Az utóbbi időben az Egyesült Királyságban ismét visszatértek a koronavírus-járvány és a brexit első hónapjaiból már ismerős üres polcok a szupermarketekben. Míg az év elején a határellenőrzés bevezetése vezetett logisztikai problémákhoz és üres polcokhoz, most nagyrészt a krónikus teherautóvezető-hiányt és az emiatt elmaradó fuvarokat okolják a helyzetért.
Részben a vezetőhiány is a brexittel magyarázható, amelyet követően a brit statisztikai hivatal szerint 14 ezer, iparági becslések szerint 25 ezer sofőr hagyta ott a brit szigeteket. Ugyanakkor a szállítmányozás már a brexit előtt is munkaerőhiánnyal küzdött, és a koronavírus-járvány kezdete óta több brit sofőr hagyta el a szakmát, mint ahány külföldi vezető távozott.
A jelenség pedig más országokban is ismerős. Az Egyesült Államoktól Németországig számos helyen panaszkodnak munkaerő-hiányra, és a tendenciák Magyarországon is borúsak.
Emögött a szakma szerint mélyebb okok állnak: sokan hagyják ott a szakmát, a fiatal utánpótlás hiányzik, amihez a munkakörülmények és a képesítéshez jutás anyagi nehézségei is hozzájárulnak. Emiatt a teherautó-vezetői szakma korfája jó ideje romlik, ami iparági szereplők szerint tartós munkaerőhiánnyal és komoly gazdasági károkkal fenyeget. A munkaerőhiány okozta béremelkedés pedig a fogyasztói cikkek árában is meg fog jelenni.
Az Egyesült Királyságban a helyi fuvarozók érdekvédelmi szervezete százezer főre teszi a szektoron belüli munkaerőhiányt. Az Egyesült Államokban a járvány előtt 60 ezer fős mínuszról beszéltek a fuvarozók, azóta további 33 ezer fővel csökkent a kamionvezetők száma, miközben a fuvarozás iránti igény nőtt. Emiatt az iparági szereplők közül többen a tengerentúlon is válságként jellemzik a hiány jelenlegi mértékét.
Németországban is az ellátás összeomlásától tartanak egyes szalagcímek. Ott a fuvarozók és logisztikai szervezetek szerint 45-60 ezer fő hiányzik a munkaerőpiacról, és a jelenlegi tendenciák mellett a hiány mérete 2027-re 185 ezer főre nőhet. Franciaországban 43 ezer főre, Olaszországban 17 ezer főre becsülik a hiányt.
De még csak nem is euroatlanti jelenségről van szó: a Chartered Institute of Logistics and Transport International nevű logisztikai szervezet szerint ausztrál és közép-ázsiai tagvállalataiknál 20 százalékkal kevesebb a kamionsofőr, mint amennyire igény lenne. A brit fuvarozók egyesületének vezetője pedig úgy fogalmazott, hogy jelenleg egyedül Afrikában nincs sofőrhiány.
A kilátások Magyarországon sem jók. Árvay Tivadar, a Magyar Közúti Fuvarozók Egyesületének kommunikációs menedzsere kérdésünkre azt mondta, hogy itthon is több ezer betöltetlen álláshely van a hivatásos gépkocsivezető munkakörben, beleértve a személy- és áruszállítást is.
Dittel Gábor, a Magánvállalkozók Nemzeti Fuvarozó Ipartestületének (NIT) ügyvezető főtitkára pedig úgy fogalmazott, hogy a fuvarozó cégek nem képesek, vagy éppen csak hogy fel tudják tölteni azt a létszámigényt, amely az üzemben tartott járműpark működtetéséhez szükséges. Aki járműparkot fejleszt, az pedig komoly gondban van.
Az Egyesült Államokban a hiány súlyosbodását az okozta, hogy a járvány alatt a vezetői tanfolyamok és vizsgák elmaradtak, sokan elhagyták a szakmát, és a szigorúbb drog- és alkoholtesztelési szabályok következtében is 60 ezer embert bocsátottak el, mondta az amerikai fuvarozók legnagyobb szakmai szervezete, az American Trucking Association (ATA) vezető közgazdásza, Bob Costello a Financial Timesnak.
