Tematikus sorozatunkban grafikonokkal, közérthetően mutatjuk be a lassan másfél éve tartó energiaválság hatásait Európára és Magyarországra.
Az energiaválság miatt tavaly nyáron nem volt más választása a kormánynak, mint hogy részben megszünteti az addig érinthetetlennek tűnő rezsicsökkentést, de mennyire sínylette meg ezt valójában a lakosság, és hogyan érintették a – kormányzati intézkedéstől függetlenül – növekvő terhek a vállalati szférát?
Fontos kiemelni, hogy az alábbiakban a jövedelmekhez viszonyítunk, mert az elmúlt években mind a vállalati árbevétel, mind a lakossági jövedelmek jelentősen növekedtek. Ahogy az alábbi grafikonon látszik, ennek nyomán a lakosság számára éveken át egyre kisebb terhet jelentett a rezsi, egészen addig, amíg tavaly augusztusban részben megszüntették a rezsicsökkentést, azaz bizonyos mennyiségű fogyasztás felett bevezették a „lakossági piaci” tarifát. Ezt követően 2023 elején a jövedelemarányos rezsikiadások megközelítették a 2018-as és azt megelőző szintet. Ám kicsit távolabbról nézve azt is lehet mondani, hogy nem változott drasztikusan az energiaköltségek aránya a háztartások jövedelméhez képest – az már más kérdés, hogy ez a lakosságon belül hogyan oszlott el.
A vállalatoknál már más a helyzet: energiaköltségeik a bevételeikhez képest 2022-ben 1,8-szorosára nőttek a megelőző évhez képest, 2020-hoz viszonyítva pedig 2,3-szoros a szorzó. Ha az energia-árrobbanás előtti, 2020-as IV. negyedévhez viszonyítjuk, akkor a vállalati rezsiköltség a bevételek aranyában 2022. IV. negyedévében 109 százalékkal volt magasabb.
Mindez éves adatokra igaz, de mint a grafikonon is látszik, nagy a szezonalitás. A vállalatok energiaköltségében a villamosenergia 60 százalékot tesz ki, a lakosságnál csak 51 százalékot. A földgázfogyasztás nemcsak nagyobb arányú a lakosságnál, hanem sokkal szezonálisabb: szinte csak fűtésre használják, a szabadpiaci gázt azonban ipari alapanyagként is, ezért kevésbé ingadozik az ebből eredő kiadás. (Módszertanunk korlátai is közrejátszhatnak az eredményekben – erről később részletesebben írunk.)
A fenti számítás leginkább érzékeltetésre hasznos, hiszen a vállalatok árbevétele és a háztartások jövedelme nem teljesen összevethető kategóriák. Mindkét adat csak negyedéves bontásban érhető el a KSH-nál, ezért nem lehetett havi szinten is vizsgálni az energiaköltségek hatását, illetve idén januárra csak előzetes becslést lehetett végezni.
Nemcsak a lakosság és a vállalati szektor helyzete tér el jelentősen, hanem iparáganként, de akár régiónként is nagyok lehetnek a különbségek. Nagyon eltérő volt például az áremelési képesség a belföldi és a külföldi piacokra dolgozó cégeknél, ami alapvetően befolyásolja, hogy mennyire viselt meg egy vállalatot az energiaköltségek elszállása. Ha ugyanis egy az egyben át tudta hárítani a vevőire, akkor az semmilyen gondot nem okozott számára.
Mindezek mellett is érdemes a folyó áron számított energiaköltségeket megvizsgálni. A kiadásokat nem tudjuk a ténylegesen az áram- és gázszámlákra fizetett összegek alapján vizsgálni, ilyen nyilvános statisztika nem érhető el. Az energiahivatal azonban havi szinten közzéteszi a földgáz- és a villamosenergia-fogyasztási adatokat egyetemes és szabadpiaci szolgáltatások szerint. Az egyetemes szolgáltatásra alapvetően a lakossági fogyasztóknak van lehetőségük, a szabadpiaci kategória pedig főként a vállalatok fogyasztása.*Az egyetemes szolgáltatást igénybe vevők körét folyamatosan szűkítette a kormányzat, például önkormányzatok így kerültek ki ebből. A szabadpiaci fogyasztás egy részét a földgáz esetében a gázalapú áramtermelők adják, így ez mindkét piac keresleti és kínálati oldalára kihat. A szabadpiacról fogyasztanak az önkormányzatok és az állam is, bár ezt megszorításokkal érdemes kezelni, mivel állami vállalatok a szolgáltatók. Továbbá nem vették igazán szigorúan az energiaárak elszállása előtt azt sem, hogy mely állami vagy önkormányzati cég nem lenne jogosult egyetemes szolgáltatásra.
