Elkezdik rendszerszinten egybefésülni az állami és a magánegészségügyi szolgáltatásokat, ahogy a Portfolio írja, Takács Péter államtitkár legutóbb egy keddi előadáson utalt erre.

Miért fontos ez? Finanszírozási szempontból az egészségügy magán és állami ága jelenleg szétválasztva működik, tulajdonképpen más modellben dolgozik a kettő. Amennyiben megteremtik a pénzügyi átjárhatóságot, alapvető változások jöhetnek a páciensek számára is.

Felülnézet: az állam a beszedett adókból és járulékokból tartja fenn az állami rendszert, az Egészségbiztosítási Alap nem piaci alapon, lényegében nem is biztosítóként működik. A kórházaknak és szakrendelőknek ellátási kötelezettségük van, és meghatározott összegeket kapnak a tevékenységük után. A magánegészségügy ezzel szemben piaci alapon működik, piaci igényekre épül, magántőke beruházásokkal, piaci alapú árakkal és akár magánbiztosításokkal is.

• Határeset a keveredésre az állami feladatok kiszervezése, amikor például a laboratóriumi feladatokat vagy a dialízis kezeléseket egy-egy magáncégtől szolgáltatásként veszi meg az állam.

Alulnézet: óriási igény mutatkozik arra, hogy az állam a magánszolgáltatóktól is vásároljon szolgáltatást, vagyis a tb-járulékot fizetők ne csak állami intézményben kaphassanak ellátást.

Igen, de: abból az összegből, amit például egy állami kórháznak egy műtétért kifizetnek, nagy eséllyel nem lehet ugyanazt a műtétet egy magánklinikán megvenni.

• Már az is alapvető változás lenne, ha egy-egy beavatkozás után az állam azt a pénzt adná oda a magánklinikának, amit az államinak is odaad, így a betegnek csak az állami finanszírozás és a magánklinika díja közötti különbözetet kellene kifizetnie, vagyis olcsóbbá válna számára a magánellátás.

Csakhogy még ezzel is rengeteg probléma van. Újlaki Ákos, a Boston Consulting Group (BCG) partnere szemléletesen magyarázta el nemrég a G7-nek, hogy a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) tulajdonképpen infrastruktúrát finanszíroz. A területi ellátási kötelezettség fenntartása fix költség, az állami intézményeket akkor is ugyanúgy fenn kell tartani, ha a betegek egy része elmegy a magánrendelőbe. Ezért ha nem az állami, hanem a magánklinika kapja meg a pénzt, akkor az lényegében eltűnik az állami rendszerből, miközben a költségek döntően nem csökkennek.

A két rendszer közötti átjárhatóság megteremtése rendkívül bonyolult szabályozási feladat lesz, sok buktatóval. A VOSZ Egészségügyi Tagozatának elnöke például a Portfolión megjelent állásfoglalásában máris rengeteg nyitott kérdést tett fel.

Egyelőre csak az egyik részletben merült fel konkrét elképzelés: az állam ki fogja fizettetni a magánszolgáltatóval az onnan származó, de állami ellátásba kerülő szövődmények kezelésének költségét, a VOSZ pedig többek között azt is kérdezi most, hogy ez fordítva is érvényesíthető lesz-e.

Az államtitkár eddigi szavaiból csak annyi derül ki, hogy a NEAK szolgáltatásvásárlási funkcióját bővítenék, de kormányzati döntés lesz, hogy mely magánszolgáltatókat és milyen tevékenységre vonnak majd be. A szelektálást pedig alapvetően nem az állami ellátórendszer várólistáinak hossza határozza majd meg.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA betegellátás útjának megszervezése a fő problémaOrvosból sokkal több nem lehet, pénzből viszont végtelen mennyiséget lehetne ráönteni az egészségügyre. A nyugati országokban egyre nagyobb teret hódít az értékalapú megközelítés a gyógyításban, de megjelenhet-e ez a szemlélet a magyar egészségügyben? Újlaki Ákossal, a Boston Consulting Group partnerével kerestük a válaszokat a kérdésre.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet egészségügy egészségügyi ellátás kórház magánegészségügy műtét NEAK Olvasson tovább a kategóriában