Hírlevél feliratkozás
Fabók Bálint
2020. június 20. 07:24 Élet

Itt az idő felhagyni a kényszeres ruhavásárlással

Az Üzbegisztán és Kazahsztán határán fekvő Aral-tó a múlt század közepén még a világ negyedik legnagyobb tava volt. Az egykor kétharmad magyarországnyi tó mára szinte teljesen kiszáradt, ami rendkívül súlyos környezeti katasztrófát eredményezett. A környező víztározók és termőterületek 95 százaléka elsivatagosodott, a környéken lakók többsége munka nélkül maradt, a helyi éghajlat megváltozott, és a megmaradt víz is szennyezetté vált (bár újabban pozitív fejlemények is vannak).

Az Aral-tó ökoszisztémájának összeomlása szemléletes példája annak, hogy az emberi beavatkozás néhány évtized alatt milyen környezeti károkat okozhat. A tó elsivatagodásához ugyanis elsősorban a textilipar vezetett: a tavat tápláló folyók vize a környékbeli gyapotföldek öntözése miatt apadt el.


Egy 2010-es dokumentumfilm az Aral-tó sorsáról

Az Aral-tó katasztrófája még a szovjet időkre vezethető vissza, de a ruhaipar környezetpusztító hatása azóta csak súlyosabbá vált, mert jóval több ember jóval több ruhát vásárol. A Föld lakossága 1975 óta közel a duplájára, 7,6 milliárd főre nőtt. Az egy főre jutó legyártott textilmennyiség pedig több mint a kétszeresére nőtt 1975 és 2018 között, 5,9 kilogrammról 13 kilogrammra. A ruhaipar így mára a olajszektor után a legszennyezőbb ágazatok között van (a mezőgazdaság és az építőipar mellett),

az éghajlatváltozást előidéző üvegházhatású gázok 8-10 százalékáért felelős.

Az elmúlt húsz évben különösen pazarlóvá vált az iparág. A kilencvenes évek közepén egy átlagos amerikai évi 28 ruhadarabot vett, ma ennek több mint a kétszeresét. Ugyanakkor a megvásárolt ruhákat egyre rövidebb ideig viseljük. Egy ruhadarabot átlagosan 36 százalékkal kevesebbet hordunk, mint 15 évvel ezelőtt. Különösen szembeötlő Kína esete: szűk húsz éve még átlagosan 200-szor vettek fel egy ruhát, mostanra alig több mint 50-szer.

Ingázó ruhagyári dolgozók Kambodzsában. Fotó: AFP

Ezek az adatok egy tavasszal a Nature-ben megjelent tanulmányból származnak, amely rendkívüli részletességgel mutatja be a ruhaipar környezetpusztító hatásait, elsősorban a fast fashionre fókuszálva. A ruhaipart egyre inkább uraló, rendkívül környezetkárosító modell miatt egyre több fölösleges, kevésbé tartós ruhát vásárolunk meg úgy, hogy egyre kevesebb pénzt költünk ruhára.

Az olcsóság ára

A fast fashion olyan tömegtermékeket áruló láncokat takar, amelyek az aktuális trendeknek megfelelő olcsó ruhák széles választékát juttatják el rendkívül gyorsan a piacokra. A legismertebb láncok Magyarországon a H&M, a Zara, a Bershka és a Pull & Bear. A gyors gyártásra, olcsó termékekre, magas forgalomra és gyorsan tönkremenő ruhákra épülő modell magában hordozza a túlfogyasztást. Ezt az is tükrözi, hogy a fast fashion az  impulzusvásárlásra épít: a rendkívüli olcsósága olyan vásárlásokba hajszolja bele a fogyasztót, amelyekre valójában nincs szüksége.

A fast fashion láncok a 2000-es években kezdték el ellepni a bevásárlóközpontokat, és az üzletileg rendkívül sikeres modelljük miatt egyre inkább meghatározzák a világ ruhaiparát. Hiába vesz jóval több ruhát egy átlagos uniós állampolgár, a nyugati fizetésekhez képest döbbenetesen alacsony árak miatt mégis sokkal kevesebbet költ: 2009-ben még a jövedelme 12 százalékát költötte ruhára, mára mindössze 5 százalékát.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkEurópában a magyarok költötték a legkevesebbet ruhára, de aztán megrohantuk a fast fashion üzleteketAz elmúlt öt évben látványos ruházkodásba kezdtek a magyarok, de a Decathlon mellett a környezetre leginkább káros láncok örülhettek ennek.

