselője szerint észszerűen egyszerűen nem választható opció. Foglalkozzunk ezért inkább a közbeszédben szintén gyakran felbukkanó „drágasággal”.

Mennyi az annyi?

A karbonsemlegesség kapcsán valóban óriási összegek forognak a közbeszédben, noha gyakran kissé félreérthető kontextusban. Globálisan valóban több ezer milliárd dollár körülire rúgnak a klímasemlegességhez szükséges beruházások éves volumenére vonatkozó becslések. (Például a McKinsey friss tanulmánya átlagosan éves 9200 milliárd dollárnyi igényt prognosztizál.) Az Európai Bizottság az Európai Unió egészére a 2030-as klíma- és energiacélok eléréshez átlagosan évi 260 milliárd euró többletberuházást tart szükségesnek, ami az EU 2018-as GDP-jének 1,5 százaléka. És hogy tovább közelítsünk hazánkra, a kormány által tavaly elfogadott Nemzeti tiszta fejlődési stratégia „Korai cselekvés” forgatókönyvében a beruházási költségek közel 25 ezer milliárd forinttal lennének magasabbak az alappálya („Ölbe tett kéz”) forgatókönyvéhez képest, azaz évente az addicionális beruházásigény a GDP 4,8 százalékát teszi ki.

Ezek a magasnak tűnő számok önmagukban azonban félrevezetőek. Egyrészt az átállás számos makrogazdasági előnnyel jár azon túl is, hogy elkerülhetjük a klímaváltozás legdrasztikusabb negatív következményeit és annak költségeit. Az átálláshoz szükséges beruházások gazdasági növekedéssel, munkahelyteremtéssel járnak. A már idézett hazai terv szerint például az energiaszektor karbonmentesítésébe, az energiahatékonysági intézkedésekbe, a hulladékkezelésbe, az autóbusz-közlekedésbe és az újraerdősítésbe történő beruházások

2050-re az alappályához képest közel 20,7 százalékkal magasabb GDP-t és 183 ezer új munkahelyet eredményezhetnek.

A nemzetközi tanulmányok más országokra, illetve a Föld egészére nézve hasonlóan kifizetődőnek prognosztizálják a dekarbonizációt.

Másrészt már önmagában félrevezető, ha a karbonsemlegesítés beruházási igényét „költségként” fogjuk fel. Épp ellenkezelőleg, a klímabarát „CapEx”*A vállalat eszközeibe történő, termelékenységet / nyereséget növelő, zöld befektetések, például gépek, épületek, berendezések. sok esetben hosszú távon folyamatos, éveken keresztül tartó „OpEx” (működési kiadás) csökkenéssel jár, például az alacsonyabb energiafogyasztás vagy éppen a kevesebb anyagfelhasználás miatt.

Harmadrészt, óriási tartalékok vannak a szennyező tevékenységek finanszírozásának és támogatásának leépítésében. A világ számos országában terjedő green budgeting (azaz zöld költségvetés-tervezés és végrehajtás)

elgondolkodtató, de egyben reménykeltő képet mutat a közpénzek terén.

A nemzetközi klímapolitikában rendkívül befolyásos Franciaországban például a büdzsé klímafókuszú átvilágítása tavaly mintegy 20 milliárd eurós klímabarát tételt azonosított a költségvetésben (ami 3,5 százalékot tesz ki), elsősorban a megújuló energiatermelés, a fenntartható közlekedés, az épületek energiahatékonyságának javítása és a kutatás-fejlesztés terén. Meglepő módon azonban egyúttal 17 milliárd eurónyi klímaszempontból rossz irányba ható intézkedést is, melyben a legnagyobb tételt a légi közlekedés adókedvezményei és direkt támogatásai tették ki. Ezen, első látásra kiábrándítónak tűnő számok azonban azt is mutatják, milyen nagy kiaknázatlan lehetőség lehet a finanszírozás vagy éppen a kedvezmények klímaszempontú átcsoportosításában.

A pénzügyi szektor szerepe az átállásban

De a klímasemlegesség megvalósításában joggal számíthatunk a bankszektor és a tőkepiacok domináns szerepvállalására is. Becslések szerint Európában a szükséges beruházások nagyjából fele önmagában megtérülő lehet a beruházó tőkeköltségét és a beruházás tőkearányos hozamát figyelembe véve. Ezekben az esetekben tehát nem szükséges semmiféle zöld pénzügyi forradalom, hiszen „kijön a matek”. A beruházások másik felénél azonban ez nem teljesül, mert a zöld beruházás például nem jár működési költségcsökkentéssel – és itt kell mélyebben elgondolkodnunk!

