Semmiképpen sem lesz könnyű elérni 2050-re a klímasemlegességet, de ha új finomítókat építünk, a régieket pedig nem korszerűsítjük, akkor nem is fog sikerülni.
Először publikálták a legnagyobb európai légitársaságok szennyezési adatait az Európán kívüli hosszútávú járatok kibocsátási adataival együtt.
A 2010-es évek elejéig Magyarországnak sikerült ez a mutatvány, azóta kevés az adat, és szkeptikusabbak lehetünk.
Ha szigorúan számolunk, akkor a kisebb autók vásárlói fizetik meg a nagy, főleg német cégeknek adott kedvezményeket.
Valóban csökkent a szén-dioxid-kibocsátásunk, de az uniós átlagtól így is le vagyunk maradva. Egy átlagos magyar pedig szennyezőbben él a világátlagnál.
A globális felső 10 százaléknak évente tizedével kéne csökkentenie a károsanyagkibocsátását, hogy a 1,5 fokos klímacélon belül maradjunk.
Másra is lehetne költeni ezt a hatalmas pénzt, mint a leginkább környezetkárosító közlekedési forma támogatására.
A betonipar hagyományos problémája a cement helyettesítése, régebben az ára, manapság pedig már inkább a környezetszennyező mivolta miatt.
A következő télen lesznek utoljára fűtött teraszok az országban, az energiapazarlás ugyanis nem egyeztethető össze a klímavédelemmel.
Több mint tíz éve nem látott szintre, 30 euró fölé drágult az egy tonna szén-dioxid kibocsátását lehetővé tevő kvóta ára az uniós kereskedelmi rendszerben.