A fast fashion nemcsak a túlfogyasztott és gyorsan tönkremenő ruhák miatt kiemelten környezetpusztító. A költségek alacsonyan tartása miatt hosszú ellátási láncokon keresztül készülnek a ruhák, gyakran az előállítás minden fázisa más országban történik. A gyapotot például főleg Indiában, az USA-ban, Kínában és Brazíliában termesztik, a gyártás alapvetően délkelet-ázsiai országokban koncentrálódik, a ruhákat leginkább a nyugati országokban értékesítik (és tervezik), végül pedig a legnagyobb részük Afrikában köt ki. 

A hosszú ellátásai láncok miatt a ruhák akár többször is körbeutazhatják a Földet, és még a használatuk után is gyakran más kontinensre viszik őket. Az ilyen mértékű szállítás önmagában rendkívüli károsanyag-kibocsátással jár. Ráadásul az online rendelések miatt növekszik a légi szállítás mértéke, amely jóval szennyezőbb a hagyományos konténerhajós módszernél. 


Egy tízperces magyar nyelvű összefoglaló a fast fashion káros hatásairól

Egy ruha előállítása rendkívül komplex folyamat, a mezőgazdaságtól kezdve a vegyiparon vagy a dizájntervezésen át a gyártásig számos eltérő munkaszakasz követi egymást. A legtöbb fázisnak pedig súlyos környezeti hatásai vannak, mivel rengeteg természeti erőforrást, vegyi anyagot és energiát használnak fel.

Egy kiló textilhez fél kiló vegyszer

Ahogy az Aral-tó példája is mutatta, a ruhagyártás alapanyaga, a gyapot rendkívül vízigényes növény. Egy pamutpóló elkészítéséhez 2700 liter vízre van szükség, ami nagyjából megegyezik egy felnőtt 2,5 éves folyadékszükségletével (bár ma már jóval több poliésztert használnak a ruhákhoz).

A gyapot termesztéséhez rengeteg mezőgazdasági vegyszert használnak, az összes növényvédőszer mintegy hat százalékát. A mezőgazdaságban használt vegyszerek naponta közel ezer ember halálát okozzák, csökkentik a biodiverzitást és pusztítják a talajt, ami az egyik legjelentősebb kihívás a világon.


Hatperces videó egy póló sorsáról

A legtöbb károsanyag-kibocsátás a szállítás mellett a gyártás során keletkezik, alapvetően az energiafelhasználás miatt. Még a többi ruhagyártónál jelentősen fejlettebb Kínában is jellemzően a legkárosabb energiaforrást, szénenergiát használnak a szektorban. Az alacsony árak érdekében a környezet mellett a ruhaipari dolgozókat is kizsigerelik. A dél-ázsiai gyárak nyomorúságos körülményeiről, a napi pár száz forintos bérekről számtalan cikk jelent már meg korábban, leginkább akkor, amikor leégnek, miközben esetenként vendégmunkások tömegei alszanak a termeikben. 

Az alapanyag-termesztés mellett a gyártás során is jelentős mennyiségű vegyszert használnak, amelyek nemcsak a környezetre és a gyári munkásokra lehetnek károsak, hanem a fogyasztókra is. Egy svéd tanulmányban 2450 különböző ruhaiparban használt vegyszer hatásait vizsgálták meg. A tíz százalékuknak komoly egészségügyi kockázat van, öt százalékuk pedig a környezetre jelent veszélyt.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkLehet, hogy sokkal kevesebbet kellene mosnunk a ruhákatHa nem feltétlenül muszáj, ne mosd ki, javasolja egy brit divattervező. Tartósabbak lesznek a ruhák, és a környezetet sem terheljük fölöslegesen.

A vegyszerek környezetre gyakorolt hatását mutatja, hogy például vízhatlan felületekhez használt anyagok az Északi-sarkkörön túli területekre is eljutottak, jegesmedvék és fókák szervezetében is megtalálták a nyomait. A ruhagyártás felel az összes ipari vízszennyezés 20 százalékáért, az óceánok mikroműanyag-szennyezettségének pedig a harmadáért. A vegyszerhasználat mértékét jellemzi, hogy egy európai gyárban egy kilogramm textilhez közel feleannyi, 466 gramm vegyszert használtak fel.

A környezetszennyezés az ellátási láncokból fakadóan ráadásul rendkívül egyenlőtlenül valósul meg. Míg a ruhák leginkább a nyugati embereknek készülnek, az előállítás során keletkező károsanyag-kibocsátás vagy vízszennyezés a gyártás helyén jelentkezik. Az Aral-tó zsugorodásának nagyjából 20 százaléka például az EU-ban értékesített ruhák miatt történt.

