Ahhoz képest, hogy mennyire kevés igazság van benne, egészen széles körben elterjedt vélemény, hogy elsősorban a globális túlnépesedéssel kellene valamit kezdeni ahhoz, hogy elkerüljük a klímaváltozás legpusztítóbb következményeit. De még ha nem is varrjuk ennyire direkten a jellemzően szegényebb és magasabb népszaporulatú országok lakóinak nyakába a cselekvés felelősségét, még akkor is gyakori, hogy a klímaváltozás kapcsán “az emberiség” döntéseiről beszélünk, például amikor azt pedzegetjük, hogy az emberek milyen mértékben hajlandóan lemondani a nagyobb kényelemről a környezeti fenntarthatóság érdekében.
Valójában ugyanakkor a globális népesség fogyasztási mintái földrajzi és vagyoni helyzettől függően elképesztően nagy eltéréseket mutatnak,
ezért abban is hatalmas különbségek vannak, hogy az emberek a fogyasztásukon keresztül milyen mértékben járulnak hozzá a globális felmelegedéshez.
Ezért is nagyon érdekes az Oxfam és a Stockholm Environment Institute (SEI) új közös kutatása, amiből kiderül, hogy 1990 és 2015 között – amikor a globális kibocsátás nagysága csaknem megduplázódott – a világ lakosságának legmagasabb jövedelmű 10 százalékához, nagyjából 630 millió emberhez volt köthető a szén-dioxid-kibocsátás 52 százaléka.
A globális egy százalék, tehát nagyjából 63 millió ember kibocsátása pedig a teljes globális kibocsátás 15 százalékát tette ki, ami egyébként meghaladta az EU összes állampolgárának teljes kibocsátását ebben az időszakban. Mindeközben a globális alsó 50 százalék kibocsátása csak 7 százalékot tett ki. Ahogy az alábbi ábrán is látszik, ez az arány ráadásul még csökkent is 1990 óta, amikor még valamivel több mint 8 százalék volt.
A felső 1 százalék jelentőségének növekedése mellett egy másik réteg, a globális középosztály növekedése látszik nagyon látványosan. Ez a középső 40 százalék, amelynek csaknem három százalékponttal nőtt a részesedése. Itt egyébként érdekes, és nyilván a növekvő jövedelemmel együtt növekvő fogyasztás miatt nem véletlen a hasonlóság Branko Milanovic globális jövedelmi változásokat bemutató híres elefánt ábrájához, amely szintén nagyjából erre az időszakra vonatkozik, és azt mutatja, hogy pontosan ennek a két csoportnak a jövedelme nőtt a legjobban.
Erről egyébként jóval részletesebb adatok is vannak a Stockholm Environment Institute adatbázisában. Az alábbi ábrán például az látszik, hogy ha a jövedelmi szint alapján a globális népességet 20 egyenlő részre osztjuk, és hozzárendeljük az 1990-es és a 2015-ös átlagos kibocsátási adatokat, akkor egy főre eső kibocsátásban a globális középosztály nőtt a legnagyobbat. Az is igaz persze, hogy itt nagyon alacsony bázisról indult a növekedés.
Éppen ezért, ha a teljes kibocsátásnövekedéshez való hozzájárulást nézzük, akkor azt látjuk, hogy a felső 10 és különösen a felső 5 százalék hozzájárulásának a növekedése volt a legerősebb trend. A világ legnagyobb jövedelemmel rendelkező nagyjából 315 millió emberének a fogyasztása a teljes növekedés 37 százalékát, a felső 10 százaléké (630 millió ember) pedig 46 százalékát tette ki. A középosztály és a felső 10 százalék kibocsátásnövekedése dinoszaurusz alakot rajzol ki, innen az ábra neve.
Az ábrán ugyanakkor nem csak ez a két trend érdekes, hanem az is, hogy
a globális alsó 50 százalék fogyasztásának szén-dioxid-kibocsátása gyakorlatilag alig emelkedett az 1990 és 2015 közötti két és fél évtizedben.
Az elefántgörbe kapcsán emlegetett földrajzi megoszlásról egyébként részletes adatokkal is szolgál az elemzés. Az alábbi ábrán az látszik (az országnevek az ábrára kattintva jelennek meg), hogy a globális felső 1 százalék nemzetiségi összetétele hogyan alakult át 1990 és 2015 között.
A felső egy százalék kibocsátásának nagyjából harmada kapcsolódik amerikai állampolgárokhoz (ez a globális kibocsátás 5,7 százalékát teszi ki), de szintén nagy kibocsátók a közel-keleti és kínai egy százalékba tartozók (globálisan 2,7 és 2,1 százaléknyi kapcsolódik hozzájuk). Az alsó két ábrát megfigyelve a leglátványosabb trend az, ahogy a 90-es éveket követő évtizedekben a kínai és az indiai szegények átvándoroltak a globális alsó-középosztályba, amivel a kibocsátásuk is növekedett.
A magyarok nagy része 2014-ben a felső 20-30 százalékba tartozott az Index akkori számításai alapján, a SEI adatbázisában ez a középső 40 százalékon belül meg is jelenik a 2015-re vonatkozó adatokban, ahol a magyarok kibocsátása a réteg teljes kibocsátásának 0,33 százalékát tette ki. Kibocsátás alapján kisebb mértékben a felső 10, és a felső 1 százalékban is megtalálhatóak magyar állampolgárok, az alsó 50 százalék kibocsátásához viszont 2015-ben elhanyagolható, 0,02 százalékos mértékben járultak hozzá szegényebb magyarok.
