A 19 legjobb G7-cikk 2019-ből

2019 összességében nem volt túlzottan szívderítő, folyamatosan jöttek az aggasztó és lehangoló hírek, de a G7.hu-nak szerencsére remek éve volt. Alig két évvel az indulásunk után már elég sokan ismernek minket, ami meglátszik az olvasottsági adatainkon is, de nem ez a legfontosabb. A G7 missziója továbbra is az, hogy hülyeségektől mentesen, de érthetően írjon a fontos dolgokról, és ebből a szempontból visszanézve erősnek tűnik az év. Születtek olyan cikkek is, amelyek ma is ugyanolyan aktuálisak, mint amikor megjelentek.

Utoljára egyéves születésnapunkon, 2018 októberben szedtük össze legjobb anyagainkat, akkor rögtön 70-et:^*Ez azt is jelenti, hogy a 2018 október és december között kikerült anyagok egyfajta vakfoltként kimaradnak a kiemelésből.

Most kísérletet teszek arra, hogy 19 darabnál, tehát havi másfél cikknél meghúzzam a határt – érdekes módon az öt legolvasottabb idei cikkünk nem is került rá a listára. Csak annyit csalok, hogy a sorozatként megjelent cikkek most egynek számítanak. Jöjjenek tehát az év legerősebb G7-es cikkei (nem sorrendben).

Kétféle ember van: aki tudta, hogy 2019-ben még mindig van nyeremény-betétkönyv, és aki nem. Én az utóbbi típusba tartoztam, ezért nagyon meglepett, hogy milyen sokan tesznek pénzt ilyesmibe, az pedig még inkább, hogy milyen sok elnyert autót hagynak porosodni az Országos Takarékpénztárnál.

Öntik a pénzt az autónyeremény-betétbe, a megnyert autókat meg nem veszik át (Torontáli Zoltán)

Arról csak egy nagyon szűk kör tudhatott, hogy a TV2 tulajdonosa az utóbbi években valójában nem is Andy Vajna, hanem egy ismeretlen cinkotai nő volt. Mi is csak nagy nehezen derítettük ki ezt az elhallgatott tényt.

Mi történt azzal a 150 kínai busszal, amit tizenegy éve hoztak be? A háromnegyedüket megtaláltuk egy kápolnásnyéki telepen.

Gaztengerben rozsdásodva ér véget a kínai buszok magyarországi karrierje (Váczi István)

Szinte közmondásos, hogy a magyar építőipar a pénznek a kormányközeli üzleti körök irányába történő szivattyúzásának eszköze lett Magyarországon. De még így is extrém, hogy évről évre egyre több extra- (tehát az iparági átlagot magasan és megmagyarázhatatlanul felülmúló) profit kerül néhány kiválasztott vállalkozóhoz.

A fojtogató munkaerőhiány csendben elkezdte javítani a magyar cigányság néhány évvel korábban még teljesen kilátástalannak tűnő helyzetét. Legalábbis vannak erre utaló jelek. A munkaadók például egyre inkább rákényszerülnek arra, hogy hanyagolják a diszkriminációt.

Öt éve azt hallgattuk, miért nem dolgoznak a cigányok, most azt, hogy miért vannak ilyen sokan a munkahelyemen (Fabók Bálint és Jandó Zoltán)

Óriásit emelkedtek a lakásárak Budapesten, de a részletes, utcai szintű adatok alapján milyen trendeket lehet találni ebben? Milyen hatása van a környékük lakásarainak az emberek politikai beállítottságára? Ennek is utánaszámoltunk.

Van egy olyan bányászati nyersanyag, amiben Magyarország világhatalom. Ez a perlit, aminek termelése egy bányához és egy céghez kötődik. Kalandos és tanulságos történetük van, akárcsak a többi magyar tulajdonú cégnek, amelyeket a G7 Üzletben mutatunk be hétről hétre. Köszönjük a sorozatban bemutatott, eddig 41 vállalat vezetőinek, hogy elmesélték nekünk történetüket!

Hiába fenyegették többször is németek, magyar kézben maradt a világ második legnagyobb perlitbányája (Fabók Bálint)

Egy másik nyersanyagban, a kőolajban nem vagyunk annyira nagyok, de azért érdekes, hogy az Ormánság nyugati részén akkora olajmezőt talált egy amerikai hátterű olajvállalat, amilyet itthon három évtizede nem sikerült. A kitermelés már el is indult, és a vállalat igyekezett elkerülni bármiféle hírverést.

Nem reklámozzák a nagy magyar kőolajtalálatot, pedig harminc éve nem fedeztek fel ekkora mezőt (Kasnyik Márton)

Ritkán lehet egy vállalatcsődöt olyan nagy mértékben egyetlen rossz döntésnek tulajdonítani, mint amikor a Szarvasi Vas-Fémipari Zrt. mindent egy lapra téve kezdte gyártani az IKEA PS 2014 nevű lámpáját. De a történet valójában bonyolultabb, és ráirányítja a figyelmet a fogolybeszállítók problémájára, ami miatt rengeteg magyar cég szenved.

