Az éghajlatváltozás a mértékadó előrejelzések szerint a következő évtizedekben egyre drámaibb hatást gyakorol majd a globális mezőgazdasági termelés szerkezetére. Ennek jelei manapság Magyarországon is láthatók: az Alföldön az idei nyár példátlan hőhulláma során szárazság és sivatagosodás tizedeli a kukoricát és más haszonnövényeket, a bogyós gyümölcsöket trópusiak, mint például a kivi termesztése váltja fel hazánkban.
A világban ugyanakkor ennél sokkal súlyosabb következmények is jelentkeztek, 2022-ben például az indiai hőhullám tíz százalékkal csökkentette az északi gabonatermelő régiók termését, tavaly az El Nino éghajlati jelenség a mianmari és indiai rizstermeléstől a spanyol olívabogyó- és az indonéziai pálmaolaj-hozamon át a marokkói hagyma- és burgonyatermesztésig és a thaiföldi cukorexportig egy sor agrárországban okozott jelentős felfordulást.
Az éghajlatváltozás az ehhez hasonló, szaporodó mezőgazdasági sokkokon keresztül jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy már az ukrajnai orosz invázió előtt is történelmi csúcsokon álltak az élelmiszerek és agrártermékek világpiaci árai, és azóta is jóval az előző évtizedek átlaga felett járnak (reálértéken, azaz a pénzromlás hatását korrigálva is).
Ezeket a kilengéseket a világ kormányai eddig nagyrészt eseti beavatkozásokkal próbálták meg kezelni, amelyek során a sokkok által érintett hazai fogyasztókat és termelőket igyekeztek támogatni. Ezek az önérdekkövető nemzeti intézkedések egy friss kutatás szerint eddig sikeresen védték a hazai fogyasztókat, azonban a jövőbeli éghajlati változásokra vonatkozó prognózisok alapján a következő évtizedekben felerősíthetik az éghajlatváltozás negatív társadalmi hatásait, és globális szinten negatív hatással lehetnek az élelmiszer-biztonságra és az életszínvonalra.
Exportkorlátozás és árstabilizáció
Allan Hsiao, Jacob Moscona és Karthik Sastry, a Princeton és a Harvard Egyetem kutatói tanulmányukban azt vizsgálták meg, hogy 1980 óta hogyan reagáltak a világ kormányai az extrém hőség okozta mezőgazdasági problémákra, és milyen tanulságokat lehet ezekből a tapasztalatokból levonni a jövőre nézve.
Az első, nem különösebben meglepő megállapításuk, hogy a hőmérsékleti anomáliák miatt alacsonyabb termeléssel szembesülő országok a hazai fogyasztók támogatásával, az árak stabilizálására tett lépésekkel reagálnak.
Különösen erős a hatás az alapvető élelmiszerek (például a rizs vagy egyes gabonák) esetében, ahol az legextrémebb hőmérsékleti kilengés 30 százalékos árcsökkentő beavatkozást okozhat. A mérsékeltebb hőmérséklet-ingadozás jóval kisebb, 7,2 százalékos árcsökkenéssel egyenértékű állami beavatkozást szül, míg a javarészt exportra termelt haszonnövények esetében nem jellemző számottevő kormányzati intézkedés.
A kormányzati beavatkozás elsősorban nem a termelési költségek csökkentését (például a gazdák műtrágyához jutásának támogatását) és a hazai termelés árának befolyásolását (például a termelés ártámogatását) célozza, hanem javarészt a kereskedelmi politikán keresztül próbálja befolyásolni a fogyasztói árakat.
Ennek az egyik kézenfekvő és bevett módja az importköltségek letörése a vámok csökkentésén vagy mennyiségi korlátozások enyhítésén keresztül. Ugyanakkor még elterjedtebb az exportkorlátozás eszköze, amely során a csökkenő belső termeléssel szembesülő kormányok megtiltják vagy kiviteli kvótákkal visszafogják a fontosabb élelmiszerek exportját.
Ezzel szemben a külföldi országokban bekövetkező, az importot csökkentő klímasokkok esetében a fogyasztók helyett a hazai termelők támogatása a bevett kormányzati válasz, és hasonló reakció követi a világpiaci árak tartós emelkedését is. Ezek a beavatkozások jellemzően kevésbé jelentősek, mint a hazai sokkok esetében, emiatt az árak stabilizálására is kevésbé alkalmasak.
A kormányok a választási években bekövetkező időjárási sokkok esetében különösen aktívak, ezen években négyszer olyan erős az extrém hőség és a kormányzati beavatkozás közötti statisztikai összefüggés, mint alapesetben. Ez igaz mind a liberális demokráciákra, mind a választási autokráciákra, fejlett és fejlődő gazdaságokra, kis és nagy államokra egyaránt. Az egyetlen különbség, hogy a magasabb városi lakosságaránnyal bíró országokban a kormány hajlandó nagyobb árat fizetni az árak stabilizálása érdekében, míg a nagyobb vidéki – és így a mezőgazdaságtól anyagilag jobban függő – lakosságarány mérsékeltebb beavatkozással jár.
Ezen beavatkozások hatása relatíve tartós, három évig kitart, függetlenül az időjárási sokk hosszától. A kiugróan meleg hőmérséklet előfordulásának gyakoribbá válása mentén hosszú távon is megfigyelhető, hogy az alapvető élelmiszerek esetében idővel erősödik a fogyasztás szubvencionálása, illetve az árcsökkentő mechanizmusok alkalmazása.
