Hírlevél feliratkozás
Banyár József
2022. március 7. 17:37 Élet

Logikus lenne folytatni a magyar nyugdíjkorhatár emelését

(A szerző a Budapesti Corvinus Egyetem docense. Az Ekonomi a G7 véleményrovata.)

A nyugdíj az átlagolvasó számára egyszerű témának tűnik, aminek az egyetlen lényeges jellemzője, hogy kicsi, és amúgy is csak egy bizonyos, elég magas kortól kezdve érdekes. Sorozatunk – amelynek korábbi részei a cikk végén találhatók – azonban a mértékkel szinte egyáltalán nem foglalkozik, és kifejezetten a fiataloknak és középkorúaknak szól. Nem nyugdíjpolitikai aktualitásokat, hanem stratégiai megfontolásokat vetünk fel. A célunk, hogy a még legalább egy emberöltővel a nyugdíj előtt állók számára egy a mainál sokkal jobb nyugdíjrendszer vízióját vázoljuk fel, hiszen a rendszer alapvető megváltoztatásához – amire szükség van – legalább néhány évtizedes időtartamra van szükség.

A nyugdíjkorhatár hajdan generációkon keresztül változatlan volt, annyira, hogy azt szinte természeti adottságként kezelték. A témával foglalkozók ugyanakkor tudják, hogy időnként – bár nagyon ritkán – változott. Ez érdekes módon kezdetben csökkenést jelentett. A 19. század végén, amikor Bismarck az első állami nyugdíjrendszert létrehozta (Poroszországban), a korhatárt 70 évben állapította meg. Aztán ezt előbb a korai nyugdíjazás lehetőségével praktikusan leszállították annyira, hogy az 1920-as évek végén Magyarországon már a „szokásos” 65 évet iktatták törvénybe. A szociáldemokratáknak ez mindjárt egy stabil programpontot adott: követelték ennek leszállítását 60 évre. Paradox módon ezt a követelést végül a Sztójay-kormány fogadta el úgy, hogy ők – a magyar történelemben először – a nőknek is megállapítottak egy külön, ennél alacsonyabb, 55 éves korhatárt.

Ez aztán rendszereken átívelően változatlan maradt, még jóval a rendszerváltás utánig is, míg végül meghirdették részben az egységes (uniszex) nyugdíjkorhatárt, részben pedig annak fokozatos 62 évre emelését. Ezt a férfiak a 2000-es évek elejére, a nők pedig a végére értek el – hogy akkor mindjárt a fokozatos 65 évre emelést hirdessék meg, amit idén értünk el. (Nem biztos, hogy ezért volt szilárd a korhatár, de tény, hogy ez jól illeszkedett ahhoz, hogy a szocializmus évtizedei alatt a korábban a nyugat-európai értékekhez hasonlóan növekvő magyar élettartam elkezdett stagnálni, és csak néhány évvel a rendszerváltás után kezdett el újra növekedni.)

Ezzel lényegében a 80 évvel korábbi standardot állítottuk vissza úgy, hogy közben jelentősen emelkedett a (lényegében bármely korban vett) várható hátralévő élettartam.

Az ábrán látszik, hogy

29 év alatt a várható hátralévő élettartam az idősebb korcsoportban mindenhol nőtt,

és viszonylag egyenletesen; igaz, a kor előrehaladtával egyre kisebb mértékben. De például a 60 évesek esetében ez a növekmény körübelül 3,5 év volt, ami 2020-ban, valószínűleg a koronavírus – remélhetőleg átmeneti – hatására nagyjából egy évvel csökkent.

Ha megnézzük a MISSOC (Mutual Information System on Social Protection) adatbázisát, akkor azt látjuk, hogy az EU-, illetve az EFTA-országok többségében jelenleg hasonló korhatáremelés zajlik; igaz, különböző bázisokról és különböző megcélzott végső (bár valószínűleg ideiglenes) értékkel. Ezen országok egy jelentős része – Bulgária, Ciprus, Csehország, Dánia, Észtország, Finnország, Hollandia, Olaszország, Portugália, Svédország és Szlovákia – esetében ez a növelés nem átmeneti, és nem egy előre meghatározott értéket céloz meg, hanem már hozzá van kötve a várható hátralévő élettartam változásához, ami – a 2020-ashoz hasonló megingásoktól eltekintve – várhatóan folyamatosan növekvő tendenciát mutat. Erre külön angol terminológia is van már: longevity. Maga az Európai Bizottság is – a 2012. február 16-án kiadott nyugdíj fehér könyvében*COM(2012) 55 final – a nyugdíjkorhatár indexálását a javasolt „jó gyakorlatok” között sorolta fel.

Miről van szó? Változatlan korhatár mellett

az élettartam fokozatos növekedése nem az aktív, hanem a nyugdíjban töltött életszakasz hosszát növeli, ami amellett, hogy indokolatlan, gazdaságilag általában és különösen a nyugdíjkassza egyenlege tekintetében erősen problematikus.

Különösen, hogy az élettartam azért nő, mert egyre egészségesebbek vagyunk, tehát egyre tovább tudunk dolgozni. Ezt mutatják azok a mérések is, amelyek a várható hátralévő egészséges élettartamot próbálják meg számszerűsíteni.

