Egy hónap múlva kiderül, ki vezeti a következő négy évben a német kormányt. A legesélyesebb jelölt, Friedrich Merz visszaállítaná a határellenőrzést.
Nyugat-Európában sokan tapasztalhatják anyagi körülményeik viszonylagos romlását, keleten a felzárkózásból maradnak ki jól körülhatárolható csoportok.
Kínai autógyártók érdeklődnek a Volkswagen bezárásra ítélt németországi üzemei iránt, és állítólag van is nyitottság német részről az eladásra.
A fogyasztás egyre jobban alakul, az ipar azonban továbbra is szenved, és a külpiacok állapota sem ad okot túl sok bizakodásra.
Az európai gazdaság tényleg csak döcög az utóbbi években, de a lemaradás nem nagyobb az Egyesült Államokkal szemben, mint korábban.
Liberális gazdaságpolitika, keményebb bevándorlási irányvonal és Ukrajna erősebb támogatása jöhet, bár a koalíciós kényszer sok mindent felülírhat.
De ez csak első ránézésre ellentmondásos: főleg a gyárak kerültek bajba Németországban, miközben építőmunkásból, kamionsofőrből vagy ápolóból továbbra is hiány van.
Éles különbség a német ipar mostani és 2020-as válsága között, hogy számos vállalat megválik a korábban nagy nehézségek árán toborzott dolgozóitól.
Hiába reméli Nagy Márton, nem úgy tűnik, hogy több járműipari támogatás lesz a német kormányválságból. Azért így is van, aminek örülhet.
Legalábbis azok közül, akik az idei első kilenc hónapban cserélték le a kocsijukat. A hosszabb távú kilátások ugyanakkor így sem rosszak.