Az elmúlt négy évben rég nem látott ruházkodásba kezdtek a magyarok. 2000 óta, mióta a KSH-nak vannak adatai erről, sokáig lényegében stagnált a ruhavásárlás, minden évben nagyjából ugyanannyi ruhát vettünk. 2013-ban azonban elkezdtük megrohanni a ruhaboltokat, azóta átlagosan évi több mint 10 százalékkal nőtt a vásárolt ruhák és cipők mennyisége, ezzel magasan kiemelkednek a többi fogyasztási cikk közül.
A ruházkodási őrület rá is fért a magyarokra, és ez nem csak a könyékig érő rövid ujjú ingek, az aluljárókat elárasztó csillogós farmerek és a reklámzacskók letörhetetlen népszerűségén látszik.
A 2013-at megelőző szűk tíz évben ugyanis az EU-ban senki nem költött olyan keveset öltözködésre, mint mi.
Az unió ebben a tekintetben kifinomultabb polgárai, mint a portugálok és az olaszok vagy Európa piperkőcei, az észtek arányaiban több mint kétszer annyit költöttek ruhára és cipőre, mint a magyarok. A tőlünk a kilencvenes években még lemaradó bolgárok és románok is megelőztek minket a sötét évtizedben, de a 2013 óta tartó feltámadás miatt Bulgáriát és Csehországot sikerült lehagyni, Romániát pedig utolérni.
Aki jártas annyira a divat világában, hogy hallott már a szandál-zokni szett dilemmájáról, annak semmi meglepő nincs abban, hogy egy tipikus magyar hétköznapjai H&M vagy Zara ruhákban telnek, a természetben Quechua-cuccokat*A Decathlon kvázi saját márkája. visel, az eleganciáért pedig a Deichmannban vásárolt cipők felelnek. Ebből adódóan az sem meglepetés, hogy a legnagyobb magyarországi ruhakereskedők közé szinte kizárólag sportáruházak, fast fashion üzletek és cipőboltok tartoznak.
A 15 legnagyobb magyarországi ruha- és cipőkereskedő pénzügyi adataiból világosan látszik az elmúlt öt év öltözködési láza. A 15 cég összbevétele 70 százalékkal nőtt öt év alatt, az össznyereségük pedig közel nyolcszorosára, kétmilliárd forintról 20 milliárdra. Míg 2013-ban minimális, 1,6 százalékos volt a profitrátájuk, tavaly ez már elérte a 7 százalékot. Ezt az óriási változást ráadásul úgy sikerült elérnie a szektor vezető szereplőinek, hogy a foglalkoztatottak száma mindössze 22 százalékkal nőtt.
Az elmúlt öt évben leginkább két cég, a Decathlon és a H&M emelkedett ki. Mindkettejük árbevétele több mint a duplájára nőtt, és mostanra kimagaslanak a ruhaipari cégek közül 50 milliárd forint körüli bevételükkel.
A Decathlon felfutása mellett a leglátványosabb változás a fast fashion láncok elképesztő megerősödése volt.
A Zara és a New Yorker lényegében szintén megduplázta árbevételét. Ami a profitot illeti, különösen látványos a New Yorker ötmilliárdos nyeresége, amely teljes bevételének közel 30 százaléka.
A magyar ruhapiacon beindult változást elsősorban ezek a fast fashion láncok generálták, amelyek tömegtermékeket gyártanak le aktuális trendek alapján, majd a közbenső fokok kiiktatásával olcsón és gyorsan juttatják őket piacra. A fast fashion láncokban már olyan olcsón lehet viszonylag divatos ruhákhoz hozzájutni, hogy a használtruha-piac egyre jobban visszaszorul a világban. Ez Magyarországon abból is látszik, hogy a legnagyobb 15 cég közé egyedüli turkálóként bekerült Háda teljesített a legrosszabbul az elmúlt öt évben a Hervis mellett, bár bevételei így is nőttek 20 százalékkal.
A fast fashion üzleteknek köszönhetően százmilliók érezhetik magukat divatosabbnak a világban, azonban a térnyerésükkel egyre látványosabbá válik a környezetromboló hatásuk. Az olcsó termékekre és magas forgalomra épülő modell magában hordozza a túlfogyasztást, ugyanis az alacsony minőségű ruhák gyorsabban tönkremennek, tehát folyamatosan új cuccokat kell vásárolni. A fast fashion láncok miatt egy átlagos vásárló sokkal több ruhát vesz, mint pár évtizede, de a ruháit már kevesebb mint feleannyi ideig használja.
Pedig egy egyszerű pamut póló elkészítéséhez is 2700 liter vízre van szükség, ami nagyjából megegyezik egy felnőtt 2,5 éves folyadékszükségletével. Emiatt a ruhaipar a második legnagyobb vízfogyasztó ágazat a világon a mezőgazdaság után. Emellett rengeteg cikk számolt be a ruhaipari munkások nyomorúságos munkakörülményeiről és kizsákmányolásáról (az Index tavaly írt részletes cikket a fast fashion környezeti hatásairól, a magyar helyzetről itt olvashatsz, a magyar láncokban kapható fizetésekről pedig a Pénzcentrum írt).
Magyarországon nemcsak a fast fashion láncok indultak be, hanem a luxusboltok is. Ahogy a közelmúlt nettó béreinek emelkedése kedvezett a fast fashion térhódításának, úgy a leggazdagabbak még látványosabb gazdagodása a luxusruhákat forgalmazó cégeket is kilendítette a vegetálásból. A két, itthon talán legismertebb márka közül a Louis Vuitton négy év alatt közel megkétszerezte az árbevételét (a májusi határidő ellenére az idei beszámolója még nem látható), és a sorozatos mínuszok után a Gucci is elkezdett százmilliókat keresni a magyarországi cégével.
Vállalat
Rákosrendező-gate: adásvételi szerződést kér Habonyéktól a bíróság
Nem jegyezte még be a cégbíróság Habony Árpád körének tulajdonszerzését annál a cégnél, amelynek elővásárlási joga van a mini-Dubaj területének egy részére.
Magyarországon termelő akkugyártók rovására növelte piaci részesedését a CATL
A cég árbevétele először csökkent tavaly a megalapítása óta, de még így is nőtt a piaci részesedése az itthon termelő koreai versenytársaival szemben.
Dobbantó lett Magyarország sok vendégmunkásnak, a vietnámiak többsége lelépett
Az ukrán, a vietnámi és a Fülöp-szigeteki dolgozók is egyre inkább csak ugródeszkaként tekintettek Magyarországra, ezért is kellett lépnie a kormánynak.
Fontos
Már az elején elvéthetjük az egymilliós átlagbérhez vezető utat
Önmagában nem néz ki rosszul a bérdinamika, de a lassuló trend alapján nagyon meglepő lenne, ha időre elérnénk a kormányzati ígéret kiindulópontját.
Jól hangzik a 8 százalékos banki kamat, de az adó elviszi több mint a negyedét
Elsőre jól hangzanak a banki betétakciók, de 28 százalék az adóteher, és ha befektetési jegyet is kell venni, akkor általában a kockázat is magasabb.
Jól fizet az orosz biznisz, csak lehet, hogy elveszik a profitot
A Raiffeisen kétmilliárd eurós büntetése jól mutatja, hogy milyen könnyen semmivé válhat az Oroszországban maradt nyugati cégek által megtermelt nyereség.