Bár az ábrán nem látszik, de a tanulmányból kiderül, hogy a felső 10 százalék kibocsátásának nagyjából fele kapcsolódik észak-amerikai és európai uniós állampolgárokhoz (mindez a globális kibocsátás csaknem negyedét teszi ki), és nagyjából a felső tíz százalék kibocsátásának az ötöde kapcsolódik kínai és indiai állampolgárokhoz.
Az egyes jövedelmi csoportokhoz tartók fogyasztási mintái erősen függhetnek annak a régiónak a sajátosságaitól, ahol élnek. Például a sűrűbben lakott országokban az autós közlekedésből származó kibocsátás magasabb lehet, vagy a hidegebb országokban több kibocsátás származik fűtésből. Ugyanakkor a globális szinten is magas jövedelműek körében vannak olyan fogyasztási minták, amelyek elég hasonlóak világszerte.
Egy Nature-ben publikált tanulmány becslése alapján a globális felső 10 százalékba tartozó háztartásokhoz tartozik a földi közlekedéshez tartozó globális energiafelhasználás 45 százaléka, és a légi közlekedéshez tartozó energiafelhasználás 75 százaléka. Ugyanez az arány az alsó 50 százalék esetében csak 10 és 5 százalék.
2016-ban a közlekedésben keletkezett a globális szén-dioxid-kibocsátás csaknem ötöde. Ráadásul a közúti járművek fogyasztására jellemző, hogy a keresletük nem egyenesen arányosan, hanem ennél nagyobb mértékben növekszik a jövedelem egységnyi növekedésével. Mindez például nem mondható el a szintén jelentős kibocsátással járó fűtésről.
Az Oxfam és a SEI ezért arra is felhívja a figyelmet, hogy a kibocsátáscsökkentés mikéntjére vonatkozó politikai viták ugyan gyakran fókuszálnak az utóbbi évtizedekben felemelkedő kínai és indiai középosztályok fogyasztására, a globális felső 10 százalék fogyasztásának fenntarthatóvá tételére is nagyobb hangsúlyt kéne fektetni.
A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) számításai alapján a hobbiterepjárók (SUV-k) elterjedéséből származó többletfogyasztás például 2010 és 2018 között ellensúlyozta azt a csökkenést, ami az elektromos autók elterjedéséből, és a kisebb és közepes méretű autók motorjainak hatékonyság-növekedéséből származott.
A másik terület, ahol a gazdagabbak átlagnál jóval nagyobb szennyezőnek számítanak, a légi közlekedés, amit Európában ráadásul adókedvezményekkel még támogatnak is. Az Oxfam szerint a járvány miatt előállt helyzet lehetőséget kínálna arra, hogy szigorúbb szabályozással és adóztatással az államok visszaszorítsák ezeken a területeken a kibocsátást.
Mindez azért is lenne időszerű, mert a 2015-ös párizsi éghajlatvédelmi egyezményben lefektetett 1,5 Celsius-fokos (ipari forradalom előtti hőmérséklethez viszonyított) felmelegedési célhoz már a maximális kibocsátás 60 százalékánál járunk, és
a kibocsátás jelenlegi trendjei mellett nem lesz elérhető a 2030-ra kitűzött cél.
Jelenleg a globális felső 1 százalék ökológiai lábnyoma 35-szöröse annak, ami a 2030-as klímacél eléréséhez szükséges lenne. A globális felső 10 százaléknak pedig a következő tíz évben tizedére kellene csökkentenie a kibocsátását ahhoz, hogy a felmelegedés 1,5 fokon belül maradjon. Mindez egyébként értelemszerűen jelentősen csökkentené a globális kibocsátást is, nagyjából a harmadával évente. Ha csak az Európai Unió lakosságának felső 10 százaléka csökkentené ennyivel a kibocsátását, már az is a globális kibocsátás 25 százalékos csökkenését eredményezné.
Adat
Nem látszik, hogy ellenzéki vezetés alatt dübörögne a budapesti kerékpáros fejlesztés
A biciklizés aránya már nem nő a fővárosban, és a budapesti infrastruktúra sok összehasonlításban le van maradva, még régiós szinten is.
Lettországban él a legtöbb, Görögországban a legkevesebb gyermek állami gondozásban lakosságarányosan
Magyarországon a 20 463 állami gondozott gyermek 70 százaléka családoknál, 30 százaléka intézményekben élt a 2021-es adatok szerint.
Kozmetikázott adatokkal tupírozza fel Lázár minisztériuma az ország- és vármegyebérletek eredményeit
Megkapargattuk a sikerpropaganda felszínét, ennek nyomán a KSH jelezni fogja, hogy az új adatok nem összehasonlíthatók a korábbiakkal.
Fontos
Ha tíz olcsó zsemle helyett nyolc drágábbat veszünk, akkor gazdasági fordulat van, csak még nem látszik
Gyenge kereskedelmi adatokkal indult az év, amely mögött szakértő szerzőink szerint három fontos tényező állhat, és a számokban talán csak az év második felében látszik majd a kilábalás.
Melyik paradicsom környezetbarátabb, a kiskertből szedett vagy a boltban vett?
Egy amerikai kutatás arra hívja fel a figyelmet, hogy a kérdésre nem is olyan egyértelmű a válasz.
A kínai ingatlanpiaci válság Amerikával ellentétben nem fog rendszerszintű krízissé fajulni
Az ország új növekedési modellje már nem az ingatlanpiacra fog támaszkodni, így annak gazdasági súlya tovább csökken, és ez a részvénypiacra is hatással lesz.