Az Egyesült Királyságban a brexit, a járvány és 28 ezer vezetői vizsga elmaradása mellett a szállítmányozásra vonatkozó adózási és munkajogi szabályok változása is hozzájárult a helyzethez. Korábban a sofőrök jelentős része egyéni vállalkozóként tevékenykedett, ám ezt a kiskaput szűkítették, és a legalább tízmillió fontos (körübelül négymilliárd forintos) bevétellel rendelkező cégek számára kötelezővé tették a sofőrök alkalmazásba vételét. A fehérítést követően sok fuvarozó eltűnt a szektorból.
A vizsgák elmaradása Magyarországon is jellemző volt a járvány alatt, de Dittel Gábor szerint a rend ma már kezd helyreállni, a vizsgaközpontok igyekeznek az elmaradt vizsgákat pótolni, és a vizsgakapacitásokat növelni. A problémákat itthon az is enyhítette, hogy a teherfuvarozás az autóbuszos személyszállítás teljes leállása miatt felszabadult munkaerő egy részét fel tudta szívni, ám ez egy átmeneti állapot, mert az újrainduló turizmussal párhuzamosan a buszvezetői állomány vélhetően vissza fog térni eredeti szakterületére – tette hozzá.
A brexit elméletben a kinti dolgozók hazatérésével munkaerőtöbbletet okozhatott Magyarországon. Árvay Tivadar szerint ugyanakkor a brexit nyomán hazatérőket már felszívta a piac, emellett pedig az Egyesült Királyságban dolgozó gépkocsivezetők között kevés volt a magyar.
A járvány okozta átmeneti problémáknál komolyabb gond a szakma utánpótlása. Az Egyesült Királyságban a 45 éven felüliek aránya 62 százalék a hivatalos sofőrök között, Magyarországon Dittel Gábor szerint a NIT legutóbbi felmérése alapján az átlagéletkor 50-55 év. „Ebben az életkorban és efölött már jelentkeznek bizonyos egészségügyi problémák, és a járványhelyzetben sokan döntöttek úgy, hogy nem vállalnak többletkockázatot, és más munkakörben helyezkednek el, vagy ha lehetőségük van rá, nyugdíjba vonulnak” – közölte.
Miközben a most a volán mögött ülő gépkocsivezetők nagy része néhány éven belül nyugdíjba mehet, a fiatalokat nem vonzza a pálya – mondta Árvay Tivadar. Ez szerinte részben ahhoz köthető, hogy egy hivatásos jogosítvány megszerzését nem tudja kigazdálkodni egy pályakezdő.
Dittel Gábor szintén úgy vélte, hogy a képzési finanszírozás az egyik fontos gát. „2016 és 2020 között a tehergépjármű-vezető és autóbusz-vezető képzés az Országos Képzési Jegyzék (OKJ) része volt, így államilag finanszírozott képzésben és felnőttképzés keretében szerezhetett képesítést az, aki ezt a hivatást választotta. Az OKJ átalakításával ez a lehetőség megszűnt, ezeket a képesítéseket az új szakképzési jegyzék már nem tartalmazza, így a képesítés megszerzése önfinanszírozóvá vált.”
Aki jelenleg egy nyerges vontatóra kíván jogosítványt szerezni, annak legalább 2 millió forintot kell áldoznia a szükséges képesítési feltételek teljesítésére, de ha valaki a nulláról indul, és D kategóriás jogosítványt, illetve gépjárművezetői képesítést szeretne szerezni, annak 2,5-3 millió forintot kell erre áldoznia
– közölte.
Mások az alacsony béreket, rossz munkakörülményeket és a fuvarozóvállalatok költségcsökkentési stratégiáit okolják a helyzetért.
Elizabeth Braw, a Royal United Services Institute nevű brit védelmi agytröszt kutatója már jóval a járvány előtt, három éve arról írt, hogy a szállítmányozási szektor túlterheltsége nemzetbiztonsági kockázatot jelent: a gazdaság és társadalom működése egyre jobban függ az alulfizetett és fogyatkozó számú sofőröktől. A New York Times egy 2014-es cikke pedig 30 ezer fős kamionoshiányra figyelmeztetett, és arra jutott, hogy béremelés szükséges a súlyosabb fennakadások elkerüléséhez, miután az amerikai teherautó-vezetők reálbére az ezredforduló óta csökkenő tendenciát mutatott.
