Egyes ruhaipari cégek a Balkánra és a Földközi-tenger térségébe hozzák a termelést Ázsiából, de ami a textileknél működik, más iparágakban nem feltétlenül fog.
Ezerrel pörög a fast fashion Nyugat-Európában, miközben az ipar igyekszik elmozdulni a környezettudatosabb megoldások felé.
A rendszerváltás környékén megalapított Mountex a szűk sziklamászó közösség kiszolgálására jött létre, mára viszont övék a legnagyobb régiós túrabolt.
Egy éve próbálták ki a fenntarthatóság jegyében, idén már több mint száz franciaországi üzletben akarják bevezetni a használt ruhák árusítását.
Egy frankfurti cipész 120 éve kitalálta a láb formáját követő talpbetétet, ebből lett a cég, amely bármennyire nem ambicionálta, mégis menő márka lett.
Megjelent egy olyan réteg a ruhajavítóknál, amelynek tagjait a fenntarthatóság motiválja, ugyanakkor a jelenség inkább a tehetősebb városrészekre jellemző.
A plázák nem ürültek ki, de nagyon kevesen vásárolnak, sok kisebb üzlet bezárt, a nagyobbaknál gyakori, hogy már csak egy ember visz egy műszakot.
A koronavírus felgyorsította a hagyományos üzletláncok átalakulását, amelyek egyre inkább az online térben látják a jövőjüket.
Több applikáció is azt ígéri, hogy háromdimenziós testképünk alapján megmondja, melyik márkánál mekkora méretet érdemes választanunk.
Sorban mennek tönkre a ruhakereskedők, de problémáik nem a járvánnyal kezdődtek. Mit árul el a lyukasztott farmer a divatipar fenntarthatatlanságáról?