Nagyon úgy tűnik, hogy részben a menedzsment súlyos hibái vezettek a Szarvasi Vas-Fémipari Zrt. bedőléséhez. Magyarországon a legtöbben kávéfőzőiről ismerhetik a céget, de valójában elsősorban már rég nem ilyen készülékek értékesítéséből éltek, bevételük kétharmadát a lámpák hozták. Ezek nagy részét pedig egyetlen cég, az IKEA vásárolta meg a magyar társaságtól. A szarvasi cég egy darabig ugyan próbálkozott azzal, hogy csökkentse függőségét svéd lakberendezési lánctól, ám egy idő után valamiért letett erről.

A vállalatról január közepén írta meg a sajtó, hogy súlyos válságba került. Az akkori tudósítások szerint a cégtől nyár óta több mint 200 alkalmazottat küldtek el, októberben leállítottak egy fél éve futó beruházást, és az addig beszerzett eszközöket is elkezdték értékesíteni. A helyzeten azonban ezek az intézkedések sem javítottak: a társaság pénteken a Klubrádióval közölte, hogy hatvanhat év után befejezi a termelést.

Duplázás helyett nullázás

Már korábban is voltak arra utaló nyilatkozatok, hogy a Szarvasi Vas-Fémipari Zrt. (SZVF) likviditási gondjait az IKEA-megrendelések visszaesése okozta, valójában azonban ennél is sokkal nagyobb volt a gond. A svéd vállalat ugyanis az év elején nem egyszerűen csökkentette a vásárolt áru mennyiségét, hanem teljes egészében megszüntette a kapcsolatot a magyar céggel. Az IKEA-nál lapunknak azt mondták: 20 éves közös munka után döntöttek úgy, hogy nem kívánják folytatni az együttműködést a szarvasi gyárral.

A PS 2014 nevű IKEA-lámpa. Többek között ennek próbált kizárólagos gyártójává válni a SZVF.

A szakítás első ránézésre meglepő lehet, főleg azért, mert kevesebb mint egy éve az SZVF még egy újabb IKEA-tender elnyerésével került be a hírekbe. Akkor arról számoltak be, hogy a szarvasi egység a svédek egyik lámpacsaládjának kizárólagos gyártója lesz. Az új megbízás miatt az üzemet kétmilliárd forintból bővítették. Közel 4000 négyzetméternyi üzemterületet újítottak fel (ezt elég jól dokumentálták a Facbookon is) és beszereztek 30 új gépet. Utóbbinak már a cég 2017-es könyveiben is volt jele: ebben az évben ugyanis több mint egy milliárd forintért vásároltak új műszaki berendezéseket.

Már ez is elég komoly fejlesztés egy olyan cégnek, amelynek az éves árbevétele 3 és 4 milliárd között mozgott a korábbi években, ám ehhez még hozzájött, hogy az új gépek mellé 200 új alkalmazottat is felvettek^*egészen pontosan a cikkek születésekor az emberek felvétele még csak folyamatban volt, április elejére 120 új alkalmazott állt munkába., ami talán még nagyobb ugrás volt. Az akkori nyilatkozatok szerint úgy számoltak, hogy a fejlesztés méretének megfelelően a cég meglódulására sem kell sokat várni:

azt ígérték, hogy 2019-re a három évvel korábbi duplájára nő a forgalom.

Ezt szinte kizárólag az IKEA-megrendelésektől várták, amelyek már a korábbi években is a teljes bevétel több mint felét adták. Most viszont ugye ahelyett, hogy megugrottak volna, teljesen eltűntek. Egy ekkora kiesést pedig egyetlen cég sem tud menedzselni: ha egyik pillanatról a másikra elpárolog a bevétel fele-kétharmada, az törvényszerűen a vállalat összeomlásához vezet.

Amikor átok lesz  az óriásvevő

A beszállító ilyenkor teljesen ki van szolgáltatva a – jellemzően jóval nagyobb és tőkeerősebb – vevőjének. Az ehhez hasonló helyzeteket ezért fogoly beszállító kapcsolatnak hívja a szakirodalom. Magyarországon ez egyáltalán nem ritka jelenség, sőt kifejezetten sok cég küzd azzal a problémával, hogy egyetlen igazán nagy vevője van, amelytől így teljes egészében függő viszonyba kerül^*A problémával gazdasági súlya miatt később további cikkekben is foglalkozunk majd.. Az ilyen kapcsolatokból azonban, ha nem is könnyen, de ki lehet kerülni.

A függőség általában úgy alakul ki, hogy a cég a megrendelőjével együtt, vagy legalábbis neki köszönhetően nő nagyra: elkezd beszállítani, elégedettek vele, egyre nagyobb mennyiséget rendelnek, és így megindul egy bővülés. Csakhogy ebben a szakaszban egy kisebb cégnek még nincs kapacitása párhuzamosan más vevőket is felhajtani, örül, ha teljesíteni tudja fő partnere egyre komolyabb elvárásait. Az eredmény az lesz, hogy viszonylag rövid idő után a teljes bevétel nagy része már ettől az egy vevőtől jön.

Ha az érintett cég ilyenkor időben kapcsol, akkor előre menekülve még kezelheti a helyzetet. Ehhez az kell, hogy a beszállító akkor se állítsa le a bővítést, amikor már a fő vevője megrendelései nem nőnek olyan rohamos ütemben, mint korábban, hanem fejlesszen tovább, és partnerét referenciaként felhasználva keressen új üzletfeleket. Ha jól csinálja, és szerencséje van, akkor egy idő után máshonnan is lesz annyi megrendelése, hogy a fogoly helyzet megszűnjön.