Egy másik adatsor szerint az Egyesült Királyságban is romlott a vezetői jövedelmezés relatív versenyképessége, 2015 és 2020 között például 10 százalékkal nőtt a medián órabérük, miközben az összes foglalkozás esetében 16 százalékos volt a növekedés. Munkavállalói érdekvédelmi szervezetek szerint arról van szó, hogy a szektor szereplői nem fizetik meg a munkaerőt, ahogy pedig más kékgalléros foglalkozások javadalmazása felzárkózik vagy akár le is hagyja a sofőrökét, a munkaerő más szektorokban keres munkát.
Az amerikai munkaügyi minisztérium egy 2019-ben publikált elemzése is arra jutott, hogy a szállítmányozásban valóban szűk a munkaerőpiac, de annak működése hasonló a más kékgalléros munkakörök esetében tapasztaltakhoz: a sofőrök kínálata ugyanúgy reagál a bérek növekedésére (vagy csökkenésére), mint más szektorokban.
Miért akarnék kamionos lenni, az ezzel járó felelősséggel, a hosszú és kiszámíthatatlan munkaidővel, ha (ugyanennyiért) lehetek árufeltöltő is az Aldiban
– idézett egy skót kamionost a Financial Times.
Azt ugyanakkor az amerikai elemzés is elismeri, hogy a távolsági fuvarozásban rosszabb a helyzet, mint a szektor többi területén. Az ATA adatai szerint itt a 90 százalékot is meghaladja a pályaelhagyók aránya, ami Steve Viscelli, a Pennsylvaniai Egyetem szociológus kutatója szerint a belépőszintű állások rossz munkakörülményeivel magyarázható.
A távolsági szállítmányozásban az Egyesült Államokban a heti munkaidő elérheti a 60-70 órát (az Egyesült Királyságban 47 óra az átlag), a sofőröket viszont jellemzően nem óránként, hanem mérföldenként fizetik, ami változó bért eredményez. A hosszabb fuvarok esetében pihenőidejüket nagyrészt otthonuktól távol kénytelenek tölteni, de ezért nem kapnak pluszkompenzációt. A munka pedig egészségtelen és veszélyes: az amerikai adatok szerint a kamionosok körében az átlag tízszerese a munkavégzés közbeni halálozás statisztikai valószínűsége.
Árvay Tivadar szerint Magyarországon is főleg a távolsági, nemzetközi viszonylatban érzékelhető a munkaerőhiány, bár itt szerinte a hazai színvonalhoz képest kimagasló jövedelmeket is meg lehet keresni. „Egyrészt kevesen vállalják, hogy akár egy-két hétig is, de távol kell lenniük családjuktól, barátaiktól, másrészt már a kalandvágy sem motiválja az ifjabb generációt, hiszen ma már szabadon utazhatnak keresztül-kasul Európában, ehhez nem kell volán mögé ülni” – mondta. (Hogy egy nemzetközi fuvar a gyakorlatban hogyan néz ki, arról itt olvashatják riportunkat.)
Dittel Gábor szintén úgy vélte, hogy
a fiatal generáció számára nem vonzó a tartós távollétet, „mostoha” munkakörülményeket feltételező és sok stresszel, szoros időbeosztással járó hivatás, még annak ellenére sem, hogy nemzetközi relációban az 5-600 ezer, vagy némi áldozatvállalással akár 700 ezer forintos átlagjövedelem is elérhető.
(Mint korábban részletesen is írtunk róla, a bérezés az Európai Unióban is vitákat szült, a nyugati konkurencia magasabb bérekből fakadó versenyhátrányára hivatkozva a keleti fuvarozók bérelőírásainak szigorítását követeli.)
Az utóbbi időben a munkaerőhiány a nyugati világban is komolyabb béremeléseket kényszerített ki a munkaadókból. Az Egyesült Királyságban például 1500 és 5000 font közötti egyszeri bónuszokról szólnak a hírek; az Egyesült Államokban egyes szereplők munkaerőköltsége az utóbbi egy évben 30–35 százalékkal nőtt. Vannak olyan cégek, amelyek egyebek mellett a női sofőrök bevonzása végett a képzési díjak átvállalásával, önvédelmi kurzusokkal és férj-feleség sofőrpárosok bevezetésével próbálják enyhíteni a problémákat. A hiány megoldásához azonban egyes becslések szerint további 20-30 százalékos béremelés kellene.