Az évszázad végére rosszabbul járunk
A beavatkozások következtében a hazai időjárási sokkokból a fogyasztók jellemzően nem sokat érzékeltek, az erős kormányzati beavatkozás az elmúlt évtizedekben képes volt stabilizálni az árakat: a modell szerint a klímaváltozásból fakadó árváltozás és az ehhez köthető jólétcsökkenés 97 százalékát semlegesítették az intézkedések.
Ugyanakkor a korrekció költségeit nagyrészt a hazai termelők szenvedték meg, akik a csökkenő bevétellel, erősebb külföldi konkurenciával és külpiaci üzletvesztéssel néztek szembe, ebből fakadóan a beavatkozások 55 százalékos költségnövekedéssel jártak számukra az alapesethez képest. Szintén rosszul jártak a külföldi fogyasztók, az exportkorlátozó, illetve az import növelését célzó lépések a sokkok által nem érintett piacokon áremelkedéssel jártak.
A kormányzati beavatkozások hőségre gyakorolt hatásához köthető jólétcsökkenés (függőleges tengely). A baloldali grafikon (a) az 1980 óta eltelt időszakot vizsgálja, és a kormányzati válasz nélküli modellezett alapesethez képest a reszponzív hazai beavatkozás, a külső sokkra való reakció, valamint a kettő együttes mértékének jóléti hatásait mutatja. A bal oldali (b) grafikon ugyanezt a század végének hőmérsékleti viszonyaira modellezi. A pozitív érték jólétcsökkenést, a negatív érték emelkedést jelent. Forrás: Allan Hsiao, Jacob Moscona & Karthik Sastry: Food Policy in a Warming World, NBER Working Paper 32539.
Ezzel a beavatkozás összességében a kutatók modellje szerint globális szinten 30 százalékkal növeli az extrém hőségből fakadó jólétcsökkenést ahhoz képest, mintha a kormány nem csinálna semmit: a fogyasztók életének megkönnyítése a mezőgazdasági szektornak nagyobb járulékos károkat okoz.
A külföldi sokkok esetében az állam kevésbé képes, illetve hajlandó teljesen kivédeni az áremelkedést, bár annak mértékét jelentősen csökkenti. Ez esetben a jóléti hatás ellentétes, a fogyasztók kénytelenek megfizetni a sokk árát, illetve a hazai termelők támogatását. Ez ugyanakkor a modellezés szerint összességében 31 százalékkal csökkenti a sokk negatív gazdasági hatását, azaz nemzetgazdasági szinten mégis csak jobban jött ki az „átlagos” ország ebből a felállásból.
A jó hír, hogy ezek az erők globális szinten az elmúlt évtizedekben jellemzően kiegyenlítették egymást, a piactorzító és a mezőgazdaságot támogató intézkedésekkel együttvéve a klímaváltozás szűk önérdek mentén való kezelése valamivel – egész pontosan 2 százalékkal – jobb helyzetet jelentett az alapesethez képest 1980 után. Azaz egyelőre nem igazolódtak be azok a félelmek, hogy a klímaváltozás és a mezőgazdasági termelés kiszámíthatatlanságának ahhoz köthető emelkedése kereskedelmi háborút szül, és ezzel tartósan rontja az emberiség élelmiszerhez való hozzáférését.
A rossz hír, hogy a hőmérsékleti anomáliák súlyosbodásával a politikai beavatkozások torzító hatása is erősödik: az eddigi tapasztalatokat összegző modellt összevetve az évszázad végére prognosztizált hőmérsékleti viszonyokkal, a kormányzati beavatkozások 14 százalékkal rontják a globális jólétet (azaz növelik az árakat és korlátozzák az élelmiszerek elérhetőségét) ahhoz képest, mintha a világ kormányai nem csinálnának semmit.
Ez pedig pusztán a szűken vett árszabályozó politika hatásaira értendő, azaz nincsenek benne a klímaváltozás tágabb mezőgazdasági hatásai, amelyek a hőségnek leginkább kitett területeken az előrejelzések szerint jelentősen rontják majd a termésátlagokat és a termelés kiszámíthatóságát.
Világ
A csirke- és turistaexport a lengyel gazdasági potenciál csúcsa Kína felé?
A lengyel piac nyitott a kínai befektetők és építőipari vállalatok előtt, a kapcsolat másik oldala viszont sokkal korlátozottabb.
Orbán azoktól várja a világrendszerváltást, akiknek ez nem áll érdekében
A feltörekvő országok üzleti elitje a gazdasági világrend leváltása helyett annak fenntartásán munkálkodik, és igazából így tesz a magyar kormány is.
Az e-autósok harmada visszatért a benzines vagy dízelautóhoz Németországban
Legalábbis azok közül, akik az idei első kilenc hónapban cserélték le a kocsijukat. A hosszabb távú kilátások ugyanakkor így sem rosszak.
Fontos
Ki törhet be a két óriás mellé az elhízás elleni készítmények piacára?
Az Eli Lilly és a Novo Nordisk pozíciója aligha van veszélyben, az utánuk következő helyezések sorsa az évtized második felében dőlhet el.
Miért nem kerülnek utcára azok a magyar dolgozók, akiknek a munkáját átveszik a robotok?
Csökken a munkaerőhiány, de még mindig megvédi a dolgozókat az elbocsátástól. Sok cég akkor sem épít le, ha automatizál vagy romlanak a kilátásai.
A magyar piactér, amely nem akar versenyezni a Temuval, mégis sikeres
A Meska kézműves-design online piactér is érzi az óriások nyomását, de az alapító bízik abban, hogy az egyedi termékekre megmarad a kereslet.