Magának a beruházásnak a hozamát az esetleges állami zöld ösztönzők, kedvezmények, illetve a zöld szolgáltatásokra vonatkozó fogyasztói kereslet növekedése javíthatják. (Ez utóbbi sem lebecsülendő, például az irodapiacon már Budapesten is nyilvánvaló a bérlői zöld preferenciák erősödése.) Cikkünk szempontjából viszont a finanszírozási költségekre érdemes figyelni. A környezetileg hasznos beruházásokat finanszírozó zöld kötvények esetén, ha nem is törvényszerűen, de sok esetben megfigyelhető

szerény finanszírozási árelőny

a nem zöld célokat finanszírozó, de minden másban azonos kötvényekhez képest. Ez jó jel, noha látni kell, hogy az árelőny vélhetően a zöld preferenciákkal rendelkező befektetők túlsúlyára vezethető vissza, és éppen ezért – a zöld eszközök kínálatának szükségszerű bővülése miatt – hosszú távon nem is feltétlenül fennmaradó jelenség.

A kereslet-kínálati viszonyokon túl a szabályozók strukturálisan is képesek lehetnek javítani a finanszírozási környezetet. A legfontosabb a kockázatok mérséklése, hiszen a kockázati prémium csökkenésével nemcsak a beruházások megtérülését, de a pénzügyi stabilitást is erősíthetjük. A zöld projektekkel vagy a zöld beruházást tervező vállalatokkal (vagy akár háztartásokkal) kapcsolatos kockázatokat elsősorban a várakozásokat „horgonyozni” képes,

hosszú távú szektorális szabályozás tudja csökkenteni, hiszen ez adja azt a zöld jövőképet, melyben a fenntarthatóság alapvető elvárássá válik.

Ennek mintegy leképezéseként a finanszírozóknál a környezeti és társadalmi fenntarthatóságot érvényesítő ESG kockázatkezelés fejlődésével és általánossá válásával a fenntarthatóságban jól teljesítő cégek kockázati megítélése válik kedvezőbbé.

Szintén a finanszírozási költségeket csökkenthetik a konkrétabb szabályozói ösztönzők: ilyen lehet az állami kamattámogatás vagy éppen garanciavállalás, melyek az életképes, de teljesen piaci körülmények között meg nem valósuló klímabarát beruházásokat „lökhetik át” a megtérülő tartományba, arányaiban kevés közpénz felhasználásával. Hasonló elven működik az MNB több zöld intézkedése is.

A 2020-ban indított tőkekövetelmény-kedvezmény keretében a bankok a zöld célokat szolgáló hiteleikre kedvezőbb szabályozói követelmények vonatkoznak. Ezzel a hitel banki tőkeköltsége jelentősen csökkenhet, ami

megteremti a lehetőséget a beruházás kedvezőbb hitelezésére is.

Ehhez hasonlóan az MNB 2021-ben indított zöld jelzáloglevél-vásárlási, illetve Zöld otthon programjaiban befektetőként, illetve refinanszírozóként támogatja az energiahatékony lakások kereskedelmi bankok általi hitelezését.

Ezzel párhuzamosan az MNB a kockázatkezelés erősítésén keresztül, áttételesen is tereli a bankszektort a klímavédelem felé. A jegybank Zöld ajánlása minden bank esetében elvárja, hogy

a klímakockázatoknak legyen szervezeti felelőse, és hogy a hitelezési folyamatban és az üzleti stratégiában új szempontként megjelenjék a klímaváltozás üzleti hatása.

Ez utóbbi két irányból is hat: egyrészt a karbonintenzív – és ezért a klímaváltozást fűtő – szektorok, tevékenységek hitelezésének leépítését, másrészt a klímaváltozás elleni küzdelemben élenjáró – és ezért hosszabb távon üzletileg is jobb ügyfélnek ígérkező – vállalatok és projektek felülsúlyozását jelenti.

Hogy állunk eddig itthon?

Számos biztató fejleményről, tényről és trendről lehet beszámolni itthon. Az elmúlt években elindult, sőt 200 milliárd forint fölé nőtt a – 2020 előtt egyáltalán nem létező – vállalati zöld kötvény piac. Gyorsan bővül a dedikált („címkézett”) banki zöld hitelezés (alig több mint egy év alatt 160 milliárd forintnyi kihelyezéssel az említett tőkekövetelmény kedvezmény keretében), valamint a fenntarthatósági szempontokat is alkalmazó, azaz ESG befektetési alapok számossága és összege is nő. Sőt, már ilyen nyugdíjpénztári portfólió is választható.

