Ha a jövő kérdéseivel foglalkozunk, az ország energiaellátása és energiabiztonsága kulcskérdés. A G7 Holnap következő, holnap induló sorozatában ezt a kérdést járjuk körbe.
Már rengetegszer hallottuk az intelmet: mennyire természetesnek vesszük, hogy ha kinyitjuk a csapot, folyik belőle a víz, ha fázunk, akkor bekapcsoljuk a fűtést, vagy ha éhesek vagyunk, főzünk valamit a tűzhelyen. És a sort még folytathatnánk – a lényeg, hogy ezekhez a tevékenységekhez mind energia kell, ami (többnyire még) nem az égből jön, viszont ott van az adott felhasználótól gombnyomásnyira. Mindenki számára húsba vágó, hogy ez nagyon nincs ingyen, ezt láthatjuk a rezsiszámlán vagy épp az emelkedő energiaárakból kiinduló általános dráguláson keresztül – elég csak az elszabaduló inflációra gondolni.
Nyilvánvaló, hogy ha a jövő kérdéseivel foglalkozunk,
az ország energiabiztonsága és energiapolitikája kulcskérdés.
A tavaly a felzárkózás témájával elindított véleménysorozatunkban, a G7 Holnapban ezért most ezzel a témával folytatjuk. Bár a témának különös aktualitást ad a jelenleg is zajló európai gázkrízis, a megszokott módon távolabbra tekintünk az energiaárak vizsgálatában is. Mint tudjuk, Európa elkötelezett abban, hogy a következő évtizedekben drasztikusan csökkentse az üvegházhatású gázok kibocsátását, és hogy 2050-re elérje a klímasemlegességet. Ezt nagyrészt azzal tudja elérni, ha a fosszilis energiahordozók helyett tiszta energiaforrást használ.
Tehát ha a hazai energiaellátás jövőjéről gondolkozunk, azok között a már meglévő európai és nemzeti stratégiai keretek között érdemes előrehaladnunk, melyek elvezethetnek a kitűzött célig. És ezeken belül végignézni, hogy hol tartunk: a tervek megfelelőek-e, és követik-e őket a cselekvések. Meg kell néznünk, hogyan befolyásolhatja a zöld átmenet az energiaárakat, mi lesz a hagyományos energiapiacokkal, Magyarország hogyan haladhat előre egyszerre a zöldülésben és óvhatja meg az energiabiztonságot. Milyen beruházások, szabályozások, támogatások szükségesek, hogy a klímacélok megvalósuljanak. Hogyan lehet mindezt finanszírozni.
És miképp lehet megvédeni a társadalom azon rétegeit, melyek nem tudják megfizetni a zöld átmenet költségeit.
A fosszilis energiahordozók utáni kor azonban nemcsak az energiaellátás gyökeres megváltozásáról szól. A megfelelő energiapolitika felcsillantja a reményt az energiaforrásokban szűkös Európa és Magyarország számára, hogy nagyobb energiaszuverenitáshoz jusson, és sikeres legyen azokban az iparágakban, melyeknek a dekarbonizáció ad lökést. Az energiaellátás gyökeres átalakulására ezért érdemes gazdaságfejlesztési programokat is építeni.
Egy tucat szerzőt kértünk fel, hogy szóljanak hozzá az új témánkhoz. Úgy fogunk haladni, ahogy az első témánk, a felzárkózás esetében is tettük. Ahogy akkor írtuk, nem hagyományos, „vitatkozó” vitaoldalt építünk, hanem
„a vendégszerzőinkkel közösen szeretnénk kibontani egy-egy probléma lehető legtöbb aspektusát, a felmerülő dilemmákat,
valamint azokat az értékeket és elveket, melyeket a megoldások keresésénél figyelembe kell venni.”
A témaindító írásunkat Kaderják Péter, a Zéró Karbon Központ vezetője, az Innovációs- és Technológiai Minisztérium korábbi államtitkára, a Magyar Energia Hivatal egykori elnöke jegyzi. A holnap megjelenő első cikket követően az európai gázkrízisből kiindulva kezdjük a kitekintést, hogy aztán szakértőinkkel érintsük az energiaszektor és a zöld átmenet legfontosabb részterületeit.
