A magyar egészségügyre a kilencvenes évek óta egyre kevesebb pénz jut a GDP arányában, miközben az igény az ellátásra egyre magasabb.
Nem az uniós pénzek hiánya miatt estek vissza a kórházfejlesztések, korábban sem voltak. Még sportcsarnokra is több jutott, mint kórházi építőipari munkákra.
Rengeteget spórolhatna az ellátórendszer, ha nem lenne ennyire rászokva az egyszer használatos eszközökre.
Eddig négy humán metapneumovírusos (HMPV) esetet azonosítottak Magyarországon; a tél vége, tavasz eleje lehet kockázatos járványügyi szempontból.
Gyógyszertárak és kórházi beszállítók is válságos helyzetbe kerülhetnek, pedig a költségvetés állapota nem indokolja a tartozás felhalmozódását.
Ha az országok saját lehetőségeihez viszonyítunk, az egészségügyre legkevesebbet áldozó öt uniós ország között van hazánk.
Keménykedett már a beszállítókkal, rúgott ki igazgatókat, most a kórházi vezetők anyagi felelősségre vonásával küzdene a kormány az adósságok ellen.
A tudományos eredmények előrejelzése helyett a megbízható alapokkal rendelkező minőségi vállalkozások azonosítás lehet a nyerő megközelítés.
Globálisan átlagosan körülbelül ugyanannyian látják egyenlőtlennek a saját országuk egészségügyi rendszerét, ahányan egyenlőnek, utóbbi véleményt viszont csak a magyarok hatoda osztja.
Nincs elég kapacitás idehaza, de nem ez az egyetlen oka, hogy százával keresik fel magyar párok a cseh, osztrák és szlovák termékenységi klinikákat.