Sokan azt is felhozzák, hogy a szektor bérszínvonala nem csak a fuvarozók felelőssége. A birt Unite szakszervezet szerint az Egyesült Királyságban a gondok forrása, hogy a nagy, és ebből fakadóan erősebb alkuerővel rendelkező áruházláncok és nagykereskedők alacsony fuvardíjakat csikarnak ki a jellemzően kisebb fuvarozócégektől, emiatt a szektorban alacsonyak a nyereségráták, és a költségcsökkentési kényszer a munkavállalókon csattan.
A magyar iparági szervezetek is hasonló jelenségekről beszéltek. Dittel Gábor szerint a fuvarozói oldal számára állandó kihívás a költségek növekedésének áthárítása. Árvay Tivadar szintén úgy vélte, hogy „miközben a munkaerőhiány miatt az ágazat jövedelemszintje megállíthatatlanul emelkedik, a fuvardíjak évek óta stagnálnak.” Szerinte a brit helyzet „igazolja a fuvarozók azon korábbi aggodalmát, hogy a fuvardíjak emelésének elmaradása előbb-utóbb az ellátás minőségét veszélyezteti majd”.
„A költségcsökkentési kényszer a minőség és a biztonság rovására is mehet, hiszen ha a munkaerőn lehetetlen spórolni, akkor marad az eszközállomány: vagy elmaradnak a járműparkfrissítések, vagy kevesebb jut szervizelésre, ami negatívan hat a járműgyártók és -forgalmazók, de a szervizek működésére is” – közölte kérdésünkre.
Azt mindkét, általunk megkérdezett iparági szervezett hangsúlyozta, hogy a szektornak a jelenlegi helyzetben állami támogatásra lenne szüksége, mert a mostani tendenciák alapján növekvő csődökkel és az ellátási minőség romlásával kell szembenézni. Tavaly részletesen is írtunk róla, hogy míg környező országokban az állam gyors segítséget nyújtott a szektor szereplőinek, addig ez itthon elmaradt, ami komoly versenyelőnyt jelent a lengyel és román fuvarozóknak.
A fuvarozási helyzet romlása tágabb gazdasági hatásokkal is járhat, miután az áruszállítás a legtöbb ipari és kereskedelmi szektor elengedhetetlen része: empirikus közgazdasági kutatások is megerősítik, hogy a szállítási aktivitás csökkenése sok más ágazatot is magával húzna.
Az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban a fuvarozók a vízumszabályok lazítását és a külföldi sofőrök beengedését kérik a kormánytól, ez azonban egyik országban sem népszerű a politikai szereplők körében. A brit kormány nemrég közölte, hogy (a brexit után nem sokkal) nem fogja engedélyezni az uniós munkavállalók importját, ehelyett a hazai képzés bővítését és a szektort sújtó adminisztráció csökkentését ígérte. A globális hiány fényében pedig a bevándorlás legfeljebb csak a hiány földrajzi eloszlásának átrendezésére lenne alkalmas.
Egy másik, gyakran felhozott potenciális megoldás az önvezető kamionokkal kapcsolatban táplált hitre alapoz. Miután a szektorban a költségek harmadát teszik ki a munkabérek, a vezetőmentes megoldások iránti potenciális igény jelentős lehet. A technológia azonban a szkeptikusok szerint (az iparági startupok hangzatos bejelentései ellenére) még messze van a mindennapi használattól: ahogy a kamion letér az autópályáról, jellemzően komoly gondokkal szembesülnek az önvezető szoftverek.
További kifogás az önvezető technológiával szemben, hogy az egyrészt hátrányba hozza a fuvarozásban Európában fontos szerepet betöltő, tőkeszegényebb családi vállalkozásokat, másrészt a kamionos szállítás potenciális költségeinek leszállításával a környezetbarátabb vasúti áruszállítás versenyképességét is ronthatja.
Az utóbbi, azaz a vasúti szállítás kapacitásnövelése is egy potenciális megoldás lenne, Európában például nő az intermodális, azaz különböző szállítási formákat kombináló – jellemzően a kikötőkből vasúton, majd a pályaudvarról teherautóval folytatódó – szállítás. Ám a volumen még mindig jelentősen elmarad a teherautós fuvarozásétól. 2019-ben az EU-ban a belső áruszállítás 76,3 százaléka teherautóval bonyolódott, és az arány az utóbbi tíz évben nem változott számottevően. Az Egyesült Államokban az ATA szerint a belföldi kereskedelem 71 százaléka fut az autópályákon, azaz a vasút szerepe ott is elenyésző.
Világ
Fontos