Máig vitatott, hogy a kormány intézkedései fékezték-e az élelmiszer-inflációt vagy rátettek egy lapáttal. A Spar uniós panasza nyomán a kérdés akár bíróság elé is kerülhet.
A lakosság fizetőképessége csökken, az árak elérték azt a szintet, ahol a kereslet már látványosan esni kezdett. Áprilisban ennek már az inflációban is mutatkoztak a jelei.
Rövidtávon még áremeléseket is okozhat a kormány által ma bejelentett kötelező akciózás. Nagyon át kell gondolni a részleteket, hogy ne fordítva süljön el az intézkedés.
Az ötvenéves csúcsról kismértékben lefelé mozdult az élelmiszerek inflációja januárban, de az alapélelmiszerek árának rohamos emelkedése mellett ez nehezen érzékelhető.
A termelők jól járnak a nagyobb forgalommal, a kereskedők részéről pedig egyértelműen tetten érhető a veszteség áthárítása.
A Rákosi-korszak hatósági árainak bevezetésénél lehetett még hasonló ársokk, de a mostaninál nagyobb mértékű élelmiszer-drágulás az elérhető adatok szerint a forint történetében nem volt.
Ha még több termék árát rögzítik, azzal a káros mellékhatásokat is szélesebb körűvé teszik, miközben egyáltalán nem biztos, hogy ettől az infláció csökkenni fog.
Az előző harminc évben mindössze hat olyan hónap volt, amikor a jelenleginél is magasabb élelmiszer-inflációt mértek. Árstop nélkül azonban egy sem lenne.
Bár a nemzetközi élelmiszerárak fél éve csökkennek, még mindig 5,5 százalékkal haladják meg az egy évvel korábbi szintet, így továbbra is szükség van a jó terméseredményekre azokban a régiókban, amelyek jelentős exportra képesek.
A kenyérnek, a tejnek, a tejfölnek, a csirkehúsnak, a kávénak és az ásványvíznek is többet emelkedett az ára az elmúlt egy évben, mint az előtte lévő húszban.