Ezek szerint ez párhuzamosan nő a várható hátralévő élettartammal, tehát nem a betegen töltött időszak nő az életünkben. Ráadásul az emberek által végzett munka is fokozatosan átalakul, a gépesítés, sőt az automatizáció miatt szorulnak vissza az olyan munkakörök, amelyek magas fizikai megterhelést okoznak, és így hamar „elhasználják” az embert. Ráadásul az emberek átlagos aktív élettartama a „másik végéről” is folyamatosan csökken, hiszen egyre terjed a felsőfokú végzettség (amelynek tartamát az érintettek sokszor el is húzzák), vagyis átlagosan egyre később állnak munkába az emberek, tehát a nyugdíjkorhatár növelésére már csak az aktív élettartam hosszának a stabilizálása érdekében is szükség lenne.

Mindezek miatt logikus lenne nálunk is meghirdetni a most véget ért nyugdíjkorhatár-emelés folytatását, de úgy, hogy az a jövőben oly mértékben nőjön, ahogy a várható hátralévő élettartam. (Mivel a járvány miatt az most csökkent, így van néhány évünk erre, míg remélhetőleg visszaáll a növekvő tendencia.)

Persze kérdés, hogyan vegyük figyelembe a várható hátralévő élettartam növekedését a nyugdíjkorhatár növekedésében. Ahogy három éve budapesti előadásán a vezető német nyugdíjszakértő, Axel Börsch-Supan fogalmazott, ő azt javasolja Németország számára (amely mint láttuk, egyelőre nem tartozik az automatikus korhatár-indexálást folytató országok közé), hogy az élettartam-növekményt arányosan osszák meg az aktív és nyugdíjas évek között. Ez másképp azt jelenti, hogy úgy növeljék a nyugdíjkorhatárt, hogy a két időszak aránya állandó maradjon (feltéve persze valamilyen fix vagy változó „kezdő” aktív korhatárt is). Szlovákiában egy a kérdésben érintett vezetővel való személyes konzultációm alapján ezzel szemben azt a módszert választották, hogy rögzítették a nyugdíjas élettartam átlagos, várható hosszát, és úgy növelik a korhatárt, hogy ez állandó maradjon. Sajnos a fent idézett MISSOC adatbázis nem tartalmazza, hogy melyik ország követi az egyik vagy a másik módszert.

Az alábbi ábra azt mutatja, hogyan változtak volna azok a korhatárok, amelyekhez fix 15, 17,5 és 20 év várható hátralévő élettartamok tartoznának. Látszik, hogy a 17,5 év a hajdani férfi nyugdíjkorhatárhoz jól illeszkedett, majd az egységes 62 éves korhatár jelentősen elmaradt ennek emelkedéséhez képest, de a 2010-es évek második felében a „programozott” korhatáremelés újra jól megközelítette ezt az értéket, ami csak a járvány miatti visszaesés miatt vált újra el ettől – remélhetőleg rövid időre. Ezért ezt a 17,5 évet – mint „bevált” átlagos nyugdíjban töltött időt – akár rögzíthetnénk is a jövőre vonatkozólag.

A járvány főleg a nagyon időseket tizedelte meg, de nem érintette az aktívak munkavégző képességét, így szerintem a fenti gondolatmenet nem alapoz meg egy mostani korhatárcsökkentésnek. Persze más lenne a helyzet, ha ezt a csökkenést tartósnak, és nem átmenetinek tekinthetnénk.

Tudjuk, hogy az állami nyugdíjrendszer jelenlegi legnagyobb problémája nemzetközileg az idősödés, vagyis az a jelenség, hogy az aktív fiatalokhoz képest a nyugdíjas idősek aránya állandóan nő, vagyis változatlan járulékkulccsal egyre nehezebb tartani a rendszer pénzügyi egyensúlyát. Ha az idősödést elemezzük, akkor két fő okra bukkanunk:

  1. Egyre csökken a megszülető új nemzedék nagysága, vagyis alacsony a teljes termékenységi mutató.
  2. Egyre nő a várható hátralévő élettartam, ami változatlan nyugdíjkorhatár mellett a nyugdíjas élettartam-növekedésében csapódik le. A korhatár-indexálás ezek közül a másodikat teljesen semlegesíteni tudja, és bevezetése esetén az elsővel kell már csak foglalkozni.

Fontos ugyanakkor megemlíteni, hogy a várható hátralévő élettartam a különböző rétegeknél különböző mértékben nő, és nagyon nagy különbségek vannak, mondjuk az általános iskolát sem végzettek és a diplomások között, ezért az egységes korhatár-indexálás nem minden rétegre van ugyanolyan hatással. De ez már egy másik problémához vezet, nevezetesen ahhoz, hogy

ilyen heterogén halandósági viszonyok mellett indokolt/méltányos-e az egységes, homogén nyugdíjkorhatár?

Erre a kérdésre könnyű nemmel válaszolni, de annál nehezebb megmondani, hogyan lehetne egy nem egységes, mégis visszaélésektől mentes nyugdíjkorhatár-rendszert megadni.

