(A szerző a Fidelity International közép-kelet-európai igazgatója. A Zéróosztó a G7 elemzői szeglete.)

Bár a bakui klímakonferencia (COP 29) felemás eredményeket hozott, az éghajlati kockázatokhoz kapcsoló közzétételek javulása új lendületet adhat a szén-dioxid-mentesítésnek többek között az elektromos hálózati csatlakozási pontok, az ipari termékek, a vegyipar, a kritikus ásványi anyagok és fémek, az infrastruktúra, az erdészet, a vízügyi megoldások és a mezőgazdaság területén. A befektetőknek azonban meg kell tanulniuk, hogy miképpen vezetnek ezek a tendenciák tartós versenyelőnyökhöz.

Az előző, Dubajban rendezett klímacsúcs, a COP 28 óta – amikor jó néhány ország vállalta, hogy 2030-ig megháromszorozza a megújuló energiaforrások terén végrehajtott beruházásait és megduplázza az energiahatékonyságot – a megújuló energiaforrásokhoz kapcsolódó beruházások a magasabb kamatlábak és az egyre inkább protekcionista intézkedések ellenére is tovább nőttek.

A megújuló energiaforrások bevezetésének elősegítése érdekében COP 29 elnöksége új célokat tűzött ki az energiahálózatok és a tárolási kapacitás bővítésére vonatkozóan, ami az érintetteket a beruházások növelésére ösztönözheti ezeken a területeken. Az energiatárolási célkitűzések értelmében az országok 2030-ig 1500 gigawatt tárolókapacitást létesítenének, ami hatszorosa a 2023-as 270 gigawattos szintnek (és amelynek 65 százaléka szivattyús-tározós erőmű a Nemzetközi Energiaügynökség szerint).

Míg a szivattyús-tározós erőművek kapacitása tovább nőhet, a tárolás terén a növekedés oroszlánrészét várhatóan az akkumulátorok teszik majd ki. A hálózati célok értelmében 2030-ig 25 millió kilométer hálózatbővítésre vagy -felújításra kerülne sor, ami a UBS elemzői szerint az évtized végéig a globális hálózati beruházások esetében 8-12 százalékos éves növekedési rátát jelentene.

Még ha az Egyesült Államok ismét ki is lép a párizsi megállapodásból, számos, a közgazdaság által vezérelt energiaátmeneti tendencia – például a napenergia terjedése – valószínűleg fennmarad, különösen az olyan országokban, mint Kína, ahol ez az iparpolitika részét képezi. A technológiák globális átvételének üteme azonban lelassulhat, ha a vezetés hiánya a következő 12 hónapban (a következő, brazíliai klímacsúcsig) rányomja bélyegét a nemzetileg meghatározott hozzájárulásokhoz kapcsolódó célokra.

Miután Bakuban végre életbe léptették a párizsi megállapodás 6. cikkelyét, az önkéntes szén-dioxid-piacokon kedvezőbben alakulhatnak az árak, ami nagyobb kedvet csinálhat a vállalatoknak ahhoz, hogy mások kibocsátásának mérsékléséért fizessenek, miután ők már mindent elkövettek a saját kibocsátásuk csökkentése érdekében.

A szén-dioxid-árképzés továbbra is elaprózottnak mondható. De az országok szintjén zajló, immár bevett gyakorlatnak számító kereskedelem és a szén-dioxid határkiigazítási mechanizmus (amelyet az EU már elfogadott) valószínűleg globálisan elfogadhatóbbá teszi a szén-dioxid költségét, amely a legtöbb nagyvállalat számára kötelezettségként, ugyanakkor potenciális fedezeti lehetőségként is értelmezhető. Ezt és más kockázatokat – beleértve a már ma is fennálló hőmérséklet-változásokból eredő, az ellátási láncokat érintő fizikai éghajlati kockázatokat is – a jövőben figyelembe kell venni a vállalati stratégiákban.

Az éghajlati kockázatokat mind gyakrabban teszik közzé a fenntarthatósági jelentéstételi intézkedések – az EU-ban a CSRD, más joghatóságokban az ISSB – keretében. Ennek eredményeképpen a beruházási trendek ma már nem csupán az éghajlati megoldásokat, hanem a vállalatok által a működésük szén-dioxid-mentesítésére és eszközeik védelmére tett intézkedések szélesebb körét is érintik. Ez lehetőségeket teremt olyan területeken, mint az ipari termékek, a vegyipar, a kritikus ásványi anyagok és fémek, az ellenálló infrastruktúra, az erdészet, a vízügyi megoldások és a regeneratív mezőgazdaság.

Ugyanakkor az ezekben az ágazatokban szerzett kitettség nem garantál az átlagosnál nagyobb nyereséget, és a befektetőknek továbbra is arra kell összpontosítaniuk, hogy mely vállalatok szereznek piaci részesedést, hogy ez a részesedés az innovációnak vagy a méretnek köszönhető-e, és hogy ebből a versenyelőnyből hogyan hoznak ki jobb hozamokat különböző típusú inflációs körülmények között.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkKimondták az olajkorszak végét a dubaji klímacsúcson, de azt nem tudni, hogyan fejeződik beAz is nagy előrelépés, hogy egyetértésre jutottak a klímacsúcs résztvevői a fosszilis tüzelőanyagok korlátozásának szükségességéről.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkKéső lesz kiszállni, ha kitör a pénzügyi klímapánikA klímaváltozással nemcsak az a baj, hogy megsülünk vagy éhen halunk, hanem összedöntheti azt a pénzügyi és gazdasági rendszert, amely kimenthetne még a bajból.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkEgyre jobban pörgeti az élelmiszerek drágulását a klímaváltozásMár az utóbbi években is hozzájárult az inflációhoz az éghajlatváltozás, a jövőben pedig csak még inkább erősödik majd ez a hatás.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkNem sok jót jelez a jövőre nézve, ahogy a kormányok belenyúlnak az élelmiszerpiacba időjárási sokkok utánA hazai fogyasztók védelme a következő évtizedekben felerősítheti az éghajlatváltozás negatív társadalmi hatásait, és gyengítheti az élelmiszer-biztonságot.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMegéri Magyarország számára a klímaváltozás elleni küzdelem, és pénz is van ráA gazdaság gyors zöldítéséből eredő haszon majdnem háromszorosa annak, mint amennyit el kell költeni a klímavédelmet szolgáló célok elérése érdekében.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Pénz éghajlatváltozás klímacsúcs klímaegyezmény klímagazdaságtan klímakonferencia klímaváltozás zöld beruházások zöld energia zöld gazdaság Olvasson tovább a kategóriában