Különösen a lakossági gázszolgáltatásnál igaz, hogy a számlákat nem a fogyasztással párhuzamosan fizetik ténylegesen, hanem átalányban. A számításainkban azonban a földgáz és a villamosenergia költsége akkor jelentkezik, amikor elfogyasztják – már csak azért is, mert a szolgáltatók is így könyvelik el árbevételként. A villamosenergia esetében az energiahivatal adataiban elérhető a fogyasztás mellett ennek költsége is. A földgáznál csak évesítve voltak 2021-ig ilyen adatok, azt követően a lakossági felhasználásnál a KSH inflációs adatait, a szabadpiacinál a gáztőzsdei havi átlagárakat vettük figyelembe.
Árakra érzéketlen áramfogyasztás
Az energiaválság kapcsán sok figyelmet kapott a gázfogyasztás alakulása, és azt várhatnánk, hogy az áramnál is volt érdemi csökkenés a felhasználásban. Hiába nőtt azonban a szabadpiaci áramár jelentősen, a fogyasztás nem csökkent sokat, 2022-ben csupán egyetlen százalékot esett vissza a megelőző évhez képest. Igaz, idén januárban a 2022. januári fogyasztást már 6,3 százalékkal sikerült csökkenteni. Összességében tehát az elmúlt évek dinamikus vállalati áramfogyasztás-növekedését csak enyhén befolyásolták a kimagasló árak.
Feltehetően ez kapcsolatban van a gazdaság zöld átállásával, amiben az áramnak nagy szerepe van. Mivel a földgáz ára az áraménál is gyorsabban nőtt, sokszor jó megoldás volt áramra cserélni a gáz.
Nincsen ez másképp a lakosság esetében sem: a legegyszerűbb példa erre a klímás fűtéssel kiváltott gázkazán. A lakossági fogyasztás 2022-ben csupán 0,3 százalékkal csökkent. A 2023-as januári mennyiség is csak 4,1 százalékkal alacsonyabb a megelőző évinél.
Mindez azért is érdekes, mert 2023 januárjában a vállalati áram ára 81 százalékkal volt magasabb a 2022. januárinál, a lakossági pedig 28 százalékkal. (Ez az ár csak az energia mennyiségét tartalmazza, áfa nélkül*A rendszerhasználati díjak az egyetemes szolgáltatóknál szerepelnek a bevételben, a szabadpiaciaknál csak akkor, ha ezt a kereskedőnek közvetlenül fizetik meg – ami egyre kevésbé jellemző. .)
A lakossági áramár emelésének nem volt érdemi hatása a fogyasztásra.
Bezuhanó gázfogyasztás, elszálló költségekkel
Teljesen más folyamatokat láthatunk a földgáz esetében. A szabadpiaci gázfogyasztás 2022 egészében 17,4 százalékkal esett vissza, a lakossági 14,2 százalékkal. Ennél sokkal árulkodóbb, hogy 2023 januárjában a szabadpiaci 34,6 százalékkal alacsonyabb földgázfogyasztással szinte megegyezett a lakosság 33,6 százalékos fogyasztáscsökkenése. A nyári hónapok óta a lakossági és a szabadpiaci fogyasztás látványosan a többéves átlagok alá süllyedt.
Ami igazán érdekes, hogy a cégeknek nem is a 2022-es év volt a legnehezebb anyagilag, hanem 2021 vége. Ezt követően csökkenteni kezdték a fogyasztásukat, és 2022-ben már ez segített az elszálló kiadások kordában tartásában. 2023 januárjában a szabadpiaci 70 milliárd forintos gázköltség már igen közel került a korábbi évek jellemzően 50 milliárdos tételeihez, különösen ha a pénzromlás szintjét is figyelembe vesszük.