1315 milliárd forintnyi eladatlan ruha ment az égetőbe

A növekvő fogyasztás és a rövidülő élettartam miatt értelemszerűen jóval több hulladék keletkezik, mint néhány évtizede. Az újrahasznosítás azonban elenyésző mértékű. Ugyan a ruhák 15 százalékát újrahasznosítási céllal gyűjtik össze, az összes ruha mindössze egy százalékból lesz ismét ruha. Az újrahasznosításra példa az indiai Panipat városa, amely a ruhák aprításából él. A helyi hiedelem szerint nyugaton azért dobják ki pár használat után a ruhákat, mert olyan drága a víz, hogy nem érné meg kimosni.

Egy 2015-ös adat szerint az előállított textilek 73 százaléka végzi szeméttelepeken. Az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában fejenként évi 30 kilogramm textilt dobnak ki átlagosan. A világon így a textil aránya a vegyes hulladékban a 22 százalékot is elérheti.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkNapi 300 forintért dolgoznak a ruhaipar következő központjábanA jövőben egyre több ruha fog készülni Etiópiában, amely a világ leggyorsabban fejlődő országa, de a gyári munkások így is nehéz körülmények között élnek.

A nyugati országokban nem vagy alig használt ruhák legnagyobbrészt fejlődő, főleg afrikai országokban kötnek ki. Ugyan nemes cselekedetnek tűnhet jó állapotú ruhákat leadni egy gyűjtőhelyen, ezek lényegében nem hasznosulnak újra, mivel már a fejlődő világban is képtelenek befogadni őket, ráadásul ellehetetlenítik a helyi ruhakészítőket. A kezelhetetlen mennyiség és a helyi ruhaipar bedőlése miatt több afrikai ország be is tiltotta a használt ruhák importját.


A BBC filmje a fast fashion hatásairól

A túltermelés szintén jelentős probléma. Például 2015-ben Hollandiában 21 millió ruhadarabot nem tudtak eladni, a teljes kínálat 6,5 százalékát. A H&M pedig 2018-ban azt közölte, hogy 4,3 milliárd dollár (1315 milliárd forint) értékben maradtak eladatlan ruhái. A svéd lánc az eladatlan ruháit részben erőművekben égeti el, 2017-ben például 15 tonna ruhát égetett el (tulajdonképpen Magyarországon is hasznosulnak így ruhák a legszegényebb háztartásoknál).

A Nature-ben megjelent cikk arra is kitér, hogy mi lehet a megoldás az ilyen mértékű környezetpusztításra. Ez a fast fashion két alapvetését célozza, bár a tanulmánynál kevésbé szofisztikáltan: egyszerűen készítsenek tartósabb ruhákat, és vásároljunk kevesebbet.

Élet Bershka divatipar ellátási lánc fast fashion h&m klímaváltozás környezetszennyezés Pull & Bear ruha ruhaipar Zara Olvasson tovább a kategóriában

Élet

Hajdu Miklós
2020. október 22. 12:17 Élet, Vállalat

Sokkal könnyebb olyan munkahelyre bejutni, ahol már dolgozik egy évfolyam- vagy szaktárs

Az egyetemisták nagyon jól segítik egymást a pályakezdésnél.

Torontáli Zoltán
2020. október 21. 13:47 Élet

A magyar fiatalok gyors ütemben közelítenek Nyugat-Európához

A magyar fiatalok gondolkodása a tipikus élethelyzetekről már csak körülbelül 12 éves csúszásban van Nyugat-Európához képest.

Stubnya Bence
2020. október 20. 16:43 Adat, Élet

A természeti erőforrások felélése árán nőtt a magyar gazdaság

Európa-bajnokok voltunk az erőforrások felhasználásában, miközben lebetonoztuk az országot a régiós átlagnál alacsonyabb gazdasági növekedésért cserébe.

Fontos

Bucsky Péter
2020. október 23. 07:06 Közélet

Kevesebb a hajléktalan, de egyre reménytelenebb a helyzetük

Az utóbbi évek gazdasági fellendülése során viszonylag sokan törtek ki a hajléktalanságból, a hátramaradók viszont egyre idősebbek és rosszabbul képzettek.

Hajdu Miklós
2020. október 22. 06:35 Adat

Hiába jól képzett sok magyar dolgozó, nincs elég színvonalas munkahely

A nagyobb jólléthez nemcsak minőségi oktatás és ellátás kell, hanem a dolgozni tudó és akaró lakosságban rejlő potenciál kiaknázására alkalmas állások is.

Kasnyik Márton
2020. október 21. 16:43 Világ

Biden szinte már elnöknek érezheti magát, de pont így volt ezzel négy éve Clinton is

Hónapok óta stabil és nagy a demokrata előny, két hét múlva jön az elnökválasztás. Maradt még bizonytalanság?