A G7 Holnap – Jó iskola-sorozatunk segít végiggondolni a gyerekek szemszögéből, hogy milyennek kellene lennie az iskolának a XXI. században, melyek azok a készségek, amelyeknek a fejlesztése a jövő miatt fontos.
A „légy kreatív” szlogen súlyos teher az alkotó gondolkodáson. A kreativitás nem a szimpla élénk fantázia, hanem egy sajátos attitűd, személyiség, amelyben többféle hajtóerő is mozog. A legerősebb a kíváncsiság, a rákérdezés, ami problémaérzékenységgel társul.
A kreativitás alapkészletében a feminin intuíció és érzékenység mellett ott van a maszkulin határozottság, döntés- és ítélőképesség. Mind a feminin, mind a maszkulin jellemzők fontosak, ezért a kreativitás fejlődését hátráltatja, ha a nemi szerepeket (bármelyik nemi szerepet) a gyerekekben elnyomják, de az is, ha erős a nemi szerepek felé nyomás. A természetes adottságok megélésére van szükség.
A kreativitáshoz hozzátartozik az elkötelezettség, akár a megszállottság is: a kreatív ember nem vet el egyből ötletet, hanem megvizsgálja. A kreatív attitűd része, hogy az akadály nem baj, hanem a megoldáshoz vezető lehetőség. A legtöbb alkotás akkor jön létre, amikor „probléma adódik”, vagyis a régi megoldások nem működnek jól. A kreatív egyén ráérez erre, és keresi a továbblépést.
A kreativitás fejlődése
És hogy milyen a kreativitásnak leginkább megfelelő alkotó tér? Milyen a jó iskola? A kreativitás fejlődése elé kétféle akadályt lehet gördíteni: a merev szabályozottságot és a szabályok hiányát. A hagyományos „porosz nevelés”, a számonkérő-minősítő szemléletű iskolai oktatás kevés teret ad a kísérletezésnek, a szokatlan kipróbálásának. Kevesen tudnak kreatívvá válni egy ilyen környezetben – ők ott a rebellisek.
A szabályok hiánya a kreativitás szempontjából azért nem jó, mert ahol nincs akadály, ott nincs lehetőség a megküzdésre. Akkor lehet eltérni, ha van szabály, akkor lehet feszegetni a határokat, ha vannak határok. Az úgynevezett „frusztrációmentes” nevelés – másképp, mint a merev rendszer – szintén a kreativitás ellen hat.
Van azonban megoldás: a demokratikus nevelés, amikor meg kell egyezni. A demokratikus nevelés elismeri, hogy
vannak dilemmák, vannak helyzetek, amikor a megoldáshoz össze kell egyeztetni a gyakran összeegyeztethetetlennek tűnő érdekeket.
Együtt kell működni. A kreatív klíma*Péter-Szarka Szilvia (2012) Creative climate as a means to promote creativity in the classroom. Electronic Journal of Research in Educational Psychology. 10 (3): 1011-1034.) fogalma először a munkahelyeken jelent meg, majd hatékonysága révén az iskolákban is. Jellemzői a demokratikus nevelés alapjai: kölcsönös bizalom, nyitottság. Az új ötletek, az önállóság és a kezdeményezés támogatása. A nézőpontok, tudás és tapasztalat sokszínűsége. Lehetőség egymás véleményének megismerésére. Ahol ezek megvannak, ott a kreativitás megjelenik minden hókuszpókusz nélkül.
Talán a legfontosabb feladata az lenne az iskolának, hogy
megteremtse ezt a kölcsönös bizalmon nyugvó, biztonságos és nyitott teret,
ahol a gyerekek erőszakmentesen, egymás felé tudnak fordulni, együtt tudnak működni, és a konfliktusokat felvállalják. Ilyen például a Falko Peschel által megírt és több helyen működő Offener Unterricht (Nyitott tanítás). A szentendrei Malom-Alom Tanulócsoport is ezzel a tanításfilozófiával működik. A nyitott tanításról például a Demokratikus Nevelés weboldalán lehet olvasni. A Zöld Kakas Líceumba „oktatási menekültek” járnak, akik a hagyományos módon nem tudnak vagy nem akarnak tanulni. Ez az iskola projektalapú tanulási lehetőséget ad mentorokkal, vegyes életkorú csoportokkal, ahol egymást is tanítják a diákok. Alapelv a resztoratív szemlélet, vagyis, hogy minden konfliktushelyzet lehetőség a változásra, a megújulásra. A keszthelyi japán-magyar Életfa Iskola egy másféle példája a harmonikus tanulási környezet megteremtésének – a természet és művészet szerves része a tanulásnak, maga a fizikai környezet is ezt sugallja.
