A politikában itthon és az USA-ban sem azt figyeljük már, hogy mit mondanak, hanem hogy ki mondja

Magyarország a társadalomkutatók felmérései alapján Európa egyik legmegosztottabb országa: ebben nagyon hasonlít az Egyesült Államokra, amely – bár erre vonatkozóan nincsenek akkurátusan összevethető statisztikák – még Magyarországnál is megosztottabb.

A politikai viselkedés kutatói körében arról is konszenzus van, hogy világszerte erősödik a politikai polarizáció. Alapvetően az értelmiség és az elitek gerjesztik a törzsi háborút, de nekik a teljes közvéleményt befolyásoló hatásuk van, miközben a választó sokkal racionálisabban áll a politikához. Mindennek az a fura helyzet a következménye, hogy az embereknek ugyanarról a kérdésről több véleményük is van egyszerre: az hogy melyiket osztják meg, attól függ, hogy az adott kérdésben aktuálpolitikai kontextusban, vagy anélkül kérdezik őket – mondja Janky Béla a G7 podcast mai adásában.

A beszélgetést a fenti lejátszás gombra kattintva is meg lehet hallgatni, de jobb feliratkozni ránk valamelyik okostelefonos podcast appban, és a Spotify-on is be lehet követni minket.

Janky Bélával, a BME Szociológia és Kommunikáció Tanszékének docensével többek között az új Társadalmi Riportban nemrég megjelent tanulmányáról beszélgettünk, amiben a 2015 és 2018 közötti politikai kampányok hatását vizsgálták ellenzéki és kormánypárti szavazók körében.

“Létezik Kovács Lajosnak egy magánvéleménye, amikor elfeledkezik arról, hogy ő kormánypárti vagy ellenzéki szavazó, és létezik egy olyan véleménye, ami ahhoz tartozik, hogy kormánypárti vagy ellenzéki szavazó” – mondta Janky a kutatás eredményeit összefoglalva.

Janky szerint nem önmagában a buborékosodás okozza a polarizációt, mert az is látszik, hogy a magyar választópolgárok találkoznak nekik nem tetsző véleményekkel és érvekkel is. Ennek ellenére az intenzív kormányzati kommunikáció hatására egy idő után mindkét oldal immunissá válik az ellenoldali érvekre.

A nyugati országok polarizációjában és a populista pártok felemelkedésében jelentős szerepe lehet annak is, hogy az utóbbi évtizedekben jelentősen nőtt az egyenlőtlenség, nem függetlenül attól, hogy a képzettség egyre értékesebbé vált a munkaerőpiacon. A volt ipari munkásság helyzete romlott, az értelmiségiek helyzete javult, mert jobban fizető állásokban dolgoznak.

Emiatt a gazdasági és az identitáskérdések összefonódásának érdekes elegye határozza meg a politikai folyamatokat. A magasan képzett, magas gazdasági státuszú csoportok viselkedési normáikban is elkülönülnek a lemaradó csoportoktól. Például megmutatják, hogy tanult emberként nem félnek a társadalom egyre szembetűnőbbé váló sokféleségétől, ezért aztán nem rasszisták, vagy például elfogadják a szexuális kisebbségeket. A politikai viselkedés kutatói szerint ez a romló gazdasági és társadalmi státuszuk miatt frusztrált, alacsonyabban képzett rétegek részéről kulturális visszavágást vált ki: a társadalmi rend maradék őrzőinek szerepében hangsúlyozzák az emancipációs folyamatok erkölcsi veszélyeit.

Kövesd a G7 Beszélgetéseket Spotify-on, Itunes-on, Overcaston vagy bármelyik podcast-appon! (De csak miután lájkoltál minket Facebookon, és feliratkoztál a hírlevelünkre.)

Korábbi vendégeink: