A 2010-es években látványos ruházkodásba kezdtek a magyarok. Ahogy korábban is írtuk, 2000 óta, mióta a KSH-nak vannak adatai, jó ideig lényegében stagnált a ruhavásárlás, minden évben nagyjából ugyanannyi ruhát vettünk. 2013-ban azonban elindult egy szembetűnő változás: majdnem egészen a Covid megjelenéséig minden évben nagyjából 10 százalékkal több ruhát és cipőt vettünk, mint az előző évben.
Ez azt is jelentette, hogy ebben az időszakban kimagasló volt a ruházati termékek fogyasztása: a ruhák és a cipők mennyisége nőtt legnagyobb mértékben a háztartások fogyasztásán belül.
Statisztikai alapon értelemszerűen nem lehet olyat állítani, hogy a magyarok voltak a legrosszabbul öltözöttek az EU-ban, azt viszont viszont igen, hogy arányaiban a magyarok költötték a legkevesebbet öltözködésre. A 2013-ban indult jelentős növekedés miatt közelebb kerültünk az EU-átlaghoz, és egy országot, Franciaországot megelőztünk a listán.
Románia mellett egyébként az EU-n belül arányaiban Észtországban költik a legtöbbet ruhára, őket Lettország és Portugália követi. Egész Európát tekintve pedig Törökországban költik a legtöbbet ruhára arányaiban, Svájcban pedig a legkevesebbet.
A következő ábra még szemléletesebben ábrázolja a nagy kelet-európai ruházkodási boomot. Romániában hivatalosan több mint hatszor annyi ruházati cikket vásároltak 2021-ben, mint 2010-ben, Lengyelországban pedig több mint kétszer annyit. Őket Magyarország követi szintén közel kétszeres növekedéssel. Nyugat-Európában azonban egyre kevesebb ruhát vesznek, az Euró-övezet országaiban tíz százalékkal csökkent a megvásárolt ruhamennyiség.
Nemcsak mennyiségben vesznek kevesebb ruhát Nyugaton, hanem kevesebb pénzt is fordítanak ruhákra. Ezzel együtt azonban továbbra is jóval többet költenek ruhára a nyugati országokban, mint az egyre többet vásárló keletiek.
Magyarországon a felfutás jelentős mértékben a fast fashion láncoknak köszönhető. Ahogy a lenti ábrán is látható, a H&M szűk tíz éven belül háromszorosára növelte az árbevételét, a New Yorker és a Zara 2,5-szeresére, a Reservedet, a Mojitót és a Sinsayt forgalmazó lengyel LPP Hungary pedig több mint tízszeresére.
Ahogy a fenti ábrákból is kirajzolódhat, a fast fashion üzleteknek köszönhetően százmilliók juthatnak egyszerre olcsó és divatos ruhákhoz, a modell térnyerésével azonban egyre látványosabbá válik a környezetromboló hatásuk. A gyors gyártásra, olcsó termékekre, magas forgalomra és gyorsan tönkremenő ruhákra épülő modell magában hordozza a túlfogyasztást. Ezt az is tükrözi, hogy a fast fashion az impulzusvásárlásra épít: a rendkívüli olcsósága olyan vásárlásokba hajszolja bele a fogyasztót, amelyekre valójában nincs szüksége.
A fast fashion miatt az elmúlt húsz évben különösen pazarlóvá vált a ruhaipar, és ahogy korábban írtuk, tonnaszámra égetik az új ruhákat, miközben már a divatipar is kezd beleőrülni a saját értelmetlen tempójába. Az olcsón megvett és gyorsan tönkremenő ruhák miatt egyre rövidebb ideig viseljük őket. A ruhaipar így mára a olajszektor után a legszennyezőbb ágazatok között van (a mezőgazdaság és az építőipar mellett), az éghajlatváltozást előidéző üvegházhatású gázok 8-10 százalékáért felelős.
Élet
Könnyebb hozzájutni a 3+3 milliós felújítási ingyenpénzhez, és van még belőle bőven
Egymást érik az otthonfelújítási programmal kapcsolatos könnyítések, lassan talán kiismerik a potenciális pályázók a lehetőségeket.
Beindult a projekt, amivel rengeteget spórolhatnak a Budapesten tanuló egyetemisták
Kisajátította a Diákváros területeit a magyar állam, viszont az eredeti tervekhez képest jóval szerényebb formában jöhet létre az Diákváros.
Jó a fizetésük és szeretik a munkahelyüket, épp ezért alapítottak egy saját szakszervezetet
Legkevésbé sem gondolná az ember, hogy épp a Bosch informatikusai alapítanak érdekvédelmi szervezetet, pedig nagyon is logikus, hogy ez történt.
Fontos
A magyar kormány kivár, a lengyelek tovább fegyverkeznek az uniós pénzügyi engedéllyel
Már eddig is ők költötték a legtöbbet a hadseregre a NATO-tagállamok közül gazdaságarányosan, de ezt kevésnek látják az orosz fenyegetés árnyékában.
Lehet logika Trump viselkedésében, de megéri?
Meglepő, túlzott és közgazdaságilag nehezen indokolható az elnök vámpolitikája, de az legalább már látszik, hogy a célkeresztben elsősorban Kína van.
Az infláció vagy a recesszió fenyegetőbb a vámháború árnyékában?
Az alapkamat-várakozások alapján a piaci szereplők olyan veszélynek látják a gazdasági visszaesést, amire reagálniuk kell a nagy jegybankoknak.