Vannak tehát jó gyakorlatok, kezdeményezések. Jellemzően alapítványi vagy magániskolákban, tanulócsoportokban, de
az állami iskolák és az oktatásirányítás is fel tud mutatni ilyeneket.
Zászlóra lehet tűzni, de ettől még nincsen jó iskola, mert ezek elvetélnek vagy gyorsan amortizálódnak egy hozzájuk nem illő közegben. Jó példa erre a hejőkeresztúri Komplex Instrukciós Program, amely hozzáillő szemlélettel rendelkező iskolákba bevezetve eredményes. Amint állami módszerként kötelezően és gyorsan terjeszteni kezdték, elveszítette a lényegét, a státuszkezelést (vagyis, hogy az osztályban jellemzően kialakuló státuszrangsor ne okozzon hátrányt a kevésbé sikeres gyerekeknek) és a biztonságos, minősítésmentes, társas, alkotó együttlétet.
Egy ország oktatásának a közgondolkodása és a kultúrája adja az alapvetését. Amíg szemléletben elérhetetlen a kreatív klíma jellemzőinek többsége, valamint az egymás elfogadásán és érdekegyeztetésen alapuló közösség, addig csak kirakat minden kreativitásfejlesztés.
Ötlettől az innovációig
Fontos a tér, az alkotó klíma, de nem hiányozhat a kreativitásból a kidolgozás, a befektetendő munka – a kreatív működés „kemény része”.
Meg kell tanulni módszeresen gondolkodni.
A kreatív folyamat része az ellenőrzés, a megvalósíthatóság igazolása. Az átgondolatlan elméletre épülő innovációk kudarcot vallanak.
Az innováció lényege az újonnan született gondolatok gyakorlati megvalósítása, kifejlesztése, az elmélet cselekvéssé és valósággá alakítása. A kreatív klíma megalapozza, az együttműködésen alapuló, módszeres projektmunka pedig sikeressé teszi az innovációt.
Mindez magától értetődően kijelöli az iskolai tanulás irányait is: a tapasztalat-, probléma- és projektalapú tanulást.
21. századi kihívások és a gerillák
A 21. század a gyorsan reagálni és mozogni képes gerilláké, a kreatívoké. A kreativitást a folyamatosan változó világ, a sok krízishelyzet és bizonytalansági tényező felértékeli, hiszen ez olyan képesség, amely segít az alkalmazkodásban, új megoldások keresésében. A startup lett a vállalkozások alaptípusa. Pénzt befektetni egy induló vállalkozásba kockázatos, az új ötletek, megoldások, innovációk nem épülnek teljesen biztos alapokra. De
innovációk nélkül már egy helyben sem lehet maradni,
olyan szélsebesen jelennek meg új lehetőségek és tűnnek el a korábbiak. A munka világa is kreatív agyakért kiált – más kérdés, hogy ezt az oktatás még nem akarja mindenütt meghallani.
Megjelent a projektben gondolkodás igénye, és vannak közös célokért együttműködő tanulócsoportok. Még ha nem is ez az általános minta, szórványosan a közoktatásban is ott van a 21. századi tanulási környezet. A szakképzésben a projektalapú tanulást igyekeznek meghonosítani, bár felemás sikerrel, de például a Madách Gimnáziumban és más középiskolákban is némely tanárnál a diákok úgy tanulhatnak kisebb csoportokban, hogy maguk osztják be a tanulás módját és idejét. A tanár csak a kereteket adja.
A műszaki felsőoktatásban már száz éve volt projektalapú tanulás*Dewey, J. (1916). Democracy and education. New York, NY: Macmillan. A projektmódszer a marketingoktatásban is bevált*eds. Pride, W. M. & Hult, G. T. M. (1997) Enhancing Knowledge Development in Marketing. Vol. 8. Chicago: American Marketing Association. 8-12.. A felsőfokú mérnökképzésben évtizedekkel ezelőtt megjelent a problémaalapú tanulás*Hsieh, C., & Knight, L.A. (2008). Problem-Based Learning for Engineering Students: An Evidence-Based Comparative Study. The Journal of Academic Librarianship, 34, 25-30., és a vizsgálatok szerint kifejezetten előnyös a diákok fejlődése szempontjából.
Mindez nem Magyarországon történt, de például az Óbudai Egyetemen is elindultak az utóbbi években olyan kurzusok, ahol valódi problémákat kell a diákoknak megoldani a kezdeti ötleteléstől a megvalósításig, és nem oktatást, előadást vagy zárthelyit kapnak, hanem konzultációkat, miközben saját maguk járják végig az alkotó folyamatot, és jutnak el adott esetben az innovációig.
A jövő az ilyen kezdeményezéseké. Vagy úgyis mindegy.
A G7 Holnap Jó iskola sorozatának szerkesztője Bogár Zsolt és Simon Andrea.
