Az ötvenéves csúcsról kismértékben lefelé mozdult az élelmiszerek inflációja januárban, de az alapélelmiszerek árának rohamos emelkedése mellett ez nehezen érzékelhető.
A termelők jól járnak a nagyobb forgalommal, a kereskedők részéről pedig egyértelműen tetten érhető a veszteség áthárítása.
A Rákosi-korszak hatósági árainak bevezetésénél lehetett még hasonló ársokk, de a mostaninál nagyobb mértékű élelmiszer-drágulás az elérhető adatok szerint a forint történetében nem volt.
Ha még több termék árát rögzítik, azzal a káros mellékhatásokat is szélesebb körűvé teszik, miközben egyáltalán nem biztos, hogy ettől az infláció csökkenni fog.
Az előző harminc évben mindössze hat olyan hónap volt, amikor a jelenleginél is magasabb élelmiszer-inflációt mértek. Árstop nélkül azonban egy sem lenne.
Bár a nemzetközi élelmiszerárak fél éve csökkennek, még mindig 5,5 százalékkal haladják meg az egy évvel korábbi szintet, így továbbra is szükség van a jó terméseredményekre azokban a régiókban, amelyek jelentős exportra képesek.
A kenyérnek, a tejnek, a tejfölnek, a csirkehúsnak, a kávénak és az ásványvíznek is többet emelkedett az ára az elmúlt egy évben, mint az előtte lévő húszban.
A chiphiány és a konténeres szállítás drágulása eddig az áremelkedés fontos oka volt, de már megfordult a trend. A műtrágyáknál is hasonló látszik, igaz, a gázár még közbeszólhat.
Az orosz élelmiszerekre és műtrágyákra nem vonatkoznak szankciók, nyugati vállalatok mégis vonakodnak ezekkel kereskedni, ami súlyosbítja a világ élelmezési helyzetét.
Még nem pusztít, de már megérkezett az infláció Kelet-Ázsiába is. Az eddigi alacsonyabb ütemnek ráadásul hosszú távon megvan a maga ára.