Önként kerültek az IKEA fogságába, csúnya vége lett (Jandó Zoltán)

Rendesen felkavarta volna az állóvizet a magyar mobil távközlési piacon, ha a Digi belép. A romániai hátterű cég alaposan felkészült erre, az NMHH azonban egy mondvacsináltnak tűnő okból kizárta a frekvenciatenderről. Jandó Zoltán cikkéből az is kiderül, hogy miért jár ezzel rosszul a fogyasztó.

Az állam és a mobilhasználók is milliárdokat bukhatnak a tegnapi döntés miatt (Jandó Zoltán)

Rengeteg szó volt idén arról, hogy mit tehet az emberiség a megállíthatatlannak tűnő klímaváltozással szemben. Pedig lennének megoldások, és ez elsősorban nem is technológiai, hanem gazdaságpolitikai kérdés. Szén-dioxid-adó, szennyezési jogok, Green New Deal, nemnövekedés? Idén csatlakozott kollégánk, Stubnya Bence ezeket vette végig és magyarázta el négy részben.

Ha mostantól csak nagyon rossz lelkiismerettel szállnál repülőre, akkor mindenképp olvasd el a következő cikket. De akkor is, ha nem, mert közös érdekünk, hogy valami történjen a repülés adóztatásával. Mindenkinek jobb lenne, ha versenyképesebbé válnának a kevésbé környezetpusztító közlekedési módok.

A környezetszennyező repülést elfelejti az állam adóztatni (Bucsky Péter)

Érdemes egyesével elmosogatni joghurtos poharakat, aztán szétválasztani a műanyagot az alufólia tetőtől, és csak aztán a szelektív kukába helyezni? Hogyan éri meg úgy gyűjteni a szelektív szemetet, ha a lehető legkevesebbet szeretnénk foglalkozni ezzel? Ilyen kérdésekre ad választ a Fabók Bálint riportja, aki megnézte, mi történik valójában a gondosan válogatott lakossági szeméttel:

Megnéztem két szelektív hulladékkezelőt, és alig hittem el, amit láttam (Fabók Bálint)

Norvégia fővárosában sétálva fura érzése lehet a látogatónak: sehol nem látni egy autót sem. Ennek ellenére nem halott a város. Ez nem a véletlen műve, sokan dolgoztak azon hosszú időn keresztül, hogy így legyen. Ezt a történetet meséli el Torontáli Zoltán:

Oslo példáján elképzelheted, hogy milyen lenne a sétáló Budapest (Torontáli Zoltán)

„Talán soha nem tudjuk meg, hogy mi történt pontosan 2019. augusztus 8-án az arhangelszki atomkísérleti telep közelében” – ezekkel a baljós szavakkal kezdődött Hegyeshalmi Richárd cikke a nyár végi orosz atomkatasztrófáról. És valóban, még mindig nem tudjuk, de attól még nagyon érdekes, amit össze lehetett rakni belőle, az pedig egy kicsit ijesztő, hogy mennyire áthallásos az idei sláger-minisorozat, az HBO-s Csernobil történetével.

Orosz atomkatasztrófa, szovjet csönd (Hegyeshalmi Richárd)

Nincs összehasonlítható hivatalos statisztika arról, hogy mennyi Magyarországon a mesterségesen indított szülések aránya. Azt viszont meg lehet nézni, hogy mekkora különbség van a hétvégén vagy ünnepnapokon, illetve a munkanapokon születettek száma között. Ez alapján számolva sokkolóan magas az arány, és évtizedek óta folyamatosan nő.

Harmadával kevesebb gyerek születik hétvégéken és ünnepnapokon, mint hétköznap (Kasnyik Márton)

Az újszülöttek szüleinek adott finn babadoboz világhírű. Van ennek egy magyar verziója is, csak annyi a különbség, hogy nem hasznos holmikkal van telepakolva, hanem reklámmal. Bucsky Péter utánanézett a történet mögött álló cégnek, amely ügynökként használja az egészségügyi dolgozókat.

A magyar babadoboz a reklámról, az állami támogatásról és a kismamák adatainak megszerzéséről szól (Bucsky Péter)

Ki lehet fejezni az emberélet értékét pénzben? Nyilván nem, mondaná erre a legtöbb ember. De nem úgy egy elemző közgazdász, egy rendes hatástanulmány elkészítéséhez ugyanis számszerűsíteni kell, hogy mennyit ér egy emberi élet. Ezt a kívülről abszurdnak tűnő talányt mutatja be Katona Hajnalka, akinek a cikkeit egyébként is érdemes mind elolvasni a G7 Tudományban.

Mennyit ér egy emberélet? Másfél milliárd forintot (Katona Hajnalka)

Évszázados károkat okozhat Magyarországnak a pusztítás, amit a kormány az MTA kutatóhálózatainál véghezvitt. Erről is írt Tóth István János, aki az egyik visszatérő szerzője az ebben az évben indult véleményrovatunknak, a G7 Ekonominak. Köszönjük a hozzájárulást vendégszerzőinknek!