A gazdaságtörténet egyik emblematikus grafikonja az „elefánt ábra”, amely egy 2013-as tanulmányban jelent meg. Az ábra azt mutatja meg, hogy mennyivel növekedett a különböző jövedelmi csoportok jövedelmének reálértéke 1988 és 2008 között.
A vízszintes tengely a globális jövedelmi eloszlás egy-egy pontját mutatja, a függőleges pedig a jövedelmük (vásárlóerővel súlyozott) reálértékének változását 1988 és 2008 között
Az ábra azért futott be hatalmas karriert, mert látszólag magyarázatot ad a leginkább meghatározó globális folyamatokra. Kiolvasható belőle, hogy a közepes jövedelmű országok (elsősorban Kína) gazdagodtak a legnagyobb mértékben, miközben a nyugati középosztály a legnagyobb vesztese a hidegháborút követő időszaknak.
A szerzők, Christoph Lakner és Branko Milanovic szerint az ábra szemlélteti a globalizáció első konfliktusát. A hidegháború után számos amerikai és nyugat-európai munkahely szűnt meg, mivel a gyártás jelentős részben áttelepült Ázsiába. Népszerű elmélet ezt a folyamatot belelátni a jobboldali populizmus felerősödésébe, amely például Donald Trump megválasztásához vagy a Brexithez vezetett.
Ahogy korábban mi is írtunk róla, az ábra több szempontból is elnagyolt, és a valóságnál kedvezőbb képet fest az egyenlőtlenségek mérséklődéséről. Érdemes emiatt fenntartásokkal kezelni Milanovic új cikkét, amelyben hét év elteltével ismét megnézte, hogy hogyan alakultak a globális jövedelmi viszonyok.
Milanovic a 2008 és a 2013–14 közötti időszakot vizsgálta meg, és állítása szerint kifinomultabb adatokkal tudott dolgozni, mint a korábbi kutatásnál. Számításai alapján a feltörekvő országok középosztályai még nagyobb ütemben zárkóznak fel a nyugati középosztályhoz.
A medián jövedelem az USA-ben négy százalékkal nőtt 2008 és 2013 között, míg az Kínában és Vietnamban megduplázódott, Indiában 60 százalékkal nőtt, Thaiföldön pedig 85 százalékkal. Ugyanakkor változást jelent, hogy a korábbi vizsgálattal szemben a nyugati középosztály és az elit között nem mélyült az egyenlőtlenség. (Az állítását árnyalhatja, hogy mostani ábrájáról éppen a leggazdagabb három százalék adatai hiányoznak, amely a korábbi állításait is megkérdőjelezte).
Milanovic szerint így tovább csökkentek a jövedelmi egyenlőtlenségek, és a globális egyenlőtlenség nagyjából elérte a leginkább egyenlőtlen országok (mint Dél-Afrika, Honduras vagy Namíbia) szintjét. Milanovic szerint Kína már elég gazdag ahhoz, hogy elsősorban nem miatta csökkennek az egyenlőtlenségek. (Ráadásul a papíron kommunista országban annyira nőnek az egyenlőtlenségek, hogy az erről szóló rész miatt egyelőre meg sem jelenik az országban napjaink egyik sztárközgazdásza, Thomas Piketty új könyve). Mostantól inkább a jóval szegényebb, de hamarosan népesebb Indiának lesz vezető szerepe az egyenlőtlenségek csökkentésében.
