Közel nyolc százalékkal csökkent az átlagember reálbére, ez a kereset a jobb betanított munkások pozíciójának felel meg.
A tejet feldolgozó üzemek nem az azonnali kötésű tőzsdei árakkal, hanem a hosszabb távú szerződésekkel dolgoznak, azokban pedig a magas árszintek csak lassan enyhülnek.
Áprilisban 24,5 százalékon álltunk, miközben az eurózóna átlaga 7, a teljes uniós átlag pedig 8,1 százalék volt.
A hatósági árakat a gazdasági racionalitás oldaláról nincs értelme értékelni. De ha már vannak ilyenek, akkor azok hatását fontos kimutatni.
Van megoldás arra, hogyan lehet egy ilyen nehéz időszakban megőrizni a megtakarítások értékét.
Évek óta nem látott visszaesésben vannak az építőipari megrendelések.
Közelítő számításaink arra utalnak, hogy nem a termelőknél, nem a feldolgozóknál, de nem is a kiskereskedőknél kell keresni a többletet.
Újabb csodafegyvert eszelt ki a kormányzati gazdasági agytröszt, csak ez nem látszik, hogyan csökkentené ez az inflációt.
Miből nem enged a magyar vásárló a válságban? A gyógyszerből, az élelmiszerből, a fűtésből – és a mobilinternetből.
A lakosság fizetőképessége csökken, az árak elérték azt a szintet, ahol a kereslet már látványosan esni kezdett. Áprilisban ennek már az inflációban is mutatkoztak a jelei.