Valami hasonlóval egyébként Szarvason is próbálkoztak. Az SZVF egyrészt tett egy halovány kísérletet arra, hogy ismét felfuttassa a kávéfőzőgyártást, amiről a cég eredetileg ismert lett. Másrészt a lámpaüzletágban is megpróbáltak új irányokba nyitni.

Önkéntes foglyok

A kávéfőző szegmensben uniós támogatással egy olyan műszaki megoldás kifejlesztésébe vágtak bele, amellyel háztartási körülmények között lehetett volna szabályozható koffeintartalmú kávét előállítani. A projektre 406 milliót szántak, és 2016-ban 201 milliónyi pályázati pénzt kaptak rá. A fejlesztés elvileg le is zárult, készült hozzá egy majdnem 300 oldalas dokumentáció, ám a zárójelentés szerint végül csak 63 milliónyi támogatást használtak fel. Ebből komoly hasznuk már nem lehetett, a projekt ugyanis tavaly ősszel futott ki, amikor már elég nagy volt a gond.

A kicsit légből kapottnak tűnő kávéfőző-fejlesztéshez képest a lámpaszektorban kifejezetten konkrét lépéseket tettek a függőség csökkentése érdekében. 2013 és 2016 között ugyanis szép fokozatosan megduplázták a belföldi értékesítést, ami már teljesen független volt az IKEA-tól. A svédek bútoráruháznál egyébként nem is a magyar leánnyal, hanem a svéd anyacéggel álltak kapcsolatban, a hazai piacra közvetlenül nem is szállítottak^*közvetve a lengyelországi elosztóközponton keresztül azonban valószínűleg igen. Részben ennek eredményeként az IKEA megrendelések részesedése a bevételükben közel 68 százalékról 50 alá csökkent, ami kifejezetten pozitív tendenciának tűnt a cég jövője szempontjából.

Két éve azonban újabb fordulat jött, hirtelen ismét nőni kezdett a legnagyobb vevő jelentősége, és ehhez jött hozzá a tavaly tavaszi bejelentés az újabb megbízásról, ami még a korábbiaknál is nagyobb mértékű kitettséget feltételezett. Magyarul a nagy sikerként bejelentett beruházás valójában még inkább az IKEA foglyává tette a szarvasi céget. Így stratégiai szempontból inkább hiba volt. Különösen, hogy piaci szakértők szerint szűk egy éve már látnia kellett az SZVF-nek, hogy valami nincs rendjén, mivel egy ilyen kapcsolat nem egyik napról a másikra szakad meg. Ha így történne, az normális esetben az IKEA-nak sem lenne jó, hiszen rövidtávon nem tudná pótolni a kieső lámpákat, amik így lekerülnének a polcról.

Persze a vevő nagyvállalat kockázata mindig kisebb, ők ugyanis megtehetik, hogy ugyanazt a terméket 2-3 cégtől is berendelik, és ha valami gond adódik, akkor az egyiknél növelik a mennyiséget, a másiknál csökkentik. Ennek viszont vannak előjelei, sőt általában egyértelmű jelzéseket is ad vevő. Főleg akkor, ha minőségi problémák vannak, márpedig a szarvasi cég esetében korábbi sajtóhírek és a G7.hu információi szerint is erről volt szó. Több forrásunk is azt mondta, hogy ezekből a vállalatnak látnia kellett, hogy mi jön.

Más kérdés, hogy ezen a ponton sok mindent már nem lehetett tenni. Különösen úgy nem, ha a cég termékpalettája sem volt éppen friss, hiszen miközben a kávéfőző-szegmensben technológiai áttörésre készültek, a lámpaüzletágnál egyes forrásaink szerint elmaradoztak a fejlesztések.

Tavaly, ha teljesen bejön az új üzlet, akkor ismét az IKEA-tól érkezett volna a szarvasiak bevételének jó 60 százaléka. Ezt máshonnan már nem lehetett pótolni. Végül az arány nem lett ekkora, de csak azért nem, mert az IKEA megszakította az együttműködést, és a forgalom már 2018 végén beszakadt. Az év egészében közel 1,2 milliárddal kevesebb folyt be, mint 2017-ben, csak az IKEA-tól közel 800 millióval kevesebb érkezett. Egy idő után pedig már semmi.

Cikkünk megjelenése után az IKEA valamivel részletesebb közleményben reagált.

Az IKEA a hosszútávú beszállítói kapcsolatokat tűzi ki céljául, hiszen ez garantálja azt, hogy a gyártás hatékony legyen, a termékeket közös erőfeszítéssel folyamatosan a vállalat partnerével együtt fejlessze és a vásárlók elérhető áru és minőségi terméket kaphassanak. A Szarvasi Vas és Fémipari vállalat is ezt példázta, akivel 20 éven át dolgozott együtt a svéd IKEA.

Ezzel együtt, az IKEA számára a legfontosabb a vásárlók elégedettsége, ezért a vállalat úgy döntött, hogy megszűnteti az együttműködést. Ennek oka pedig az, hogy az IKEA mindig úgy hoz döntéseket hogy az mind az üzlet, mind a vásárló számára a legjobb legyen. Legfőképpen pedig a minőség az, amiben az IKEA nem köt kompromisszumot.

Jogi megfontolásból és a beszállító iránti tiszteletből az IKEA nem oszt meg további részleteket az együttműködésről. Ugyanakkor fontos leszögezni, hogy minden közös együttműködés befejezése előtt az IKEA részletes tervet készít a beszállítóval egyeztetve az üzletmenet kifuttatásával kapcsolatban annak minden aspektusát szem előtt tartva. Ennek célja azoknak a feltételeknek a megteremtése, hogy a partner tovább tudja folytatni működését.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Vállalat fogoly beszállító Ikea Szarvasi Vas-Fémipari Zrt. Olvasson tovább a kategóriában