A britek és a németek harmada majdnem mindennap vesz egy új ruhát
Többször is írtunk már arról, hogy az úgynevezett fast fashion, azaz a divat szerint nagyon gyorsan cserélődő ruházati cikkek üzleti modellje mennyire ellentmond a környezettudatosságnak. Ugyanakkor az is közismert, hogy Európán belül a módosabb nyugati országokban hajlandóak és tudnak a lakosok prémiumot fizetni a gyakran drágább környezetbarát megoldások használatáért, viszont a fogyasztásuk is jóval a kelet-európai szint felett van – ez a két jellemző környezetvédelmi szempontból többnyire ellentétben van egymással.
Ennek a kettős helyzetnek az érzékeltetésére tesszük ide most azt az adatsort, amit a német Die Welt közölt, a svájci UBS felmérése alapján. Az újság arról ír, hogy a ruházati ipar komolyan szeretne elszakadni a környezetszennyező bélyegtől, és nagy összegeket hajlandó befektetni olyan új technológiákba, amelyekkel ezt a célt el lehet érni. A jelenlegi fogyasztási modell azonban ebből a szempontból katasztrofális, és főleg Nyugat-Európában az.
Az alábbi ábra azt mutatja be, hogy milyen gyakran vásárolnak az emberek új ruhát a világ egyes részein.
Jól látszik, hogy a britek és a németek élen járnak a fast fashion iránti keresletben, hiszen náluk 31 százalék majdnem mindennap vesz egy új ruhadarabot, és 57 százalék azoknak az aránya, akik hetente többször vásárolnak.
A kínai/japán, illetve az amerikai arány ettől némileg elmarad, de igazán az a rossz a számokban, hogy csak 20 százalék körül vannak azok, akiknél eltelik legalább egy-egy olyan hét, hogy ne vásárolnának valami újat.
Ahogy korábban is írtuk, a ruhaiparban nemcsak az a baj, hogy a gyártás során nagy a környezeti terhelés (és ezért fontos lenne az új ruhadarabok számának csökkenése), hanem az is, hogy az egyre kevertebb (pamut+műanyag) anyagokat szinte lehetetlen használat után üzletileg értelmezhető modellben újrahasznosítani.
A Die Welt ugyanakkor most arra hívja fel a figyelmet, hogy az olyan nagy piaci szereplők, mint az Adidas vagy a H&M és az Ikea olyan kisebb vállalkozások mögé állnak be, amelyek megújuló és újrahasznosítható anyagokkal kísérleteznek.
Élet
Már egészen messziről is átjárnak a magyarok Szlovákiába élelmiszerért
Tényleg megéri 80-100 kilométerről rendszeresen kijárni cigiért, sörért, sajtért és sok minden másért? Egyre többen gondolják úgy, hogy igen.
Hogyan lehet olcsóbb az Afrikából ideszállított eper, mint a magyar?
Az semmi, hogy a görög-spanyol-egyiptomi szamóca olcsóbb, mint a magyar, de lassan a német-holland-belga is az lesz, ha nem fejlesztjük sürgősen az ágazatot.
Külföldi polgármestert is választhatna több magyar település a nagy arányuk alapján
Nem feltétlenül ott él a legtöbb külföldi állampolgár Magyarországon, ahol azt a gazdasági fejlettség alapján várnánk.
Fontos
A románok fogyasztanak, a magyarok beruháznak, de ki lesz ettől gazdagabb hosszú távon?
Románia fogyasztásorientált gazdasági stratégiával hagyta le egy főre eső GDP-ben Magyarországot. A magyar gazdaságpolitika viszont még inkább a beruházásokra fókuszálna.
Most látszik, mennyire megütötte az oroszokat, hogy nem veszik a gázukat Európában
Az európai piac összeomlása miatt lett közel negyed évszázadnyi nyereséges működés után 2023-ban veszteséges a Gazprom orosz gázóriás.
Nem a Gazprommal lesz a politikai haszonszerzés eszköze a Fradi és a magyar labdarúgás
Mert már régen az. A magyar futballban soha nem alakult ki valódi szponzoráció. A Fidesz hatalomra kerülését követően a baráti pénzeket a politikai motiváció váltotta fel.
