"Borzasztóan hat ez rám. De mi tehetünk róla" – hogyan pusztított az aszály a községekben?

Gabriella hatvan éve él és gazdálkodik ugyanabban az utcában a szabolcsi Vasmegyeren. Hagyományos zöldségeket termeszt a kiskertjében, de hiába locsolta őket, az országot sújtó nyári szárazság miatt alig lett idén termése.

„A sárgarépa akkora, mint az ujjam, a karalábé meg mint a tojás. A meggyfáról sem lehetett használni semmit” – mondta a 80 éves nyugdíjas gyógyszerész.

A mostanihoz hasonló szárazságra nem is emlékszik. „Gyerekkoromban is volt forró nyár, de termés mindig volt” – mondta.

Ugyan az ország jelentős részében javult az aszályhelyzet az elmúlt hetek esőzései miatt, az 1700 fős Vasmegyer környékén továbbra is „rendkívüli aszály” van a Vízügyi Főigazgatóság adatai alapján.

Gabriella érzetét az életében nem tapasztalt szárazságról az országszerte kiszáradt patakok, a nyár közepe óta hulló falevelek, a megsárgult parkok vagy a több települést sújtó vízhiány mellett az időjárási statisztikák is alátámasztják. A vízügy szerint 1901 óta nem esett olyan kevés csapadék Magyarországon, mint az év első hét hónapjában.

A szárazság nemcsak a vízellátásban, a mezőgazdaságban vagy az erdőtüzek miatt okozott talán soha nem tapasztalt problémákat, hanem a Gabrielláéhoz hasonló háztáji gazdaságoknál is. Erről az ország négy településén, a Vas megyei Bobán, a veszprémi Nemesvámoson, a borsodi Mezőcsáton, valamint a szabolcsi Kótajon és Vasmegyeren beszéltem több mint egy tucat, saját célra termesztő emberrel, még a szárazság enyhülését elhozó augusztus 20-i hétvége előtt.

Kiszáradt kutak, 60 százalékos visszaesés

Az egykor a vasútnál dolgozó nyugdíjas, Kálmán hatvan éve kertészkedik a Vas megyei Bobán. A településen az ünnepi hétvége esői előtt az ország nagy részével szemben nem a legmagasabb fokú, „rendkívüli” volt az aszályhelyzet, hanem eggyel alacsonyabb, „erős”.

A vízügy aszálytérképe augusztus 19-én, az esőt hozó ünnepi hétvége előtt

Ezzel együtt Kálmán sem tapasztalt még hasonló szárazságot. Hiába locsolja őket, pusztulni kezdtek a fenyőfái és a berkenyéi, a zöldségei is szenvednek. Általános tapasztalat, hogy kevesebb és kisebb zöldségek teremnek a locsolás ellenére, ha egyáltalán van termés.

„Pedig régebben öntözés nélkül is olyan termések voltak, hogy na” – mondta. A szárazságtól az állatok is szenvednek, az aszály miatt nehezebben jutnak táplálékhoz, és Kálmán növényeit is szokatlan mennyiségben lepték el a hangyák, darazsak és madarak.

Kálmán csapvízzel locsol, de a településen többeknek is kiszáradt a kerti kútja, például a közelben élő Gábornak. „Harminc éve gazdálkodom itt, de most először kiszáradt a kút. Legrosszabb esetben kétnaponta mindig tudtunk húzni belőle, de most nincs utánpótlás. A környéken sok helyen száradt ki” – mondta a kétszáz négyzetméteren zöldségeket termesztő férfi. „Megsínyli a növény, de annyi termés lesz, ami elég nekünk” – tette hozzá.

A Veszprém megyei Nemesvámoson is gond a kutak kiszáradása. „Mellbevágó, ahogy szalmává égett a fű” – mondta egy fiatal nő. Náluk is kiszáradt a tíz méter mélyre fúrt kút augusztus elején, bár szerinte ez nem először fordult elő, de a mostani helyzet „mégis extrém”.

A vízügy aszálytérképe augusztus 31-én

A Vas megyei településen egy nagyobb gazdálkodóval is beszéltem, aki 16 hektáron termeszt búzát, árpát és repcét. Kukoricát már nem, mert állítása szerint azt feldézsmálnák a túlzottan elszaporodott vadállatok. A környéken az őszi árpát és búzát még a nagy szárazság előtt, júniusban aratták le, azoknak nagyjából 20-40 százalékkal maradt el a terméshozama az átlagostól.