A sorozat korábbi részei:

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkEgyszerűen meg lehetne oldani, hogy az özveggyé váló nyugdíjasok ne szegényedjenek elA családi nyugdíj sokkal méltányosabb rendszer lenne ebből a szempontból, mint a jelenlegi - írja szakértő szerzőnk.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkÉrdemes lenne a magán- és az állami nyugdíjjáradékokat egymáshoz kapcsolniMagától értetődőnek vesszük, hogy a magánmegtakarításból származó járadékot párhuzamosan kell nyújtani az állami nyugdíjjal, pedig együtt is működhetnének - írja szakértő szerzőnk.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkVan fenntartható nyugdíjrendszer, de azt több módszer ötvözetében találhatnánk megA nyugdíjviták évtizedek óta két fő rendszer hívei között folynak, szakértő szerzőnk szerint azonban a megoldás a kettő együttes alkalmazása lenne.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkEgy nagy port kavart nyugdíjjavaslat védelmébenA humántőke-alapú nyugdíjrendszer nem diszkriminál, és megszerzett jogokat sem vesz el - írja a rendszer bevezetése mellett érvelő nyugdíjszakértő szerzőnk.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA gyermekvállaláshoz csak két dolog hiányzik, az idő és a pénzAhhoz, hogy legalább az idő meglegyen, hatórás munkaidő, és nem négynapos munkahét kellene - érvel nyugdíjszakértő szerzőnk.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkKinek kell megfizetnie a gyermekvállalást?Ha az állam erősen támogatja a gyermeknevelést, attól az még nem válik jutalmazott tevékenységgé, csak kevésbé veszteségessé.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA járulék a nyugdíjrendszer befektetési vagy megtérülési ága?A kivándorlás megmutatja, hogy miért hibás a jelenlegi állami nyugdíjrendszer válasza a címben feltett kérdésre.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkEutanázia: erkölcsi kérdés vagy pénzügyi szükségszerűség?A romló demográfia nemcsak a nyugdíj-, hanem az egészségügyi rendszer fenntartását is nehézzé teszi, ami súlyos döntések elé állíthatja a jövőben a gyermektelen időseket.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA gyermekbe való befektetés megtérülésének logikus csatornája a nyugdíjBurkoltan a mai nyugdíjrendszer is azt ígéri, hogy a gyermeknevelés hozamából lesz nyugdíjunk. De akkor miért nem ennek megfelelőek a szabályok?

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA gyermeket nem közjószágként kellene kezelni - jelöljük ki a tulajdonjogát!A nyugdíjrendszer arra épül, hogy mindig lesz elég járulékfizető. Ez egyre kevésbé igaz, ezért a nyugdíjon keresztül is honorálni kellene a gyermeknevelést.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA nyugdíjrendszer szinte összes elemét újra ki kellene találniBárhová nyúlunk, problémába ütközünk.

Élet emelés korhatár nyugdíj nyugdíjrendszer Olvasson tovább a kategóriában

Élet

Katona Hajnalka
2022. november 27. 14:51 Élet

Férfiakat hoz hátrányba, ha átgondolatlanul lépnek fel az esélyegyenlőtlenség ellen

Ha csak egy szempont mentén határozzák meg, hogy kiknek segítenek, az könnyen visszafelé is elsülhet.

Halácsy Péter
2022. november 25. 16:37 Élet, Közélet

Miért nem tudja az iskola a vállalkozói gondolkodásmódot fejleszteni?

A gyerekeknek olyan szemléletet érdemes átadni, hogy merjenek hibázni, és a sikertelenségre ne végérvényes kudarcként, hanem kihívásként tekintsenek - írja a Prezi társalapítója.

Katona Hajnalka
2022. november 24. 10:24 Élet, Világ

Nem reménytelen a születések számának növelése, ha javul a dolgozó nők helyzete

A szülési turizmus megszűnt, de a biztonság és rugalmasság jót tett a gyermekvállalási kedvnek az Egyesült Államokban a járvány alatt.

Fontos

Avatar
2022. november 30. 14:48 Pénz

A hidegháború óta nem pörgött annyira Kelet-Európa fegyveripara, mint most

Magyarországgal szemben a cseh, lengyel és szlovák fegyvergyártók jelentős szállítmányokat adnak el Ukrajnának.

Stubnya Bence
2022. november 30. 06:51 Pénz

Az osztrákok megmutatták, mire képes egy jól szervezett vasutassztrájk, amit a magyar vasutasok több próbálkozásra sem tudtak összehozni

A vasutasokat képviselő szakszervezet szeretné elérni, hogy a rosszabbul keresőknek ne csökkenjen a reálbére, az állami vállalat vezetője szerint viszont más iparágban nem adnak ilyen jó bérajánlatot.

Bőgel György
2022. november 29. 16:29 Tech

Úgy tűnik, nem egy újabb dotkomlufi durran a techszektorban, de attól még fájni fog

Két évtizeddel ezelőtt alapjaiban remegett meg a tech-szektor. A mostani válság újult erővel esik neki, de a visszaesés okai korántsem azok, mint a dotkomlufi idején.