A lakosságot a rezsicsökkentett gázár megóvta az elszálló költségektől 2022 augusztusáig, így sokáig elmaradt a fogyasztás csökkentése. Azzal, hogy a 2021-ben növekedésnek indult gázárakat csak 2022 augusztusától emelte meg a kormány a lakossági fogyasztók egy körének, jelentős nemzetgazdasági hátrányt okozott. Mivel a lépést nem lehetett megúszni, csak elodázni, az ebben az egy-másfél évben keletkező ezermilliárdos veszteséget le kell nyelnie a hazai gazdaságnak. (A szükségesnél nagyobb fogyasztásból fakadó importtöbblet költségét ugyanis döntő részben az úgynevezett rezsivédelmi alapból finanszírozza a kormány, ahová az egyebek mellett bankokra, gyógyszergyártókra, kiskereskedelmi láncokra kivetett különadókból gyűjti a pénzt. Ez visszaveti a gazdaság teljesítményét, a pluszköltság áthárítása pedig növeli az inflációt.)
A lakossági fogyasztás érdemi csökkenését ráadásul úgy sikerült elérni, hogy a fogyasztók egy jelentős része még mindig messze a piaci ár alatti költséget fizet. Aki belefér a „rezsicsökkentett” árazási sávba, semmilyen érdemi ösztönzőt nem kapott a felhasználás visszafogására. Így ebben még mindig jelentős potenciál van, ha a földgázimportunkat és a külkereskedelemi hiányunkat csökkenteni szeretnénk.
Politikai oldalról nézve viszont azt mondhatjuk, jól belőtte a költségvetési kényszerhelyzetbe került kormány, hogy meddig vághatja vissza a rezsicsökkentést. Nem tudjuk, végeztek-e ilyen számítást, de – mint az első grafikonon látszik – a lakosság rezsiterheinek növekedése elviselhető szinten maradt, 2016-2017 körül volt a mostaninál rosszabb is a helyzet a jövedelmek nagyságához képest.
Nyilván vannak olyanok, akiket ez is szinte megoldhatatlan helyzet elé állított (például a szigeteletlen, gázfűtéses Kádár-kockákban egyedül élő kisnyugdíjasokat), társadalmi szinten viszont az energiasokk elviselhető maradt. Ez minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy az intézkedésnek alig volt hatása a kormány népszerűségére – pedig a DK igazán mindent megtett, hogy beleégesse az emberek fejébe a hétszeres gázáremelés kifejezést, ami a rezsicsökkentett és a lakossági piaci gázár különbsége.
A sorozat korábbi részei:
Adat
A Magyar Telekom akciózott akkorát, hogy levitte a teljes inflációt
Akkora áresést okozott a Telekom tévés-streaminges akciója a KSH módszertana szerint a szolgáltatásoknál, amekkorára 1992 óta nem volt példa.
Szlovákia előttünk van az egészségügyi költésekben, Románia és Lengyelország mögöttünk
Ha az országok saját lehetőségeihez viszonyítunk, az egészségügyre legkevesebbet áldozó öt uniós ország között van hazánk.
Nem látszik a béke a jövő évi magyar költségvetésen
Elvileg visszavette a kormány a honvédelmi kiadásokat a büdzsé első verziójához képest, de így is kifejezetten sokat szán honvédségi beszerzésekre.
Fontos
Gyenge lehet a rajt az egymilliós átlagbérhez igazodó minimálbér felé
A tárgyalóasztalon jelenleg fekvő számokkal nehezen lennének elérhetők a kormány nagy tervei.
Addig reformálta a kormány a MÁV-ot, hogy közel került az ingyenesség
A csökkenő utasbevételek miatt már csak évi 26 milliárd forintjába kerülne az államnak, hogy mindenki ingyen vonatozhasson az országban.
Alig érezné meg a gazdaság, ha december 24. piros betűs ünnep lenne
Az első évben körülbelül az egy napra eső GDP 20 százaléka esne ki, utána talán annyi sem, vagyis a lépésnek csekély gazdasági következménye lenne.