A vállalatirányítás terén fontos pozitívum, hogy számos banknak van már fenntarthatóságért felelős felső vezetője, akik elkezdték feltárni a hitelezés és a klímaváltozás kapcsolatát. A piaci szereplőknek hamarosan pedig lényegében a teljes banki mérleget be kell majd sorolni abból a szempontból, hogy a hitel

klímavédelmet vagy az EU fenntarthatósági taxonómiájában szereplő egyéb zöld célt szolgál-e.

Ám korántsem dőlhetünk még hátra: a pénzügyi rendszer zöldülése még mindig kezdeti stádiumban van, ha a klímasemlegességről beszélünk. Ez ugyanis igen magasra teszi a mércét! Egy köznapi értelemben zöldnek tartott projekt, vállalat vagy éppen egy ESG-fókuszú befektetési politika esetében ugyanis még korántsem biztos, hogy az ténylegesen azon a bizonyos „párizsi klímapályán” van, ami a 2030-as vagy éppen a 2050-es emissziós cél elérésében szükséges.

A hazai vállalatok zöld kötvényei többnyire például nem „nettó zéró” ambícióval születtek, noha a tervezett zöld beruházások definíció szerint környezetileg hasznosak. Így akár a szakirodalomban régóta ismert carbon lock-in jelenség is előfordulhat (ha a nem karbonsemleges energiarendszerek önmagát fenntartó tehetetlenségét nem sikerül legyőzni). Az EU már említett taxonómiája (különösen, ha a földgázzal és az atomenergiával kapcsolatos dilemmát is sikerülne klímatudományos alapon rendezni) segíthet e téren az ambíciók növelésében és a „világoszöld” és a „sötétzöld” projektek megkülönböztetésében.

Az egyes szektorokban emellett természetesen még sok a csak azokra jellemző egyedi, specifikus teendő is. Egy példát kiemelve: a bankszektorban ugyan elindult az energiahatékonyságot figyelembe vevő zöld jelzáloghitelek és jelzáloglevelek piaca, de még mindig várat magára

az elavult és ezért energiapazarló lakó- és középületeink nagy volumenű felújítása, és az ehhez szükséges finanszírozói háttér kialakulása.

Mindezek azonban a hazai és a nemzetközi pénzügyi rendszer egésze zöldülésének folytatódása esetében már relatíve könnyebben „vehető” akadályok. Az EU fenntartható pénzügyi akcióterve és az MNB zöld programja a következő években további ösztönzőket, követelményeket nyújtanak annak érdekében, hogy a klímasemlegesség elérésében a pénz- és tőkepiacok katalizáló szerepet tudjanak betölteni.

A G7 Holnap Energia sorozatának szerkesztője Bogár Zsolt és Simon Andrea.

G7 Holnap

Németh Szilvia
2022. szeptember 30. 18:03 Élet

Nem a versenyről kellene szólnia az oktatásnak

A 21. századi legfontosabb készségek együttműködés-alapúak, ezért olyan körülmények kellenek, melyek biztosítják a társas tanulás örömét.

Gyarmathy Éva
2022. szeptember 28. 18:03 Élet, Közélet

„A munka világa is kreatív agyakért kiált”

A 21. század a gyorsan reagáló gerilláké, a kreatívoké. Más kérdés, hogy az oktatás ezt nem nagyon akarja meghallani.

Fenyő D. György
2022. szeptember 26. 14:27 Élet, Közélet

Nagyságrendekkel kevesebb tananyagot kellene megtanítani az iskolában

Sok idő szabadulhat így fel, amit képességfejlesztésre lehet fordítani. Ha valaki nem képes szöveget értelmezni, akkor nemcsak egy új tudományt, hanem szakmát sem tud elsajátítani.

Fontos

Jandó Zoltán
2022. október 1. 16:53 Adat, Pénz

Többet drágult idén 19 élelmiszer, mint az előző 20 évben összesen

A kenyérnek, a tejnek, a tejfölnek, a csirkehúsnak, a kávénak és az ásványvíznek is többet emelkedett az ára az elmúlt egy évben, mint az előtte lévő húszban.

Stubnya Bence
2022. október 1. 04:34 Podcast

Nem kell csődhullámra számítani jövőre a magyar gazdaságban

Nagyon sokat számít, hogy a lakosság és a vállalatok is időben elkezdtek alkalmazkodni a romló gazdasági kilátásokhoz - mondta Becsey Zsolt a G7 Podcastban.

Avatar
2022. szeptember 30. 15:38 Világ

Az Ázsiára borított orosz olaj is fűti az iráni tüntetéseket

Véres összecsapásba torkollnak az iráni tüntetések, miközben az iráni gazdaság egyre rosszabbul teljesít.