Rengeteget lehet tanulni abból, hogy havonta egyszer elmész [a boltokba], és végignézed a termékkínálatot és az árakat. Ebből sok mindent észre lehet venni, és ezeket próbálom minden hónapban becsempészni a cikkekbe. Tehát hogy ne csak az legyen, hogy most ebben a hónapban (…) ennyibe került a bevásárlás, hanem próbálok ebből valamit átadni. Sok érdekes dolog jön ki belőle, például hogy zöldségeknél és a gyümölcsöknél már szinte nincs szezonalitás az árakban, vagy hogy a diszkontok milyen időtávokra szerződnek – mondta Torontáli Zoltán az e heti G7 Podcastban.
A műsort a fenti lejátszás gombra kattintva is meg lehet hallgatni, de jobb feliratkozni ránk valamelyik okostelefonos podcast appban, és a Spotify-on is be lehet követni minket.
Megosztva Torontáli Zoltán kollégánknak ítélte az októberi Minőségi Újságírás Díjat a Főszerkesztők Fóruma. Ahogy a zsűri írta, rendszeresen készített fogyasztóikosár-elemzéseire alapozva őt érte a legfelkészültebben az infláció felpörgése, és így a legértőbb cikkek a témában neki köszönhetőek. Az e heti G7 Podcastban a cikksorozat hátteréről, motivációjáról, módszertanáról beszélgettünk a szerzővel.
A hazai és nemzetközi sorozat összes cikkét nem linkelnénk ide, de ízelítőül néhány az utóbbi hónapokból:
Miért vág bele egy ilyen sorozatba egy kiskereskedelem iránt érdeklődő újságíró? Kollégánk három tényezőt említett meg.
Az egyik, hogy az élelmiszeriparban az ágazati szövetségek időről időre bejelentik, hogy általában valamilyen külső ok miatt hamarosan árat kell emelniük. “Ilyenkor mindig azon gondolkodtam, hogy ez hogy jelenik meg a boltokban? Tehát mikor ér oda, mennyi lesz ebből valójában? Lesz-e egyáltalán, vagy csak nyolc hónap múlva? És ezért gondoltam, hogy akkor menjünk el, írjuk föl minden hónapban, és nézzük meg, hogy ebből mi teljesül
– mondta.
A másik mozgatórugó az volt, hogy a KSH minden hónapban közli az inflációs jelentését, amin belül van élelmiszerinfláció is. Kollégánk arra is kíváncsi volt, hogy a hivatalos adathoz képest valójában mennyi egy általa összeállított saját fogyasztói kosárban az infláció.
Ha azt játszom el, hogy én vagyok egy magyar család, amely elmegy minden héten bevásárolni, megveszi mindig ugyanazokat a termékeket, akkor az jön ki neki, amit a KSH mond vagy valami más.
A harmadik mozgatórugó pedig a diszkontok üzleti modellje iránti érdeklődés volt. Ez magyarázza azt, hogy eleinte miért az Aldit és a Lidlt kezdte összehasonítani.
Kollégánk mesélt a cikkek készítésének nem mindig magától értetődő körülményeiről is. Például amikor egy órányi telefonnyomkodás és két croissant megvásárlása után kipakoltatták a táskáját egy strasbourgi Lidlben.
Ilyenkor majdnem egy órát eltöltök egy boltban, ide-oda megyek, nézem, hogy melyik az az ár, az a termék, amit keresek. Viszem magammal a telefonomat, rajta egy nagy Excel-táblával, és pötyögöm bele [az árakat]. Tehát bizonyos esetekben ez elég fura és feltűnő viselkedés. Pont Franciaországban volt, hogy amikor mentem kifelé, akkor vettem vacsorát természetesen, de azért a kijáratnál elkérték a táskámat, átkutatták. Biztos ami biztos, hogy végül is mit csinálok én itt egy órán keresztül. Ilyenek vannak.
– mesélte.
Fantasztikus olvasóink vannak. Jelentkeznek, önkéntesen segítenek, és azért ezt úgy képzeld el, hogy mondjuk Németországban valakivel megbeszélem, hogy x napon egy általa választott megfelelő időpontban menjen el egy üzletbe, és amikor odaér, akkor hívjon fel. Tehát nem ő csinálja meg, hanem én kvázi egy biorobotként irányítom őt innen, mert másképp nem lehet megoldani. Mert vásárlás közben olyan problémák (…) adódhatnak, amire azonnal válaszolni kell. Különben visszaküldhetném őt másnap is a boltba, hogy bocs, ezt nem jól nézted meg, nézd meg újra. Ezt nem szeretném. Így viszont az van, hogy telefonon tartjuk a kapcsolatot és én irányítom, hogy menjél ide, nézd meg a sertéskaraj árát, nézd meg, hogy van-e több sertéskaraj, nézd meg, hogy melyik a legolcsóbb, mondd meg azt az árat. Olyan fantasztikus olvasóink vannak, hogy ezt így előre elmondom nekik, hogy ez lesz, és ők ezt vállalják és megcsinálják.
– mondta.
Kövesd a G7 podcastot bármelyik podcast-appon, és iratkozz fel a hírlevelünkre!
Korábbi adásaink:
Podcast
Sikeres, innovatív magyar cégekhez kiszámítható oktatás és kutatás is kellene
Csehország és Észtország állva hagyta innovációban Magyarországot. A G7 Podcastban Cséfalvay Zoltánt kérdeztük, hogy mit lehetne jobban csinálni.
Sok pénzzel nyomul a Balkánon a kormány, de miért jó ez Magyarországnak?
200 milliárd forint kedvezményes kölcsönt nyújt hazánk Észak-Macedóniának. A térség szakértőjével készített podcastunkból kiderül, hogy mire fordíthatják ezt az összeget.
Már azt sem tudjuk pontosan, hogy hány gyerek jár a magyar iskolákba
Egyre kevesebbet tudunk a közoktatásról, pedig szakpolitikai elemzések nélkül át sem lehet gondolni, hogy mit kellene hosszú távon csinálni.
Fontos
A Magyar Telekom akciózott akkorát, hogy levitte a teljes inflációt
Akkora áresést okozott a Telekom tévés-streaminges akciója a KSH módszertana szerint a szolgáltatásoknál, amekkorára 1992 óta nem volt példa.
Gyenge lehet a rajt az egymilliós átlagbérhez igazodó minimálbér felé
A tárgyalóasztalon jelenleg fekvő számokkal nehezen lennének elérhetők a kormány nagy tervei.
Addig reformálta a kormány a MÁV-ot, hogy közel került az ingyenesség
A csökkenő utasbevételek miatt már csak évi 26 milliárd forintjába kerülne az államnak, hogy mindenki ingyen vonatozhasson az országban.
