(A szerző a Budapesti Corvinus Egyetem docense. Az Ekonomi a G7 véleményrovata.)

A nyugdíj az átlagolvasó számára egyszerű témának tűnik, aminek az egyetlen lényeges jellemzője, hogy kicsi, és amúgy is csak egy bizonyos, elég magas kortól kezdve érdekes. Sorozatunk – amelynek korábbi részei a cikk végén találhatók – azonban a mértékkel szinte egyáltalán nem foglalkozik, és kifejezetten a fiataloknak és középkorúaknak szól. Nem nyugdíjpolitikai aktualitásokat, hanem stratégiai megfontolásokat vetünk fel. A célunk, hogy a még legalább egy emberöltővel a nyugdíj előtt állók számára egy a mainál sokkal jobb nyugdíjrendszer vízióját vázoljuk fel, hiszen a rendszer alapvető megváltoztatásához – amire szükség van – legalább néhány évtizedes időtartamra van szükség.

Májusban a magyar nyugdíjrendszer továbbfejlesztésére vonatkozóan két fontos javaslat is elhangzott olyan helyekről, amelyekre érdemes odafigyelni. Május 19-én jelent meg az MNB „Fenntartható egyensúly és felzárkózás” című, 203 diát tartalmazó javaslatcsomagja, május 23-án pedig az Európai Bizottság országjelentése. Az előbbi a nyugdíjjal kapcsolatban részben azt javasolja, hogy a lakossági megtakarítások növekvő részét kell a nyugdíj-megtakarítások felé irányítani, részben pedig azt, hogy a gyermekvállalást el kell ismerni a nyugdíjrendszerben. Javasolják még a nyugdíjkorhatár indexálását is.

Mindezek a témák ismerősek lehetnek e cikksorozat olvasóinak is, hiszen magam is fogalmaztam meg hasonló javaslatokat, például a korhatár-indexálásról szólt márciusi írásomban. További javaslataik: a későbbi nyugdíjba vonulás ösztönzése, és általában a nyugdíjszámítás módjának a felülvizsgálata. Ez utóbbival az induló nyugdíjak szintjét szándékoznak kiszámíthatóbbá tenni, hogy annak szintje ne függjön aránytalan mértékben az utolsó évek béremelkedésétől.

Az Európai Bizottság írása szóvá teszi azt, hogy a járulékkorlát 2012-es eltörlése óta nagyon széthúzódott a nyugdíjak szintje, illetve, hogy a kezdő és meglévő nyugdíjak eltérő indexálása miatt egyre jobban széthúzódik az új és a régi nyugdíjasok nyugdíja, hasonló életpálya mellett is. Emiatt javasolja, hogy úgy reformáljuk meg a nyugdíjrendszert, hogy javítsuk annak hosszú távú fenntarthatóságát, és csökkentsük a jövedelemegyenlőtlenségeket. A régi és új nyugdíjak szétcsúszásának a problémájáról, amit az MNB is említ, sokat írt Simonovits András is, aki ezt a jelenlegi nyugdíjrendszer egyik legfontosabb problémájának tartja^*Lényegében ezzel kezdi a magyar nyugdíjrendszer középtávú feszültségei című 2020-as tanulmányának az összefoglalóját..

Ha körülnézünk a világban meglévő nyugdíjrendszerek között, akkor azt látjuk, hogy a 2001-ben, a szociáldemokrata Walter Riester munkaügyi és szociális miniszter által megreformált német kötelező állami nyugdíjbiztosítási rendszer – aminek legfeltűnőbb új eleme a pontrendszer – ezekre a problémákra mind ad (legalább részleges) választ.

Logikus lenne tehát, ha a magyar nyugdíjrendszer átalakításának, modernizálásának első eleme a német pontrendszer és legfontosabb elemeinek a bevezetése lenne.

Ez egy különösen elegáns rendszer, ami már nagyon korán felkeltette a magyar nyugdíjközgazdászok érdeklődését is. A 2010-ben megjelent átfogó javaslatcsomagban az öt javasolt nyugdíjszcenárió közül kettő^*Borlói Rudolf – Réti János, illetve Augusztinovics Mária – Matits Ágnes a pontrendszer bevezetését javasolta. A nagyjából ettől az időtől e témában folyamatosan publikáló Botos házaspár szintén e rendszer keretében képzeli el az általuk javasolt nyugdíjrendszert.

A rendszer lényege röviden, hogy egyéni járulékfizetési teljesítményük után minden évben pontokat kapnak az emberek. (A részletes ismertetést lásd például Farkas Andrásnál, vagy itt.) Mégpedig egy pontot, aki az átlagos járulékot fizeti, és ezzel arányosan többet vagy kevesebbet, ha nem ennyit, de maximum kettőt, mert a járulékfizetésnek az átlagjövedelem kétszerese a felső korlátja.

A nyugdíjkorhatár jelenleg folyamatosan emelkedik 65-ről a megcélzott 67-re. Ez ugyan nem pontosan a nyugdíjkorhatár-indexálás, de valami olyasmi. Alapvetően a korhatár betöltésekor lehet nyugdíjba vonulni, de aki korábban vonul (maximum két évvel korábban lehet ezt megtenni), annak csökkentik a pontszámát, aki később, annak emelik a hónapok számával arányosan (bónusz-málusz).

