(A szerző a HOLD Alapkezelő PR menedzsere.)
Az Európai Unió perifériáján 2,3 millió tonna „fehér arany” (lítium-karbonát) lapul egy elmaradott térség mezőgazdasági területe alatt. A kulcsfontosságú fém bányászatának engedélyezését tavaly környezeti aggályok miatt felfüggesztették, de nem úgy tűnik, hogy a beruházást végleg elkaszálták volna. Mekkora környezetkárosítás vállalható be több ezer munkahelyért, a gazdaság fellendítéséért? A kérdésre egyelőre nincs egyértelmű válasz Szerbiában.
A szerbiai lítiumbánya-beruházásról egy éve írtam először. A Rio Tinto brit-ausztrál bányaóriás majd 59 millió tonna, ásványba (jadaritba) rejtett lítium- és bórkészletet fedezett fel Szerbia nyugati – országos viszonylatban is elmaradott, mezőgazdasági – régiójában, a Jadar-völgyben.
Hatalmas üzleti lehetőség
A kitermelés beindításával a Rio Tinto a világ tíz vezető lítiumtermelője közé kerülhetne, Szerbia pedig a tervezett évi 58 ezer tonnás helyi kitermeléssel Európa legnagyobb lítiumforrása lehetne. A bányaberuházás közvetlenül egy százalékkal járulhatna hozzá az ország GDP-jéhez, minden tényezőt figyelembe véve a szerb nemzeti össztermék négy százalékát adná a fejlesztés. Mindez annak a fehér aranyként emlegetett lítiumnak lenne köszönhető, amely a 21. századi elektromosautó-ipar talán legfontosabb stratégiai nyersanyaga.
Milyen szép terv! Szerbia és a Rio Tinto is évtizedekre az e-autógyártás megkerülhetetlen játékosává válhatna. Mégis elhasalt a projekt – akkor.
Miért foglalkoztam a kérdéssel ismét egy, a HOLDBLOG-on megjelent újabb bejegyzésben? Mert messze nem biztos, hogy a történet a beruházás előkészítésének tavalyi (a parlamenti és elnökválasztás hajrájában) felfüggesztésével véget ért.
A 2,4 milliárd dolláros beruházás leállítása Aleksandar Vučić elnök szerint elhamarkodott döntés volt, az Európai Unió szerbiai képviseletének vezetője pedig azt hangsúlyozta, hogy ha valóban megoldott a biztonságos működtetés (a környezetvédők szerint nagyon nem az), az új bánya jelentős gazdasági fejlődés motorja lehetne Szerbia nyugati részén.
Elveszve a bürokrácia útvesztőiben
A kedélyek a vétó bejelentésekor lecsillapodtak, az engedély visszavonásának részletei viszont nem derültek ki, sőt bizonyos információk csak egyéves felfüggesztésről szóltak. Sokan nem is igazán hisznek abban, hogy a Rio Tinto elállt a beruházástól. Számos jel utal továbbá arra, hogy szó sincs a beruházás végleges elkaszálásáról.
A Jadar-völgyi bánya és üzem 2021-es látványterve. Fotó: Mining.com
Nehezen követhető jelenleg, hogy jogilag mennyire szűnt meg, lóg a levegőben, esetleg maradt csőre töltve a projekt. A szerb bányászati minisztériumnál még ma is függőben van a tavaly január 6-án benyújtott, kitermelési terület jóváhagyása iránti kérelem, és novemberben a szerb kormány szándéknyilatkozatot írt alá a szlovák akkugyártó InoBattal, hogy elektromos járművekhez akkumulátorgyárat építsenek Szerbiában. (A Rio Tinto a cég egyik tulajdonosa.)
Az ellenzék és az aktivisták szerint mindez határozott jele annak, hogy a Jadar-projekt újraindítására készülnek, amihez Belgrád meghagyta a jogi kiskapukat. Közben a hivatalok útvesztőiben elveszett egy tavaly benyújtott petíció, amiben 38 ezer polgár kezdeményezte a szerbiai lítium- és bórbányászat teljes betiltását.
Gazdasági haszon vs. környezeti kár
A dilemma gazdasági vetületének megértéséhez Maróti Ádám portfóliókezelő kollégám fontosnak tartja kiemelni, hogy a jelenlegi akkumulátortechnológiáknál a lítium számít a legfontosabb katód fémnek. A globális elektromosautó-értékesítések felfutása pedig más akkumulátorfémekhez képest is kiugró addicionális keresletet eredményezhet a lítium iránt az előttünk álló években. Becslések szerint 2030-ra a jelenlegihez képest tizennyolcszorosára, 2050-re pedig akár ötvenszeresére nőhet a kereslet.
A fehér arany egyrészt lítiumtartalmú ércek bányászatából származik, másrészt a felszín alatt található sóoldatokból nyerhető ki, különböző eljárások segítségével. A kitermelési formák költségei jelentősen eltérnek egymástól, de jellemzően tonnánként 12-15 ezer dollár világpiaci ár felett már megéri új bányákat nyitni.
Lítiumfeldolgozó üzem Nyugat-Ausztráliában. Fotó: Shutterstock
A jelenlegi árfolyam bőven magasabb szinteken mozog. A lítium-karbonát világpiaci ára a 2005-ös tonnánkénti 2500 dollárról 2022 novemberére 80 ezer dollár fölé emelkedett, jelenleg 50 ezer dollár körül jár. Gazdasági értelemben tehát – csak a bánya megtérülését szem előtt tartva – érdemes lenne belevágni a projektbe.
Minden kitermelési forma esetén igaz ugyanakkor, hogy – bár eltérő mértékben, de – jelentős környezeti károkkal járhat. A Jadar-projekt elindításával kapcsolatos döntés egyértelműen egy gazdasági haszon és lehetséges környezeti kár közötti átváltás, amire nem létezik egyértelműen jó válasz. A szerbiai eset viszont jól rámutat egy globálisan is fontos kérdésre, mégpedig arra, hogy a lokális környezeti megfontolások mennyire képesek visszafogni a lítiumkínálat felfutását, és ezzel lassítani a globális energiaátmenetet a következő években.
Arról, hogy a szerb környezetvédők milyen aggályokat fogalmaztak meg, illetve milyen további konkrét jelei vannak annak, hogy a Jadar-projekt előkészítése továbbra is folytatódik, részletesen írok a HOLDBLOG-on.
A szerző további cikkei ezen a linken érhetőek el. További hasznos információk:
