Az élelmiszerárakat egyre erősebben befolyásolja a klímaváltozás, aminek állandósuló következményeit már a jegybankok is kénytelenek figyelembe venni a a Potsdami Éghajlatváltozási Kutatóintézet (PIK) friss tanulmánya szerint. A Nature egyik kiadványában publikált elemzés 2035-ig az élelmiszerárakat tekintve évi 0,9 és 3,2 százalékpont közötti többlet-inflációt jelez előre az éghajlatváltozás miatt, míg az általános árindex 0,3 és 1,2 százalékpont között növekedhet a 121 vizsgált ország átlagait nézve.

Ezek az értékek a jegybanki inflációs célokhoz és toleranciasávokhoz képest egyáltalán nem elhanyagolhatók: Magyarországon például a három százalékos célhoz egy százalékpontos toleranciasáv tartozik, az Európai Központi Bank és amerikai Federal Reserve két százalékos céllal számol. A felmelegedés persze különbözőképpen befolyásolja az árak alakulását a Föld egyes térségeiben, az alacsony földrajzi szélességeken növeli azokat a leginkább, míg a magas földrajzi szélességeken erős szezonalitással, nyaranta emelheti az inflációt.

Európán belül is jókora különbségek látszódnak ebben a tekintetben, a fél és két százalékpont között szóródik az éghajlatváltozás okozta élelmiszerinflációs többlet, ami az északi országoktól a déliek felé haladva növekszik fokozatosan.

Magyarország különösen érintett

lehet a kontinens országai között, az élelmiszerek árnövekedését 1,8 százalékponttal dobhatja meg a klímaváltozás, ami a hetedik legmagasabb becslés Európában.

A magyarországi teljes inflációt illető hatás közel egy extra százalékpont lehet, és a még távolabbi, 2060-ig szóló előrejelzések szerint az általános árindexre 1,93, az élelmiszerekre vonatkozóra 3,77 százalékpontos többletet róhatnak a klímaváltozás következményei.

A tanulmányból kiderül továbbá, hogy a havi átlaghőmérséklet egy Celsius-fokkal történő emelkedése akár egy évig is kihathat az élelmiszerárakra, ugyanakkor bizonyos esetekben akár

az áremelkedés ellenében is hathat rendkívül meleg időjárás,

a magasabb szélességi körök felé haladva ugyanis a hidegebb hónapok átlaghőmérsékletének emelkedése leszoríthatja az árakat.

Az Egyenlítő környékéről már van is gyakorlati tapasztalat a klímaváltozás miatt akadozó élelmiszerellátással kapcsolatban, 2021-ben Madagaszkár déli részén ugyanis 1,3 millió ember nem tudott elegendő ennivalóhoz jutni. Igaz, az első klímaváltozás okozta éhínségként is számon tartott eset hátterében nem közvetlenül a felmelegedés, hanem az ahhoz kapcsolódó többéves aszály állt, aminek következtében alig termett valami a földeken, a helyiek kaktuszokkal és szöcskékkel voltak kénytelenek táplálkozni.

A PIK eredményei mindenesetre megerősíteni látszanak azt a mostanában kialakuló közgazdaságtani nézetet, miszerint az infláció magyarázatakor és előrejelzésekor eddig használt társadalmi-gazdasági összefüggések helyébe a meteorológiai adatok léphetnek. Az árváltozásokkal kapcsolatban

az alapkamatok helyett a Rajna vízállását kellene figyelni

James Meadway, a nézet egyik legfontosabb képviselőjének szélsőséges állítása szerint, aki arra is figyelmeztet, hogy a környezeti tényezőkre többé nem lehet externáliaként, vagyis külső tényezőként tekinteni.

Már a jegybankok is nyitottabbnak mutatkoznak a környezeti tényezők iránt, a PIK kutatóinak eredményei az Európai Központi Bank egy tavalyi műhelytanulmányában is megjelentek, amiből az is kiderült, hogy a 2022 nyarán tapasztalt hőség és szárazság 0,22 százalékponttal növelte az európai inflációt (ez 2022-ben 9,2, 2023-ban 6,4 százalék volt). Christine Lagarde, a szervezet elnöke egyik tavalyi beszédében is a fokozódó klímaváltozás gazdasági következményeire figyelmeztetett, a potenciális ellátási problémákat kiemelve.

A klímaváltozás persze az infláción túl is érezteti a gazdasági hatásait: egy szintén a PIK-hez köthető, a Nature-ben megjelent elemzés szerint 2050-ig 19 százalékkal szűkülhet a világgazdaság egészében mért GDP-adat. A visszaeséssel járó gazdasági károk hatszorosan haladják meg a globális felmelegedés 2 Celsius-fokra való korlátozásához szükséges lépések költségeit, és meglehetősen egyenlőtlenül érintik a különböző országokat. A legnagyobb veszteségeket ugyanis szintén az Egyenlítőhöz közelebb eső, alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátással és szerényebb jövedelemmel jellemezhető régiók szenvedik el.

A rendkívüli éghajlati jelenségeknek ráadásul már most is jelentős gazdasági következményei vannak, a szokatlanul forró tavalyi év például Európában 13,4 milliárd eurónyi gazdasági veszteséget eredményezett a Meteorológiai Világszervezet (WMO) és az unió klímaváltozással foglalkozó ügynöksége, a Copernicus közös jelentése szerint. A forintban kifejezve közel 5300 milliárdos kár nagyságrendileg a magyar állam által tavaly felhalmozott költségvetési hiánynak felel meg.

A WMO és a Copernicus elemzése arra is rámutat, hogy az 1980-as évek óta Európa a globális átlaghoz képest kétszer gyorsabban melegszik, így ez a globális felmelegedésnek leginkább kitett kontinens. Ez többek között az Európához tartozó északi-sarkvidéki szárazföldek viszonylag magas arányának is köszönhető, ugyanis ez bizonyos tekintetben a Föld leggyorsabban melegedő régiója – a térség azonban alapvetően ökológiai szempontból károsodhat, a PIK eredményei szerint ugyanis gazdasági szempontból a hidegebb időszakok visszaszorulásának némi előnye is lehet. A földfelszíni hőmérséklet tavalyi anomáliáit (ez az 1991 és 2020 között mért felszíni hőmérsékletek átlagától való eltérés) nézve pedig Európa kontinentális részét is markánsan érinti felmelegedés, főleg a nyári hőhullámok miatt.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet élelmiszer-infláció élelmiszerárak globális felmelegedés klímaváltozás Olvasson tovább a kategóriában