Jó olvasást és együttgondolkodást kívánunk!
A következő évtizedek a fosszilis energiahordozók kivezetéséról szól majd: olyan energiaellátásra van szükség, ami megvalósítható gazdasági programhoz vezet. Ez a G7 Holnap új, energetikáról szóló cikksorozatának első része.
Az európai zöld átállásnak nem kellene nagy áringadozásokat okozni a nyersanyagpiacokon, de Oroszországnak tudnia kéne, hogy hosszú távon mivel számolhat.
A rezsicsökkentés után az energiahatékonysági beruházásokat is az energiaszolgáltatókkal fizettetnék meg. De akkor miért érné meg a lakosságnak zöldíteni?
A rezsicsökkentés többek között a földgáz olcsóságára épített. De a jelen árkörnyezetben és a dekarbonizációs törekvések miatt kérdés, milyen szerepet szán neki az energiapolitika.
Szinte a semmiből nőttek ki pár év alatt naperőművek Magyarországon. Ma már egy napsütéses napon a déli órákban több áramot termelnek, mint a paksi atomerőmű. De a gyors növekedés nehézségeket is okoz.
A 100 százalék elérése sok esetben kapja a „zöld vágyálom” bélyeget, pedig a támogatói nem ignorálják a gazdasági fejlődést, az ellátásbiztonságot vagy az energiafüggőségünk mérséklését.
Az atomenergia nemcsak karbonsemleges, hanem szavatolja a villamosenergia-ellátás folyamatosságát is, amire a megújulók nem képesek – érvel a BME Nukleáris Technikai Intézetének professzora.
Károsanyagkibocsátás-csökkenést elő lehet idézni célzott intézkedésekkel és szabályozással, valamint a kvótakereskedelem újraszabásával is, de a társadalmi hatásokra mindenképp figyelni kell.
A magyar lakóépületek kétharmada elavult, és miközben évente százezer ingatlan átfogó felújítására lenne szükség, legtöbbször nem használják ki az energiamegtakarítási potenciált.
Az energiarendszerek karbonsemlegesítése, az energiahatékonyság javítása sokba kerül – a jegybankok tudnak abban segíteni, hogy a finanszírozási költség alacsonyabb legyen, és megérje ezeket a beruházásokat elindítani.
Magyarországnak éppúgy gazdasági, mint társadalmi érdeke, hogy az elsők között és egyetlen honfitársunkat sem hátrahagyva érkezzünk meg a „zöld jövőbe”.
A G7 Holnap Energia-sorozatát lehet úgy olvasni, hogy lássuk, milyen fontos nekünk az orosz kötődésű energia- és technológiaimport, de közben el is merenghetünk, milyen lehetőségünk van ebből kilépni. Sorozat-összefoglaló.
Ha a teljes élettartamot vesszük figyelembe, egységnyi megtermelt energiára vetítve Paks II kevesebb mint feleannyiba kerül, mint az egyik új magyar naperőműpark – írja szakértő szerzőnk.
G7 Holnap
A létünket veszélyeztető klíma- és környezeti válsághoz való alkalmazkodáshoz a városi közlekedést is alapvetően át kell alakítani.
Klímasemlegesség, e-mobilitás, kapacitásszegény infastruktúra - ezek a városi közlekedés problémái.
A sofőr nélküli autók korában a város nyújtotta szolgáltatássá alakulhat a közlekedés, amelyért használatarányos klubtagsági díjat kell fizetni. Bár mindez távolinak tűnhet, ideje lenne rá felkészülni.
Fontos
Mintha az lenne az oktatásirányítás meggyőződése, hogy ha valahol gondok vannak, akkor nem érdemes vizsgálni az okokat, elég a szigorítás.
Gyenge kereskedelmi adatokkal indult az év, amely mögött szakértő szerzőink szerint három fontos tényező állhat, és a számokban talán csak az év második felében látszik majd a kilábalás.
Egy amerikai kutatás arra hívja fel a figyelmet, hogy a kérdésre nem is olyan egyértelmű a válasz.