A nyugdíjat úgy számítják ki, hogy minden évben szorozzák a nyugdíjba vonuláskor meglévő pontokat az aktuális pontértékkel. Ezt folyamatosan indexálják – lényegében a bértömegindexszel, vagyis amennyivel összesen nő a járuléktömeg, de ezt korrigálják az aktívak-nyugdíjasok változó arányával is azzal, hogy csökkenni sohasem csökkenhet a nyugdíj. A gyermeknevelésért pluszpontok járnak, elsősorban az anyának, de a szülők megosztozhatnak ezen. A gyermek első három évében egy-egy pont, később 10 éves koráig járhat még egyharmad pont évente.

A rendszer persze még nagyon sok részletszabályt tartalmaz, de már ebből is látható, hogy mindazokra a problémákra megoldást javasol, amelyeket fent megemlítettünk. Nevesül:

• a felső járulékkorlát miatt nincs a rendszerben az a feszültség, amit az Európai Bizottság szóvá tett.
• A régi és új pontok közt nincs különbség, tehát lényegtelen, hogy valaki mikor megy nyugdíjba, nem csúsznak szét a régi és új nyugdíjasok nyugdíjai.
• Az indexálás módszere miatt – rögzített nyugdíjjárulék mellett – hosszú időre biztosított a rendszer egyensúlya. (Később ez elromlik, további reformok kellenek, lényegében az, amit ebben a cikksorozatban humán tőke alapú nyugdíjrendszernek nevezek, de az elképzelésem maga is – technikailag – a német pontrendszeren alapul.)
• A gyermekpontok révén – legalább részben – teljesül, amit az MNB javasol, hogy kössük össze a nyugdíjrendszert és a gyermekvállalást.
• Végül: a rendszert kiegészíti egy magánnyugdíj-megtakarítási rendszer, a „Riester-rente”, ami nem más, mint egy állami szervezésű kiegészítő feltőkésítés, ami szintén az MNB megtakarítások nyugdíjcél felé terelése javaslatára rezonál.

A fentiek miatt, a német pontrendszer bevezetésével egy könnyen átlátható, a résztvevők által méltányosnak érzett, a mai fontosabb problémákat megoldó rendszert kapnánk, olyat, ami jó alapja lenne a további reformoknak. Ráadásul jó esély van rá, hogy ekörül egyfajta szakmai-társadalmi konszenzus alakuljon ki.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkHogyan lehet biztosítani az életpálya pénzügyi egyensúlyát?Napjainkban a generációs transzferek nem biztosítják szisztematikusan az életpálya termelési és fogyasztási egyensúlyát, ezért ezt társadalmi szinten kell megtervezni.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkLogikus lenne folytatni a magyar nyugdíjkorhatár emelésétSzakértő szerzőnk megindokolja, miért lenne érdemes a korhatáremelést a várható hátralévő élettartamhoz igazítani.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkEgyszerűen meg lehetne oldani, hogy az özveggyé váló nyugdíjasok ne szegényedjenek elA családi nyugdíj sokkal méltányosabb rendszer lenne ebből a szempontból, mint a jelenlegi - írja szakértő szerzőnk.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkÉrdemes lenne a magán- és az állami nyugdíjjáradékokat egymáshoz kapcsolniMagától értetődőnek vesszük, hogy a magánmegtakarításból származó járadékot párhuzamosan kell nyújtani az állami nyugdíjjal, pedig együtt is működhetnének - írja szakértő szerzőnk.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkVan fenntartható nyugdíjrendszer, de azt több módszer ötvözetében találhatnánk megA nyugdíjviták évtizedek óta két fő rendszer hívei között folynak, szakértő szerzőnk szerint azonban a megoldás a kettő együttes alkalmazása lenne.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkEgy nagy port kavart nyugdíjjavaslat védelmébenA humántőke-alapú nyugdíjrendszer nem diszkriminál, és megszerzett jogokat sem vesz el - írja a rendszer bevezetése mellett érvelő nyugdíjszakértő szerzőnk.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA gyermekvállaláshoz csak két dolog hiányzik, az idő és a pénzAhhoz, hogy legalább az idő meglegyen, hatórás munkaidő, és nem négynapos munkahét kellene - érvel nyugdíjszakértő szerzőnk.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkKinek kell megfizetnie a gyermekvállalást?Ha az állam erősen támogatja a gyermeknevelést, attól az még nem válik jutalmazott tevékenységgé, csak kevésbé veszteségessé.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA járulék a nyugdíjrendszer befektetési vagy megtérülési ága?A kivándorlás megmutatja, hogy miért hibás a jelenlegi állami nyugdíjrendszer válasza a címben feltett kérdésre.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkEutanázia: erkölcsi kérdés vagy pénzügyi szükségszerűség?A romló demográfia nemcsak a nyugdíj-, hanem az egészségügyi rendszer fenntartását is nehézzé teszi, ami súlyos döntések elé állíthatja a jövőben a gyermektelen időseket.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA gyermekbe való befektetés megtérülésének logikus csatornája a nyugdíjBurkoltan a mai nyugdíjrendszer is azt ígéri, hogy a gyermeknevelés hozamából lesz nyugdíjunk. De akkor miért nem ennek megfelelőek a szabályok?

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA gyermeket nem közjószágként kellene kezelni - jelöljük ki a tulajdonjogát!A nyugdíjrendszer arra épül, hogy mindig lesz elég járulékfizető. Ez egyre kevésbé igaz, ezért a nyugdíjon keresztül is honorálni kellene a gyermeknevelést.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA nyugdíjrendszer szinte összes elemét újra ki kellene találniBárhová nyúlunk, problémába ütközünk.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet állami nyugdíj németország nyugdíj nyugdíjrendszer Olvasson tovább a kategóriában