A repcét azonban még nem takarította be, amikor beszéltünk, viszont ott a későbbi aratás miatt nagyobb visszaesésre számít. „A környékbeli gazdáknál nagyjából 60 százalékkal maradt el a termésátlag a megszokottól” – mondta a gazda, akinek további nehézség, hogy a megemelkedett energiaárak miatt a költségei is nőttek.

Már nem zúgnak a fűnyírók

Ezzel együtt a Bobánál kevésbé csapadékos környékeken még nehezebb helyzetben vannak a háztáji gazdaságok. Az észak-alföldi Mezőcsáton még most is „erős” az aszály, és az ott élő Margit az egyre melegebb időjárás már fel is hagyott a gazdálkodással. „Korábban én is és a közeli faluban élő anyukám is termesztett zöldséget és gyümölcsöt, de mindketten abbahagytuk, mert nem láttuk értelmét, csak az időnket pocsékoljuk” – mondta a középkorú nő, aki egy miskolci gyárban dolgozik.

Tavaly döntötték el, hogy nem próbálkoznak többet, idén azért mégis elvetettek hagymát és fokhagymát, de hiába locsolták a növényeket, nem fejlődtek.

Sok háztáji gazdálkodás számottevő anyagi segítséget is jelent, beszéltem olyan nyugdíjaspárral, akik állításuk szerint nem is jönnének ki a nyugdíjukból, ha zöldségre-gyümölcsre külön kellene költeniük.

Videó az aszály sújtotta Kiskunságról

A Mezőcsáttól több mint száz kilométerre lévő, szabolcsi Vasmegyeren élő Judit is hasonló elhatározásra jutott, bár már két-három éve. Húsz éven át gazdálkodott, eleinte még „öröm volt vele foglalkozni”, nagyjából három éve azonban látványosan romlanak az időjárási körülmények.

„Olyan volt a burgonya, mint a dió, a fehérrépa, mint a ceruza. Virágokat is ültettem, de már azt sem csinálom. Felesleges energia, idő ültetni, gondozni őket” – mondta. Azért idén is megpróbálkozott még ribizlivel, málnával, egressel, de hiába locsolta, mind kiszáradt.

Judit a világszerte zajló rovarpusztulást is érzékeli. „Látom, ahogy a méhecskék fogyatkoznak, amikor söprögetek, seprem össze a holttesteket, el vannak gyengülve, korábban ilyen nem volt. A környéken nincsenek már szitakötők, békák, fecskék. Tavaly kettő békát láttam, pedig 10-15 éve még rendesen voltak. A Tiszán kis szigetek alakultak ki, ilyen sem volt még” – mondta a húsz éve Vasmegyeren élő középkorú nő.

„Borzasztóan hat ez rám. Már nem zúgnak a fűnyírók. De mi tehetünk róla” – mondta a nyíregyházi gyárban dolgozó nő, aki nagyon aktívan követi a klímaváltozásról szóló híreket, elsősorban az Euronews-on. Azt mondta, igyekszik minél több emberrel beszélni a buszon, a településen járva vagy a munkahelyén, de úgy érzi, hiába.

„Mindenki panaszkodik a szárazság miatt, de amikor a saját felelősségünket firtatom, témát váltanak, terelnek. Nem érdekli ez az embereket” – mondta, utalva a klímaváltozást előidéző túlzott fogyasztásra.

Repedezett termőföld egy kukoricatáblában a Hajdú-Bihar megyei Hajdúszovátnál. Fotó: Czeglédi Zsolt/MTI

A klímaváltozástól félelem több beszélgetésben felmerült, de ez valóban megragadt az aggodalmak szintjén, senki nem beszélt alkalmazkodásról vagy érdemi cselekvésről. „Se tél, se négy évszak nincsen már, és ez sokakat aggaszt. Engem leginkább az, hogy a gyerekek, unokák hogy fogják így leélni az életüket” – mondta egy 50 éves mezőcsáti gyári munkás.

„Tegnap elmentünk biciklizni, és szörnyű, amit láttunk. Fel van sülve a kukorica, össze van csavarodva a levele” – mondta egy vasmegyeri bolti eladó, aki „el van szörnyülködve” a klímaváltozástól. „Nincs már tél, nincs már négy évszak. Megdöbbentő, és ki tudja, mi vár még ránk?” – mondta.